Az elmélyülés a legbiztosabb módja annak, hogy soha ne fásuljunk el. Meg persze, annak is, hogy valamit, amit elterveztünk, valóban véghez tudjuk vinni. Két újságíró, a Stockholmban született Mikael Krogerus és a svájci Roman Tschäppeler 2021-ben jelentették meg a 41 megvalósítási modell című könyvüket, amelyben rövid szövegekkel és ötletes rajzokkal igyekeznek ötletet adni az olvasónak, hogy miként jusson el az elhatározástól, önmaga noszogatásán és az akadályok leküzdésén át terve megvalósításáig. Legyen szó gyereknevelésről, lakásfelújításról, egy üzleti terv összeállításáról vagy egy reklámkampány lefuttatásáról, egyszerű, mégis éppen az egyszerűségük miatt nagyszerű modelljeik sokféle helyzetben működőképesek lehetnek. Hírlevélsorozatunkban ezek közül a módszerek közül válogatjuk ki a szerintünk legszélesebb körben alkalmazhatókat. Hetedik rész.
1. Miért becsüljük meg a bírálatot?
Ha a Bridgewater Associatesnél, a világ egyik legnagyobb befektetési alapjánál dolgozunk, megtörténhet, hogy írunk egy e-mailt Ray Daliónak, az alapítónak a következő szöveggel: „Szerintem lehetetlenül viselkedett a megbeszélésen”, mire Dalio azt válaszolja: „Ez érdekes, mondja el, miért!”
Megtörtént eset. Az egyik alkalmazott arra panaszkodott, hogy Dalio nem profihoz méltó módon lépett fel a megbeszélésen. Dalio ezután írt a többi résztvevőnek, és tőlük is visszajelzést kért (azok sem voltak pozitívak), majd az összegyűjtött visszajelzéseket a vállalat minden alkalmazottja számára hozzáférhetővé tette. Miért?
Mert a Bridgewaternél érvényesül a radikális átláthatóság elve, a kritika radikális kultúrája, amely lehetővé teszi, sőt megköveteli a mindenkire vonatkozó, kölcsönös bírálatot.
Az elv története röviden összefoglalható. Az 1980-as években Dalio, a fiatal vagyonkezelő elszámolta magát, és majdnem csődbe ment. Ennek eredményeképpen elhatározta, hogy valahányszor azt érzi: „Igazam van!”, megkérdezi magától és másoktól is: „Igazam van?”. Annak érdekében, hogy mindenki őszinte legyen vele, két szabályt állított fel. Az egyik a radikális átláthatóság, vagyis minden munkatársnak mindent tudnia kell. Voltak hierarchiák, de nem voltak titkok. A másik pedig a radikális őszinteség, hogy a kritika ne okozzon többé sokkot, és minél többet lehessen tanulni belőle.
Úgy adjunk szakmai visszajelzést, ahogy egy barátunknak tennénk: közvetlenül, őszintén, jóindulatúan
HVG Könyvek/41 megvalósítási modell
