Párizs 2024 - hírek
Száz év után újra Párizsban gyűlnek össze a világ legjobb sportolói, hogy 35 sportágban minél gyorsabban, erősebben és magasabbra jussanak. A július 26. és augusztus 11. között zajló játékok minden magyar érintettjéről és fontos híréről beszámolunk cikksorozatunkban.
„Ha valamely nők futballozni vagy bokszolni akarnak, hagyjuk őket, de folyjanak ezek az események nézők nélkül, mert a nézők, akik ilyen versenyekre özönlenek, nem azért vannak ott, hogy sportot lássanak”
– így érvelt Pierre de Coubertin, a modernkori olimpiák atyja az ellen, hogy a nőket is engedjék versenyezni a játékokon, miközben egyébként azt vallotta, hogy „a sport mindenkinek a veleszületett joga, egyenlően és ugyanolyan mértékben, és semmi sem helyettesítheti azt”.
Egyesek szerint a francia báró valójában csak védeni akarta a nőket a kéjvágyó pillantásoktól, máshol azonban azt írta: „úgy hisszük, hogy az olimpiai játékokon csak a férfiaknak lehessen indulniuk. Egy női olimpia érdektelen, taszító és helytelen volna”. A nők szerepét abban látta kimerülni, hogy tapssal biztatják a versengő férfiakat, s a győztesek homlokára illesztik a babérkoszorút.
És bár – kora általános vélekedésének megfelelően – abban hitt, hogy a nők feladata az, hogy a férfi társa, a jövőbeli családban anyák legyenek, úgy vélte, hogy a nőknek érdemes tanulniuk, s ha a férjük zsarnokként viselkedik velük, joguk van kilépni a házasságból.
A sporttal kapcsolatos meggyőződését ugyanakkor csak erősítette az a történelmi hagyomány, hogy nők az ókori olimpiákon sem vehettek részt. Egyes források szerint a hajadonok látogathatták a versenyeket, a házasoknak azonban – halálbüntetés terhe mellett – tilos volt. Hogy valójában tanúi lehettek-e a versenyeknek nők, nem tudni biztosan, de hogy az antik bajnokok között akadtak, az bizonyított. Az első közülük Kiniszka hercegnő, II. Archidamus spártai király lánya volt, akinek négylovas fogata a 96. és a 97. olimpián (ie. 396 és 392) is győzött. Mivel akkoriban a lovak tulajdonosait, nem pedig a hajtókat tekintették győztesnek, Kiniszkát is kitüntették, szobra bekerült a győztesek csarnokába is. Elismerése nem volt érdem nélküli: bár a versenyen nem ő irányította a lovait, a tenyésztésükben és a kiképzésükben maga is részt vállalt.
Hiába ellenezte Coubertin hevesen a nők részvételét a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökeként – amely posztot 1896-tól huszonkilenc éven át töltött be – és leváltása után, sőt egészen haláláig, megakadályozni nem tudta. Bár az első, 1896-ban, Athénban megrendezett modern nyári játékokon hivatalosan még nem versenyezhettek nők, négy évvel később, az első párizsi olimpián már igen.
Sporttörténészek szerint azért Athénban is akadt nő, aki részt vett a küzdelmekben: lefutotta a maratont. Arról azonban eltérően vélekednek, hogy egy vagy két induló volt-e. Korabeli sajtóbeszámolók szerint egy Melpomenének nevezett nő négy és fél óra alatt teljesítette a távot március 8-án, amikor a férfiak próbából lefutották a távot, de hivatalos versenyen nem engedték indulni. A tényt Kemény Ferenc, a NOB magyar alapítója és Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok is megerősítette, noha utóbbi áprilisi időpontot jelölt meg.
Melpomené vezetéknevéről nem szóltak a hírek, a másik nőé azonban egészében fennmaradt: Stamata Revithi megpróbált nevezni a versenyre, de visszautasították. Hivatalosan azért, mert a határidő után próbált meg bekerülni a futók közé, valójában azonban a neme jelentett akadályt. A szerény körülmények közül, a munkához jutás reményében Marathónba érkezett Revithi végül egy nappal a férfiak olimpiai versenye után futotta le a távot öt és fél óra alatt, egyedül, tanúi azonban állítólag voltak, s az írásos bizonyítékokat eljuttatni tervezte a görög olimpiai bizottsághoz. Ám annak, hogy ezeket megkapták-e vagy hogy mi történt a nővel a futása után, semmi nyoma nem maradt.
