Az elmélyülés a legbiztosabb módja annak, hogy soha ne fásuljunk el. Meg persze, annak is, hogy valamit, amit elterveztünk, valóban véghez tudjuk vinni. Két újságíró, a Stockholmban született Mikael Krogerus és a svájci Roman Tschäppeler 2021-ben jelentették meg a 41 megvalósítási modell című könyvüket, amelyben rövid szövegekkel és ötletes rajzokkal igyekeznek ötletet adni az olvasónak, hogy miként jusson el az elhatározástól, önmaga noszogatásán és az akadályok leküzdésén át terve megvalósításáig. Legyen szó gyereknevelésről, lakásfelújításról, egy üzleti terv összeállításáról vagy egy reklámkampány lefuttatásáról, egyszerű, mégis éppen az egyszerűségük miatt nagyszerű modelljeik sokféle helyzetben működőképesek lehetnek. Hírlevélsorozatunkban ezek közül a módszerek közül válogatjuk ki a szerintünk legszélesebb körben alkalmazhatókat. Harmadik rész.
1. Hogyan kezdjünk hozzá a hozzákezdéshez?
A halogatás, más szóval prokrasztináció – amely a latin pro („előre”) és crastinum („holnap”) szavakból ered – egy tevékenység elnapolását jelenti: azt a bénító érzést, amikor tudjuk, hogy igazából mit kellene tennünk, mégis valami mást csinálunk.
A halogatás okait már elég alaposan feltárták: semmi köze nincs a lustasághoz. Ilyenkor ádáz harc dúl agyunk két része között: az egyik azt akarja, hogy most jól érezzük magunkat, a másik rész tudja, hogy előbb el kell végeznünk valamit, hogy később jól érezzük magunkat. A temporális motivációs elmélet (temporal motivation theory) a viselkedésmód négy okát határozza meg:
- Elvárások: tévesen azt hisszük, hogy a feladat meghaladja a képességeinket, ami csökkenti a motivációnkat, hogy egyáltalán belekezdjünk.
- Halogatásra való hajlam: nem is vesszük észre, mennyire akadályoz minket a halogatás abban, hogy időben elvégezzük a feladatot.
- Érték: nem tudjuk helyesen felmérni, milyen örömet okoz, ha időben elvégezzük a feladatot.
- Önreflexió: túl keveset gondolunk arra, amit (nem) teszünk. Ugyanis ha megtennénk, azonnal észrevennénk, hogy a halogató taktikánkkal magunkat csapjuk be, és magunknak ártunk.
