Üdvözlöm a kedves olvasókat, ez volna itten akkor mostantól a hírlevél.
Mindenekelőtt: nagyon meleg van, ezért hírlevél olvasása mellé egy jó hideg gazpáchót ajánlok, Dragomán György így csinálja és ő az ilyesmiben autoritás.
Na de. Rálőttek a múlt hét végén Donald Trumpra, a merényletkísérletről készült fotók pedig bejárták a világsajtót. Három közülük azonnal kitűnt. Ezeket az amerikai szerkesztőségekben „Evan-fotónak” (ezt az AP-nek dolgozó Evan Vucci készítette), „Anna-fotónak” (a Gettynek dolgozó Anna Moneymaker után) és „a golyós fotónak (a New York Timesnak fotózó Doug Mills lőtte) hívják. Az Axios nevű amerikai hírportál cikkében fotóriporterek és képszerkesztők beszélnek ezeknek a fotóknak a várható hatásáról. Beszédes, hogy egy lapon említik az 1955-ben, rasszista indítékból brutálisan meggyilkolt afroamerikai Emmett Till szétroncsolt holttestéről készült képpel, ami tulajdonképpen kirobbantotta a polgárjogi mozgalmat az Egyesült Államokban.
Az Axios szerkesztési módszere elsőre furának tűnhet. A cikkek nagyon rövidek (ez a fotós például kifejezetten hosszúnak számít, a maga 4300 karakterével), nagyon sok kiemelés van bennük, és újra és újra visszatérnek bizonyos szófordulatok a bekezdések elején, amik segítik az olvasót eligazodni azzal kapcsolatban, hogy az adott esemény mely aspektusáról fog szólni a következő egy-két mondat (például: Zoom in, The big picture, vagy Between the lines). Az Axiosnál kevés jobb politikai újság van mostanában, ha Amerikáról van szó, de nemcsak közéletben jók, nagyon erős az időjárás-klímaváltozás rovatuk is, ahol szintén röviden és világosan beszélnek összetett folyamatokról. Ráadásul ingyenesek a cikkeik, szóval lesz még Axios a hírlevélben.
Hamburg kemény hely volt az 1970-es és ’80-as években. A piros lámpás negyedben, a Reeperbahnon, ezen az alig egy kilométeres utcán nagyon beindult ebben az időben a prostitúció. A bordélytulajdonosok szabályosan lapátolták a pénzt az utcán, de amellett, hogy rettenetesen meggazdagodtak, egyfajta kultuszuk is lett Európa egyik legnagyobb kikötővárosában. Siker, pénz, csillogás, NSZK. A Kiez (így is szokták hívni a Reeperbahnt) három hírhedt alakjáról csinált dokumentumfilmet tavaly az (egyébként hamburgi székhelyű) Spiegel.
Az első rész a Schöne Klausról, vagyis a szép Klausról szól, és egyértelműen ez a legjobb a három közül. Schöne Klaus, valódi nevén Klaus Barkowsky nagyon fiatalon kezdett el lányokat futtatni, 22 évesen már Lamborghinije volt, és a hamburgi piroslámpás negyed valaha volt egyik legnagyobb stricije lett. Őt magát természetesen egy nála sokkal idősebb szexmunkás vezette be a Kiez világába. Barkowskyról a korban az terjedt el – és ő is mindig ezt hangoztatta –, hogy tisztességesen bánt a lányokkal, akiket futtatott, nem verte őket, rendesen fizetett.
A történetet ma már máshogyan mesélik, a kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal lányok kihasználásához ugyanis nem kell fizikai erőszak – erre a filmben egy olyan nő hívja fel a figyelmet, aki maga is régóta bordélyt visz Hamburgban. De a film nemcsak Barkowskyról szól, hanem főleg a korról és a helyről, a Kiezről, Európa legnagyobb piroslámpás negyedének aranykoráról.
A The Fearless című, kisebb könyv hosszúságú írás a kanadai The Globe and Mailben az egyik legjobb cikk, amit az orosz-ukrán háborúról olvastam. A történet két szálon fut. A Globe and Mail újságírója kétségbeesetten hívogatja az amerikai és a kanadai konzulátusokat 2021 augusztusában, hogy elérje azoknak az embereknek és családjaiknak a kimenekítését Afganisztánból, akik tolmácsként segítették az újságot az amerikai megszállás idején.
Kap egy fülest, hogy egy elit ukrán különleges egység a napokban Kabulba utazik, kihozni a sajátjait. Az ukránok vállalják, hogy kimenekítik a tolmácsokat, a fejezetek fele erről a mentőakcióról szól. Ugyanez a különleges alakulat a háború kitörése óta szinte minden fontos csatánál, minden fordulópontnál ott volt. A cikk másik fele az ő háborújukat beszéli el.
Mark MacKinnon, a cikk szerzője példátlanul közel került ezekhez az emberekhez, rengeteg interjút vett fel, és még több időt töltött Ukrajnában. Mindemellett nagyon jól ír, a cikk ügyesen ugrál az átfogó történetről az egyéni sorsokra és vissza. Az oldal 66 perces olvasási időt ír, de be lehet könyvjelzőzni, ahol tartunk, és legközelebb oda ugrik vissza.
Igen, szóval, beszarás, tényleg.
Caroline de Gruyter az egyik legjobb európai újságíró. tavaly ősszel jelent meg egy könyve, akkor interjúzott vele a Válasz Online, érdemes azt is elolvasni, de most egy saját cikkét ajánlom. De Gruyter holland, régóta követi a holland és az uniós politikát, most épp a Foreign Policynak ír. Amikor eldőlt, hogy Mark Rutte, a korábbi holland miniszterelnök lesz a NATO új főtitkára, De Gruyter írt egy cikket “NATO’s New Leader Was Planning This the Whole Time” címmel, amiben elmagyarázza, hogyan lavírozott úgy Rutte az elmúlt években, hogy megkapja a katonai szervezet vezető pozícióját.
Az írás egyben Rutte jellemzése is, egy emberé, aki megszállottan írtja ki az életéből a meglepetéseket, aki minden évben ugyanoda megy nyaralni, ugyanazokkal az emberekkel, akikkel ráadásul még ugyanabban az étteremben is eszik, mint mindig. Egy vezetőről, akiről a munkatársai azt mondják, legtöbbször telefonnal a kezében látják, amint próbál meggyőzni valakit valamiről.
Aki biciklivel járt be dolgozni 14 éven keresztül, és kifejezetten kéri a beosztottjait, hogy ne a legjobb szállodába foglaljanak neki szobát, ha külföldre utazik, mert zavarba hozza a luxus. Mark Rutte nagyon más politikai kultúra teremtménye, mint amihez itthon hozzászoktunk, mégis, Orbán Viktor mellett az európai politika másik nagy öregje. Érdemes vele megismerkedni.
Véget ért az EB és a Copa America, utóbbi az utolsó volt a sportág valaha volt legjobb játékosának, Lionel Messinek, előbbi az első annak a 17 éves Lamine Yamalnak, akit az új Messiként emlegetnek. Az ilyen jellemzésekkel csak óvatosan, a futballt nézők és elemzők túlságosan hozzászoktak ahhoz, hogy egy vagy két játékos teljesen leuralja a focit, ahogyan az történt az utóbbi bő másfél évtizedben.
Nem volt ez mindig így, a ’90-es és a 2000-es évek az új Maradona megtalálásról szóltak, ha pedig nemsokára tényleg visszavonul a Messi-Ronaldo-páros, elkezdődhet az ő utódjaik keresése, ami könnyen lehet, hogy évtizedekig is eltart majd. Erről szól az Atlethic cikke, de elvégzik Yamal és Messi játékának és karrierjének összehasonlító elemzését is, szóval kompakt kis anyag. A legjobb poént ellövöm: Messi fia, Thiago, miután bemutatkozott az apja mostani csapatának, az Inter Miaminak az U12-eseinél, azt mondta, hogy egy nap Lamine Yamal mellett szeretne játszani.
Miért ugyanaz a szlovák himnusz és egy magyar népdal dallama, és miért ne rugózzunk ezen? Tomáš Gális cikke a szlovákiai Denník N-ben:
És egy interjú. Kevesebb mint két évvel ezelőtt Brittney Griner, az amerikai női kosárlabda élő legendája egy oroszországi büntetőtelepen varrt egyenruhákat az orosz hadseregnek, romlott ételeken és cigarettán élt, és abban sem volt biztos, hogy valaha még szabad ember lesz. Grinert 2022. február 17-én, napokkal az orosz- ukrán háború kitörése előtt tartóztatták le Moszkvában, hivatalosan azért, mert elektromos cigarettához való hasisolajat találtak nála a Seremetyjevói repülőtéren.
Valójában az orosz vezetés túszként tartotta fogva, 10 hónap után pedig elcserélte egy amerikai fogságban lévő fegyverkereskedőre. Ennek a 10 hónapnak a történetét Griner most megírta, könyve – természetesen Coming Home a címe – nemrég jelent meg, aminek kapcsán adott egy hosszú interjút a New York Timesnak.
Pótkaszt rovatunkban: 2020-ban kiderült egy csúcsértéken 24 milliárd eurón (az MNB 2018-as középárfolyamán számolva több, mint 6,5 ezer milliárd forint) számon tartott, több ezer embert foglalkoztató nagy német techvállalatról, hogy a fő tevékenysége illegális, a kimutatásait meghamisította, és módszeresen átverte a német gazdasági és poliktikai elitet. A Wirecard-botrány a háború utáni Németország történetének legnagyobb pénzügyi csalása volt, már ez a történet is önmagában elképesztő, de ami még hihetetlenebb, az az, ami a Wirecard második emberéről, az osztrák származású Jan Marsalekről azóta kiderült.
Marsalek ugyanis a kémfilmes-álruhás-kisrepülős módszerrel Oroszországba szökött az igazságszolgáltatás elől, jelenleg pedig az orosz titkosszolgálatoknak dolgozik. Illetve, mint kiderült, már régóta az orosz titkosszolgálatoknak dolgozott, akkor is, amikor az egyik legnagyobb német vállalat vezetőségében ült. Marsalek újságírókat figyeltetett meg, be volt kötve az osztrák titkosszolgálathoz, és a Wagner-csoport vendégeként volt nyaralni a polgárháborús Szíriában. Az osztrák Standard és a német Spiegel három részes podcastsorozatot készített Marsalekről.
Az Inside Austria, ami ennek a közös podcastnak a neve, mindenféle osztrák belpolitikai témákat dolgoz fel, az Ibiza-botránytól a bécsi tinimaffiáig, de a podcastnál jobban illik rá a hangjáték szó. Mindegyik epizód nagyon élvezhetően szerkesztett, zenével, helyszíni felvételekkel, izgalmas megszólalókkal, és nagyon osztrák poénokkal, amik a legritkábban viccesek, de legalább a műsorvezetők jól szórakoznak. Az Inside Austria simán versenyezhet a legnagyobb amerikai és brit lapok ugyanilyen tartalmaival, sőt, a Jan Marsalekről szóló sorozatuk nagyságrendekkel jobb, mint bármi, amit ebben a témában az angolszász sajtóban megjelent. Ez most egy YouTube-link, de nyilván fent van Spotifyon is, és tök ingyenes:
Jó zene rovatunkban: New Fossils, budapesti jazz sztárok, az új album márciusban jött ki és parádés.
Nyitóképünkön Donald Trump volt amerikai elnök, a Republikánus Párt elnökjelöltje (k) feltartja kezét, miközben a védelmét ellátó titkosszolgálat ügynökei körbe veszik a Pennsylvania állambeli Butlerben rendezett kampánygyűlésen 2024. július 13-án. Forrás: MTI / AP / Evan Vucci
Hogyan indult az iráni nukleáris program? Hogy vélekedtek az ország legfőbb vallási vezetői az atombombáról? És legfőképpen, milyen valós kockázata lehet egy iráni atomfegyvernek?
Eltűnhet a Revolut egyik előnye, ha a cég számára kellemetlen módon értelmezik a nemrég elfogadott, Sulyok Tamás aláírására váró törvényt.
A sérültnek élete végéig jár ingyen az összkomfortos lakás.
A Bonbonetti irodákat is fog építeni.
Rendkívül értékes lehet a Magyar Stratégiai Zrt. nevű cég tulajdonában álló ingatlan.
