Létezik-e olyan közös érdek, amely tartós békét eredményezhet a Közel-Keleten?

Bonyolult választás elé állította a Közel-Kelet több kulcsfontosságú arab országát a nyílt katonai csapásokig fajult izraeli–iráni árnyékháború. Ami egyelőre biztos, hogy az Izrael elleni iráni drón- és rakétatámadás kivédésében az USA, Nagy-Britannia és Franciaország mellett valamilyen mértékben több arab ország is részt vett. Jordánia nem rejtette véka alá, hogy a légiereje több iráni drónt is lelőtt. Az öbölbeli olajmonarchiák szemérmesebbek voltak, de Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek légvédelmi figyelőrendszere működött, több forrás szerint fontos információkat továbbított.

Sőt állítólag a szaúdi légierő is kiiktatott a légterén áthaladó katonai eszközöket. Kuvait talán engedélyezte, hogy a területén lévő támaszpontokról amerikai gépek szálljanak fel, de nem az iráni eszközök megsemmisítésére, hanem úgymond „hírszerzési rutinrepülésekre”. Katar és Bahrein szerepvállalásáról nem érkeztek hírek, de mindkét kicsiny monarchiában jelentős amerikai katonai erők állomásoznak: az előző a Közel-Kelet legnagyobb amerikai bázisának és az amerikai hadsereg központi parancsnoksága (Centcom) előretolt főhadiszállásának, utóbbi pedig az USA ötödik flottájának otthona.