Mit hoz az iskolai mobiltiltás? Hagyjuk a politikusokat, inkább nézzük, mit mond a tudomány

Magyarország épp a kanyarban előzi Franciaországot – legalábbis ami az iskolai mobiltelefon-használatot illeti. Míg ugyanis Párizs már 2018-ban kitiltotta az okostelefonokat az alapfokú (és részben a középfokú) oktatási intézményekből, az illetékes miniszter csak most fontolgatja, hogy szeptembertől kísérleti jelleggel néhány helyen a nap elején össze is szedik a készülékeket a diákoktól. A magyar kormány viszont augusztus elején egy csapásra minősítette nemkívánatosnak az okoseszközöket, és rendelte el, hogy azokat az intézmények minden reggel el is vegyék a tanulóktól.

A hazai rendelet alapján az igazgatók saját hatáskörben – egészségügyi vagy pedagógiai célból, meghatározott időszakra – engedélyezhetik napközben a mobilok használatát. Ez papíron megengedőnek is tűnhet, ám szerdán kiderült, hogy túlságosan nem az, miután kirúgták a Madách Imre Gimnázium igazgatóját, amiért nem akarja elvenni a diákoktól a telefonokat.

Az elsőre autoriternek tűnő mobiltiltós döntés valójában beleillik a nemzetközi trendekbe. Néhány éve még inkább az iskolai mobilozás liberálisabb szabályozását támogatta a kutatók többsége, azt javasolva, hogy tiltás helyett tanítsák az okostelefon használatát. Ez azért is tűnt fontosnak, mert világszerte futótűzszerűen terjedtek az okoseszközök, a 9 éves kor feletti gyerekek többségének (egyes felmérések szerint 90 százalékának) már van okostelefonja, és hasznosnak tartották, hogy a felnövekvő generációk úgymond pozitív és mértéktartó kapcsolatot alakítsanak ki a technológiával.

Egy-két év leforgása alatt azonban sokat változtak az álláspontok.