A gazdatüntetések is jelzik, hogy milyen nehéz lesz elérni az EU klímavédelmi céljait

Az uniós tagállamok több mint felét érintő agrártüntetések hátterében kulcsszerepe van az uniós jog változásainak. Az Európai Unió a 2020 óta formálódó „European Green Deal” (európai zöld megállapodás) keretében fogalmaz meg olyan, időszakokra lebontott, Európa fenntarthatóságát és klímasemlegességét célzó szakpolitikai szabályokat, amelyek a jelenlegi agrárszektort és az Unió import- és exportrendszerét gyökeresen alakítják át.

Ugyanis annak a hangzatos vállalásnak, hogy az EU gazdasági és szolgálatószektora, mezőgazdasága és lakossági energiahasználata 2050-re teljes mértékben klímasemleges lesz, a status quót és nagyon is valódi érdekeket sértő hatásai lesznek, ezek ellen tüntetnek most az európai farmerek kontinensszerte.

A klímasemlegességig vezető út első nagyobb mérföldköve 2030 lesz, amikorra az üvegházhatású gázok kibocsátását 55 százalékkal igyekeznek csökkenteni az 1990-es mértékhez képest. És éppen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar az egyik legjelentősebb forrása ennek a kibocsátásának az állattenyésztéssel, a rizstermesztéssel, a szintetikus műtrágyák használatával. A legfrissebb, 2023. tavaszi Eurostat-felmérés adatok szerint a mezőgazdasági szektor (a területhasználatot, a területhasználat-változást és az erdőgazdálkodást nem számítva) körülbelül a teljes EU-s kibocsátás 10 százalékáért felelős. Ám az egész élelmiszer-ellátási láncot tekintve – a termeléstől a feldolgozáson, szállításon, kiskereskedelmen, fogyasztáson át a hulladékig –, az arány jelentősen magasabb, akár 30 százalékra rúg.

Tüntetési körkép

A klímasemlegesség elérését elősegítendő a tagállamok különféle intézkedéseket hoztak, ezek miatt hirdettek ellenállást a gazdák 2024 januárjában az uniós országok többségében.