Még a narancslekvár is jóval tartósabb, mint a magyar Alaptörvény, amit újra módosítani fognak

Az alapok folyamatos változása az egész rendszer legitimitását kezdi ki, a hitet és bizalmat a demokráciában, a jogállamban

– írta Sólyom László 2010-ben, Az alkotmányozás őszintesége címmel a HVG-ben megjelentetett esszéjében. Az államfői székből nem sokkal korábban távozott jogászprofesszor – aki úgy tartotta, hogy a politikai változások idején jelentős tartalmi átalakuláson átesett alkotmány nem szorul átfogó megújításra – lapunkon keresztül igyekezett figyelmeztetni a fideszes kétharmadot: ha új Alaptörvényt alkotnak is, óvatosan bánjanak a kezükbe került lehetőséggel.

Sólyom László 2012-es írása az Alaptörvényről:

Szerinte eleve önsorsrontó az alkotmányt tenni meg bűnbaknak, s minden baj orvoslását annak megújításától várni, ez a rombolás ugyanis „magával hozza az alkotmányosság lebecsülését”. Sólyom akkor még nem számolt azzal, hogy Orbánnak nemcsak a – keletkezésének dátumára utaló 1949-es számozása okán – sztálinistának és tákolmánynak titulált alkotmánnyal gyűlik majd meg a baja, de elégedetlen lesz az annak helyébe lépő Alaptörvénnyel is, amelyet viszont már az általa vezetett rezsim alkotott meg (s kizárólag a saját képviselői szavazatával szentesített).

Földbe vetett magként várja az új alkotmány, hogy szárba szökkenjen

– e szavak kíséretében, ceremoniális külsőségek között írta alá 2011. április 25-én, húsvéthétfőn a doktori titulusát akkor még büszkén viselő Schmitt Pál köztársasági elnök a Magyarország Alaptörvénye címet viselő új jogszabályt.