Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
A Szahalin sziget fölött egy szovjet repülőgép nyomjelző lövedékeket lőtt ki a navigációs fények nélkül haladó gép útvonala felé. Ezután a behatoló repülő elhagyta a szovjet légteret, és folytatta az útját a Japán-tenger felé – a közleményt a TASZSZ szovjet hírügynökség adta ki 1983. szeptember 2-án, amikor a szóban forgó gép, a Korean Air Lines Boeing–747-ese már órák óta a Japán-tenger mélyén feküdt.
A tájékoztatásnak csak a lényege nem volt igaz: a 246 utast és 13 főnyi személyzetet szállító, a kijelölt útvonaltól több száz kilométerre letért gép betévedt ugyan a Szovjetunióhoz tartozó Kamcsatka, majd a Szahalin sziget fölé, ám navigációs fényei világítottak, így a közelébe került szovjet vadászgépek pilótái láthatták, hogy nem kémrepülőgépről van szó. Az is hazugság volt, hogy a szovjetek nyomjelző lövedékekkel figyelmeztették volna a koreai pilótákat, legfeljebb a sötétben láthatatlan robbanó lőszert használtak, mielőtt kilőtték a KAL 007-es járatot megsemmisítő két rakétát.
