Párizs és Belgrád után Budapesten puhatolózik a kínai elnök, kaphat-e segítséget az EU elleni vámháborúban

A vonal másik oldalán hirtelen csönd lett. Majd Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter némi szünet után egyenesen válaszolt a felvetésre: „Nos, azt hiszem, elfeledkeztünk magukról.” Robert Habeck német gazdasági miniszter így idézte fel azt a beszélgetést, amelyben szóvá tette, hogy a washingtoni kongresszusban 2022-ben elfogadott, úgynevezett inflációcsökkentő törvény az elektromos autókra kínált adókedvezmény feltételeit úgy szabta meg, hogy kizárta belőle az európai (elsősorban német és francia) gyártókat. Vagyis a szövetségeséről elfeledkező USA akkora falat emelt Kína elé, hogy abba az EU is beleütközött.

Az EU és Kína közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fontosságát, s vele az USA-tól elkülönülő jellegét hangsúlyozta európai látogatása első állomásán, Párizsban Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő is. Nem véletlenül, hiszen a Habeck említette eset is azok közé tartozik, amik miatt az EU több országában – de a két vezető gazdasági hatalmánál, Franciaországban és Németországban mindenképp – kialakult az az aggodalom, hogy az USA és Kína közötti nagyhatalmi szembenállásban az EU a két rivális közé szorulhat, és a kétfelől érkező nyomás szélesítheti az egységen máris mutatkozó repedéseket.

Hszi éppen azzal a szándékkal választotta meg a 2019-es óta első európai útjának három célországát, hogy mélyítse azokat a repedéseket, amelyek az euroatlanti intézményrendszer építményén kialakultak. Mindhárom országhoz a körítést évforduló adja meg: a Kínai Népköztársaság Franciaországgal 60, Magyarországgal pedig 75 éve vette fel a diplomáciai kapcsolatokat, és 25 éve bombázta le az USA a Jugoszlávia elleni NATO-légitámadás során Kína belgrádi nagykövetségét, ahol három újságíró lelte halálát. A kínai diplomácia aprólékos időzítéseként Hszi éppen az évfordulón, kedden érkezett Belgrádba, s nem hagyott kétséget afelől, hogy a NATO-t agresszív katonai tömbnek tartja. Pekingben ezzel szokták azt is indokolni, miért nem hajlandók agressziónak minősíteni „a NATO nyomulása által provokált” Oroszország Ukrajna ellen indított háborúját.