Otthon kevésbé sikeres, de az EU-hoz közelebb került első kormányfői évében Giorgia Meloni

Atlantista és pragmatista? Szélsőjobboldali és populista? A globális demokratikus elit része? Esetleg mindez egyszerre? Ezeket a kérdéseket próbálgatták végig az egy éve hivatalba lépett olasz kormány, illetve a miniszterelnök Giorgia Meloni munkáját értékelő elemzők, de egyértelmű választ senki sem adott. Azt mindenki elismerte, hogy a három kormánypárt, vagyis a Meloni vezette, posztfasiszta gyökerű Olasz Testvérek (FdI), a Matteo Salvini-féle populista-szuverenista Liga és a Silvio Berlusconi örökségét továbbvivő, magát liberális jobbközépnek nevező Forza Italia (FI) tiszteletben tartotta programja fő vállalását, miszerint Olaszország az atlanti szövetség, azon belül Európa elkötelezett tagja. A hazai közönségnek szóló ígéreteket, az adóterhek csökkentését, az illegális bevándorlás megoldását azonban nem teljesítették, sőt a migrációs helyzet csak romlott tavaly október óta.

Neue Zürcher Zeitung: Giorgia Meloni a polgári jobbközépre terelné pártját, de ennek van némi akadálya

Az olasz miniszterelnök szeretné, ha az Olaszország Fivérei normális, jobboldali-polgári konzervatív párt lenne, és betöltené a Berlusconi halálával támadt űrt az Unió konzervatív oldalán. Az esélye megvan rá, de ehhez még komoly lépéseket kellene tennie, írja a svájci lap szerzője.

Azt nem vitatták az elemzők, hogy Meloninak és csapatának első pillanattól fogva extra nehézségekkel kellett küzdenie. Például a tavaly ilyenkor brutálisnak ígérkező energiaválsággal, amire a kormány az alacsony jövedelműeknek, illetve a nagycsaládosoknak adott, ma is meglévő ártámogatással reagált. Az sem látszott akkor, hogy a 12 százalékos inflációt sikerül-e leszorítani, aztán idén szeptemberben már csupán 5,34 százalékot mértek, követve az európai trendet.