Jeroen Olyslaegers flamand író: Orbánt most nagyon frusztrálhatja, hogy ki van szolgáltatva Putyinnak
6 perc
2024.03.04. 15:30
Antwerpen, a kereskedőváros fénylő aranykorába vezet vissza Jeroen Olyslaegers flamand író magyarul megjelent, Vadasszony című regényében. Abba a gazdag, ám forrongó XVI. századi miliőbe, amit az idősebb Pieter Bruegel a festményein jórészt pokolként örökített meg. A könyvben van magyar vonatkozás is.
HVG: Eddigi öt regénye mind a múltban játszódik, de ennyire messzire, mint a Vadasszony, még nem nyúlt vissza az időben. Miért az 1500-as évek Antwerpenjére esett a választása? Mi volt az első szikra?
Jeroen Olyslaegers: A Dulle Griet (Bolond Margit) az idősebb Pieter Bruegel festménye 1563-ból, sokan ma is főleg ezért látogatnak a városomba, Antwerpenbe. Művei már gyerekként elvarázsoltak. Tízéves korom környékén rengeteg képregényt olvastam, volt egy híres szerző, Willy Vandersteen, nála találkoztam először az időgéppel, és rögtön el is kezdtem visszavágyni az időben.
Művész apámnak sok képzőművészeti könyve volt, Bruegelről is. És az történt velem, ami a világ legtermészetesebb dolga egy gyerek számára: Bruegel és a világa belépett az életembe, a kortársam lett. Valószínűleg ezért akartam egy XVI. században játszódó regényt írni, teleportálni magam abba a korba. Ábrázolni, hogy Antwerpen aranykorában Bruegel miért festett pokoli, apokaliptikus képeket. Az akkori történések a városom jelenlegi arcáról is sokat elárulnak.
HVG: Kiderül a kötetből, hogy az írást irgalmatlanul sok kutatás előzte meg. Mi volt a munkamódszere?
J. O.: Másfél évig tartott a kutatás, aztán két és fél évig az írás, ám a kutatómunka még tovább folyt, végül le kellett állítanom Stef Franck barátomat. Bensőséges, bizalmas volt a közös munkánk, vagyis leordítottuk, elzavartuk egymást, majd pár óra múlva kibékültünk. A hegymászáshoz hasonlított: látom a hegyet, de fogalmam sincs, hogyan mászhatnám meg. Kalauz nélkül nem megy, néha azonban maga is eltéved.