„Látni fogunk meglepő dolgokat, Orbán és a kormány új arcát mutatja majd”

A nyár elején Tusványoson Semjén Zsolt még harsány röhögésben tört ki, amikor egy újságíró arról kérdezte, mit szól ahhoz, hogy a nagy melegben nem működnek a kórházakban a klímák. A miniszterelnök-helyettes azért találta viccesnek a kérdést, mert ugyan mit számítanak ilyen apróságok Orbán Viktor erőfeszítéseihez képest, aki éppen a világháborút próbálja megakadályozni! A kötcsei pikniken aztán már senki nem röhögött a magyar kórházi állapotokon.

Amikor Orbán Viktor – szokásával ellentétben – megállt, hogy az újságírók kellemetlen kérdéseire válaszoljon, pontosan tudta, hogy a kérdezők nem a világ nagy folyamatainak a megfejtésére lesznek kíváncsiak, kizárólag belpolitikai problémákkal fogják bombázni. Hogy mit gondol az irodáját felszentelő Bese atya orgiáiról, az egészségügyről, a MÁV-ról.

De nemcsak az újságírók érezték úgy, hogy a miniszterelnöknek nemzetközi béketeremtés helyett vissza kellene térnie a Duna–Tisza vidékére. A fideszes Kovács Péter XVI. kerületi polgármester is bírálta a kormány egészségügyi, önkormányzati politikáját. „Nincs válságban a Fidesz, de egy nagyon komoly jelzést kapott arra, hogy jobban kell csinálni dolgokat” – mondta a kerületét 2006 óta vezető politikus egy interjúban. Deák Dániel, a Bese Gergő által megáldott Megafon munkatársa pedig azzal vezette fel a kötcsei eseményt, hogy a miniszterelnöknek „választ kell adni a Magyar Péter-jelenségre”.

A Tisza Párt elnöke ugyanis kihívást jelent. Magyarnak viszonylag egyszerű eszközökkel sikerült a közbeszéd részévé tennie a nagy ellátórendszerek ügyét. Ezek természetesen nem az idei nyár folyamán romlottak le vagy lettek hirtelen érezhetően rosszabbak, de kétségtelenül sokasodnak a problémák azokon a helyeken, ahol már évtizedes elhanyagolás halmozódott fel.

Ebben pedig kétségtelen felelősségük van az Orbán-kormányoknak, hiszen 2010 után úgy döntöttek: ahelyett, hogy nekiállnának az ország számára szükséges, de drága, hosszú, konfliktusos és közvetlenül szavazót sem hozó reformoknak, inkább igyekeznek háttérbe szorítani az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra ügyeit. Sőt pénzt vontak ki a területről. Helyette az adórendszeren keresztül az aktív társadalmi csoportokat támogatták, hogy ők egyéni igényeik szerint tudják kiváltani a közszolgáltatásokat, míg a hátrányosabb helyzetben lévőkben félelmet keltettek, hogy a Fidesz nélkül az a kevés is elveszne, ami van. Mindezt kiegészítették a törzsszavazóiknak szánt emlékezet- és kultúrpolitikai küzdelemmel. Most viszont a valóság berúgta az ajtót.

Következő másfél év

Évtizedes lemaradást lehetetlen 2026-ig behozni, még ha lenne is rá akarat, szakértelem és pénz. De mintha mára mindkettő el is fogyott volna.