Így jutott el a palesztin politika a pánarabizmustól a fundamentalista iszlámig

Politikai és kulturális értelemben egy nemzet sokféleképpen születhet meg. Összekovácsolhatja a közös történelem, a hagyományok, a beszélt nyelv, a vallás, de hasonló csoportkohéziós erőt fejtenek ki az együtt átélt traumák is. Hogy ne menjünk nagyon messzire a jelentől, ilyen nagy közös trauma volt például Ukrajna népei számára az orosz támadás és vannak is olyan vélemények, miszerint az ukrán politikai nemzet ennek következményeként született meg.

Amikor el kell kezdeni pedzegetni olyan kérdéseket, hogy mi az a palesztin nemzet, mióta van olyan és létezik-e egyáltalán, rendre azon kapja magát az ember, hogy igen csúnya darázsfészekbe sikerült belenyúlnia. Ugyanakkor talán mégsem haszontalan feltenni ezeket a kérdéseket, különösen a fentiek fényében, hiszen ha mindezt a palesztinokkal kapcsolatban végiggondoljuk,

rá fogunk jönni, hogy a jelenidőben állított „nincsenek olyanok, hogy palesztinok” épp annyira nem állja meg a helyét, mint az ellenoldalnak „a bibliai idők óta ott élnek” című narratívája.

A palesztin nemzet születése is közösen megélt traumák sorozatának következménye, amelyek az első világháború végével kezdődnek, folytatódnak a 30-as évek palesztinai arab megmozdulásai, a 40-es évek zsidó akciói, majd az 1948-ban vívott első arab-zsidó háborúban és a frissen megalakult Izraelből való menekülésben, illetve az azt követő évtizedes menekülttábori létben kulmináltak.