Trump és Putyin bezárkóztak, megkezdődött az alaszkai tárgyalás
A két vezető mellett két-két ember vesz részt a stábjukból a találkozón.
Sok minden történt az országban és világban 1979 júniusa óta, amikor a HVG első lapszáma az újságárusokhoz került. Eljutottunk a pártállamból a szabad levegőn keresztül újra a pártállamig, a szovjet szövetségből nyugat felé 360 fokos fordulatot megtéve az oroszbarátságig. „Mintha most visszafelé zongoráznánk a 90-es és 80-as éveket.”
A HVG45 című sorozatban vállaltan szubjektíven dolgozzuk fel az elmúlt négy és fél évtizedet. A HVG szemüvegén keresztül, ahogy mi éltük meg, ahogy mi csináltuk, ahogy mi alakítottuk, és ahogy minket alakított.
A harmadik részben Martini Noémi a címlapok alkimistáit faggatja. Horváth Zoltán a lap alapításától majdnem három évtizeden keresztül nagyjából 1500 címlapon csillogtatta meg kreativitását. Szarkazmust, humort csempészett a nagyon is komoly gazdasági-közéleti műfajba, de a lap legtöbb cikkcímét is ő adta hosszú időn keresztül.
Műhelytitkok
Akit más feldolgozásban is érdekel a címlapalkímia, érdemes megnéznie a friss beszélgetés mellett az alább szintén látható, 2018-ban készült werkfilmet is, amelyben az alkotók a szerkesztőségben, munka közben mesélnek, és sok apró részletet is megmutatnak a munkájukkal kapcsolatban.
Tőle Kőhalmi Zoltán, az akkor szárnyait bontogató humorista vette át a címlapcsapat irányítását 2008-ban. Elmesélik, hogy zajlott az átadás, s annak mi köze Napóleon száműzetéséhez Szent Ilona szigetére. Kiderül az is, hogy Kőhalmi miért „tagadja meg” a Mészáros Lőrincet félmeztelenül, vastag aranylánccal ábrázoló legendás, Aranypart szlogennel megjelent alkotást, és hogy került maffiakalap az Orbán-kormány tagjainak fejére az 1999-es botrányt okozó, Csapatszellem című címlapon.
Szoboszlay Péter is 30 évig tervezte a címlapokat, ő volt az összekötő kapocs a Horváth- és a Kőhalmi-éra között. Marabu pedig karikaturistaként és címlapszabászként szintén több évtizede erősíti a HVG csapatát, s most elárulja a polgári nevét, sőt azt is, miért lett a rajzolói neve az, ami. Hogyan szelektálnak az ötletek között, mi a helyzet a megvalósulatlan címlapok gyűjteményével, és miért nem szabad túl direkt üzeneteket kitenni, miért kell, hogy az olvasó is dolgozzon a megfejtéssel?
Címlapok a kézi barkácsolástól a mesterséges intelligenciáig minden mennyiségben. Tartsanak velünk a HVG45 négyrészes videósorozatának harmadik adásában!
Az előző részek tartalmából
Az első epizódban Martini Noémi két korábbi főszerkesztővel, Lipovecz Ivánnal és Jakus Ibolyával, valamint a lapot jelenleg irányító Gergely Mártonnal és a Világ rovat első emberével, Nagy Gáborral beszélget. Miért nem lett végül a HVG-nek sportrovata, hogy kellett Orbán után nyomozni anno és most, milyen volt a kapcsolata a lapnak Torgyán Józseffel, és miért szükséges csokiparány és sült csirke a főszerkesztői szekrényben? Szóba kerül az a bizonyos szeptember 11., ami precízen egybeesett a lapzártával, a moszkvai tudósító poszt, a rendszerváltás káosza, a Nagy Harácsony és a rabruhás Matolcsy, valamint a legendás hatvanpusztai videó készítésének körülményei. Miért kellenek a versenytársak is a hatékony oknyomozáshoz, és miért tüntette el a hatalom több évtizedes közterületi jelenlét után a HVG plakátjait az utcákról?
A második rész beszélgetőpartnerei változatos nézőpontokat képviseltek. Szauer Péter 45 évnyi munkaviszony és 35 év vezérigazgatás után adta át idén a stafétát. Nemcsak azt meséli el, hogy milyen levélváltásaik voltak a függetlenedés jegyében a 80-as évek politikai megbízottjaival, hanem azt is, hogy miért tartott 7 évig bizonyítani azt, hogy a Nagyharácsony című 2014-es címlap nem keresztényellenes. Tóta W. Árpád egy nagyon furcsa gombafajról beszélt, mely egy őt érintő per tárgya lett, majd felidézi, hogy néz ki egy „spontán” tüntetés a HVG-székház előtt, és mi lett a könyvvel, amit közösen írt Bayer Zsolttal. Budaházy Árpád a leglehetetlenebb helyeken átadott kéziratokról mesél, valamint sikerkönyvekről és azok szokatlan követelményeiről, Tálas Andrea pedig többek között a demokratikus főszerkesztő-választásra emlékezik vissza.
A második rész beszélgetőpartnerei változatos nézőpontokat képviseltek. Szauer Péter 45 évnyi munkaviszony és 35 év vezérigazgatás után adta át idén a stafétát. Nemcsak azt meséli el, hogy milyen levélváltásaik voltak a függetlenedés jegyében a 80-as évek politikai megbízottjaival, hanem azt is, hogy miért tartott 7 évig bizonyítani azt, hogy a Nagyharácsony című 2014-es címlap nem keresztényellenes. Tóta W. Árpád egy nagyon furcsa gombafajról beszélt, mely egy őt érintő per tárgya lett, majd felidézi, hogy néz ki egy „spontán” tüntetés a HVG-székház előtt, és mi lett a könyvvel, amit közösen írt Bayer Zsolttal. Budaházy Árpád a leglehetetlenebb helyeken átadott kéziratokról mesél, valamint sikerkönyvekről és azok szokatlan követelményeiről, Tálas Andrea pedig többek között a demokratikus főszerkesztő-választásra emlékezik vissza.
