Biztosan őrzi inkognitóját a magyar Lady Chatterley

Constance Reid elhagyja a férjét, az első világháborúból félig bénán hazatért, kerekesszékben élő Clifford Chatterley-t, a szeretője, Oliver Mellors vadőr pedig megpróbál elválni a feleségétől, és mindketten arra várnak, hogy kitalálják majd közös életüket – így ér véget David Herbert Lawrence 1928-ban írt világhírű, ám a brit cenzúra szorításából csak 1960-ban felszabadult regénye, a Lady Chatterley szeretője. A sztorit a későbbi filmfeldolgozások révén azok is ismerik, akik a műből egy sort sem olvastak el. Mert bár a pornográfia a maga idejében kivédhetetlen vád volt, a regény merész szerelmi jelenetei néhány évtizeddel később több rendezőt is érzékszerveket bizsergető, erotikus alkotásokra ihlettek.

Pedig a regény ennél több rétegű: a háttérben megjelenik a brit társadalom szigorúan merev osztályszerkezete, a belőle következő kikezdhetetlen értékrend, a bányászok, ipari munkások sivár élete, az unatkozó arisztokrácia diszkrét bája, képmutatása és a pénz uralma. A szereplők olykor elmélkednek a bolsevizmus rémségein és előnyein is, ami olyannyira izgatta Lawrence fantáziáját, hogy a többször átírt regénye első változatában Mellors, miután Lady Chatterley-vel folytatott viszonya kitudódott, a botrány elől Sheffieldbe menekül, ahol egy vasgyárban helyezkedik el, és idővel annak üzemi párttitkára lesz – írta a Falvay Mihály fordításában 1983-ban megjelent kötet utószavában Kéry László irodalomtörténész. A szocreál befejezést a szerző idővel törölte, és inkább lebegtette főhősei sorsát.

Az idei könyvhéten Egy kitárt női száj címmel kiváló verseskötetet jelentetett meg egy bizonyos Lady Chatterley (Joshua Könyvek, 2024). Szerkesztője a szeretője, Oliver Mellors, és a jogtulajdonos sem más, mint maga Constance Reid. Ha valaki arra gyanakszik, hogy egy magyar író vagy költő öltött álruhát, aligha téved, hiszen a kötet sem az eredeti angol kiadás címét, sem a fordítót nem tünteti fel.