Magyarország eddig megúszta a szamárköhögés-járványt, de Európa több országában már rég volt ennyi fertőzött

Spanyolul ádáz köhögés, kínaiul 100 napos köhögés, magyarul szamárköhögés – a világon sokféleképpen nevezik a baktérium okozta, heveny cseppfertőzéssel terjedő betegséget, a pertussziszt. A név eredete azonban minden esetben ugyanaz: azokra az akár 10-12 hétig eltartó, csillapíthatatlan, fullasztó köhögési rohamokra utal, melyek végén a betegek belégzése szamárbőgésre emlékeztet, innen ered a magyar elnevezés is.

A szamárköhögést a Bordetella pertussis nevű baktérium okozza, és főleg cseppfertőzéssel terjed. Bár a rendkívül fertőző kórt sokan a gyerekekhez kötik, a valóságban minden korosztályt érinthet. Az első járványokat a XVI. században írták le, de még a kilencvenes évek elején is évi 138 ezer halálos áldozatot szedett – pedig védőoltás már a negyvenes évek óta elérhető ellene.

Éppen ezért is meglepő, hogy az utóbbi hónapokban Európa több országában is felütötte a fejét, például Horvátországban, Szerbiában, Görögországban, Bulgáriában, de még Hollandiában és Spanyolországban is.

Tizenöt éve ezen a területen dolgozom, de még soha nem láttam ennyi esetet – nyilatkozta a bolgár Mediapool nevű lapnak Valeri Velev szófiai gyermekorvos.

Bulgáriában a hivatalos esetszám 500, de szakértők szerint a betegek tényleges száma ennél magasabb, akár több ezer is lehet.

A bolgár egészségügyi minisztérium adatai szerint utoljára az országban 1977-ben volt szamárköhögés-járvány, az utolsó halálesetet pedig 1997-ben jegyezték fel. Éppen ezért okozott óriási riadalmat, amikor idén áprilisban két egy hónapos csecsemő halt meg a betegség szövődményeiben, mielőtt még megkapták volna az első oltásukat. A hír hatására rengetegen rohamozták meg a patikákat az emlékeztető oltásokért, a bolgár hatóságok pedig azt tervezik, hogy két héttel előbbre hozzák a csecsemők első oltását, így már másfél hónapos korukban megkaphatják a vakcinát. (Bulgáriában egyébként tavaly 92,4 százalékos volt az oltottsági arány.)

Hollandiában az év eleje óta 7200 megbetegedés volt, hatan haltak bele a fertőzésbe, négy csecsemő és két idős ember. Két halálesetet – egy csecsemőét és egy felnőttét – jegyeztek fel Görögországban, ahol idén eddig 120 szamárköhögéses betegről tudnak a hatóságok. Bár ez elsőre talán kevésnek tűnik, de ha azt vesszük, hogy 2021 és 2022 között összesen egy ilyen beteget találtak, míg az elmúlt egy évben már 519-et, már óriási a növekedés.

Nem sokkal jobb a helyzet néhány nyugat-európai országban sem. Spanyolországban például 2024 első két hónapjában 85 százalékkal több beteget regisztráltak, mint tavaly egész évben. A helyi járványügyi hivatal adatai szerint idén januárban és februárban 1077 szamárköhögéses eset volt, míg tavaly ugyanebben az időszakban összesen 7.

Az átoltottság a kulcs

Az emelkedésnek többféle oka is lehet. Az egyik a betegség ciklikussága: megfigyelések szerint szamárköhögés-járvány általában 3-5 évente tör ki, és mint sok más betegség, ez is a koronavírus-járvány utáni lezárások eltörlésével lángolt fel, főleg 2023 második felében. Egy másik lehetséges ok az átoltottság csökkenése, valamint az emlékeztető oltások kihagyása.

Az első, szamárköhögés elleni, úgynevezett teljes-sejtes vakcinát két amerikai nő, Pearl Kendrick és Grace Elderling fejlesztette ki az 1940-es években. Bár drámaian lecsökkentette a pertussis eseteinek számát, az erős és gyakori mellékhatások miatt – a gyerekek többsége rendkívül magas lázzal küzdött a beadása után – a hetvenes években sok szülő nem szívesen adatta be a gyerekének. Ehhez az is hozzájárult, hogy elterjedt, a DTP (diftéria, a pertusszisz és a tetanusz megelőzését szolgáló védőoltás) bizonyos esetekben agykárosodást okoz, hiába cáfolták ezt később egyértelműen a tudományos kutatások.

A jelenleg is használt, sejtmentes (acelluláris) vakcinát Japánban fejlesztették ki a hetvenes években. Ennek ugyan sokkal ritkábbak a mellékhatásai, de az általa kialakított védelem is rohamosan csökken az idő előrehaladtával, ezért is van szükség emlékeztető oltásokra. A betegség felismerésén és kezelésén egyébként a PCR-technika is javított. A 2000-es évek elejéig néha az is előfordult, hogy az orvosok a betegek ágyánál álltak egy Petri-csészével, és várták, mikor köhög, hogy mintát gyűjthessenek, majd abból tenyésztették ki a baktériumot.

Az, hogy a védőoltásoknak mekkora szerepük van a betegség elleni küzdelemben, a magyarországi példa is jól mutatja. Hazánkban 1953-ban még 57 ezer esetet regisztráltak, majd ahogy a következő évben elkezdték alkalmazni a DPT-oltást (a köznyelvben diperteként emlegetett), a betegek száma is rohamosan csökkent. Ma már főleg a még oltatlan csecsemők között fordul elő, de így is nagyon ritka.

Magyarországon sem árt figyelni

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ adatbázisa szerint idén eddig összesen 15 szamárköhögéses beteget regisztráltak az országban, míg tavaly egész évben egyet sem. Múlt héten egy 4 éves, oltott budapesti kislánynál igazolták a betegséget, míg egy 11 éves lány vizsgálatai egyelőre folyamatban vannak.

A betegség ritka előfordulását erősítette meg a hvg360-nak Kántor Irén, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének frissen megválasztott elnöke is:

Én 28 éve vagyok gyermekorvos, ezalatt még nem találkoztam vele, és az elmúlt hónapokban a kollégáim praxisában sem fordult elő.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet elkapni. Kántor Irén szerint a legveszélyeztetettebbek azok a csecsemők, akik még nincsenek beoltva, vagy még csak egy oltást kaptak. Magyarországon a csecsemők az első, a pertusszisz elleni oltóanyagot is tartalmazó kombinált vakcinát (DTP+Hib+IPV) 2 hónaposan kapják meg, majd ezt követi egy-egy emlékeztető oltás a harmadik és a negyedik hónapban, és oltanak még a 18. hónapban és a 6. évben is.

A gyermekorvos ezért nem javasolja, hogy néhány hónapos gyermekekkel olyan területre utazzanak, ahol az utóbbi hónapokban előfordultak szamárköhögéses esetek.

Sokan arra sem gondolnak, hogy hazánkban 1954-ben vezették be a szamárköhögés elleni oltást, ezért a korábban születettek – vagyis a mostani nagyszülők, dédnagyszülők – nincsenek átoltva. Ha egy családba baba érkezik, érdemes lehet tehát a felnőtteket is újra beoltani, valamint az is védelmet jelenthet az újszülött számára, ha a várandós édesanya is megkapja a vakcinát.

„Ez ugyanúgy igaz a Covid–19-re és az influenzára is, bár ez a lehetőség még mindig kevésbé ment át a köztudatba. Pedig a tudomány állása szerint kijelenthetjük, hogy a 2-3. trimeszterben kapott védőoltás a babát is védi” – mondta Kántor Irén.

A gyermekorvos szerint az, hogy Magyarországon – néhány más országgal ellentétben – ilyen kevés a szamárköhögéses eset, kifejezetten a magas, 98 százalék feletti átoltottságnak köszönhető. De a sikerhez még sok apró tényező is hozzájárul, például a védőnői hálózat, a központi adatnyilvántartás és a kötelező szűrővizsgálatok is.

„Sőt, sok családban több generáció is együtt él, így a nagyszülőknek vagy dédszülőknek személyes élményeik is vannak a korábbi járványokról” – mondta.

Kántor Irén szerint, ha a szamárköhögés nem is, az elmúlt hónapokban felbukkantak olyan gyermekkori fertőző betegségek, melyekkel korábban ritkábban találkozott, ilyen például a lepkehimlő vagy az A csoportú Streptococcus.

„Máskor ezeket májusra már elfelejtettük, most azonban megváltozott az előfordulásuk és a lefolyásuk. Hogy ennek mi az oka, azt csak találgatni tudjuk, az egyik feltételezés például, hogy a Covid-lezárások miatt nem alakult ki a korábbihoz hasonló mértékű immunitás, de ez csak spekuláció, nincs bizonyítva” – tette hozzá.

Ez a cikk az  PULSE-projekt keretében készült. Szerzők: Ana Somavilla, Lola García-Ajofrín (El Confidencial, Spanyolország) Martina Bozukova (Mediapool, Bulgária), Kostas Zafeiropoulos (Görögország), Serdült Viktória (HVG, Magyarország).