A „nulladik világháború” – 170 éve kezdődött a világtörténelem legnagyobb partraszállási hadművelete
9 perc
2024.09.14. 17:30
1854. szeptember 14-én indult el a krími háború már valóban a Krímben zajló fejezete. 89 hadihajó, 300 szállítóhajó 62 ezer fős nemzetközi, francia, angol, török sereget érte el a Krím félszigetet Jevpatorijánál. (Normandiában 1944-ben 24 ezer katona szállt partra, persze egészen más körülmények között.) A háború, amelyben körülbelül egymillió ember halt bele, felborította a Szent Szövetség Waterloo után kialakított világrendjét. Lehetővé tette az egységes Németország, Olaszország és Románia megszületését, az oroszországi jobbágyfelszabadítást és Magyarországot is elindította a kiegyezés felé vezető úton. A krími háború volt az átmenet a hagyományos és a modern háború között.
Két elaggott, roskatag birodalom terpeszkedett a 19. század közepén Európa keleti felén. Az orosz és a török. I. Miklós cár még terjeszkedésre képesnek vélte a birodalmát, és azzal az ambícióval nézett a török birodalom szétesése elé, hogy megszerezheti a Fekete-tenger és a Földközi-tenger közötti szorosokat, tehát orosz beltengerré teheti a Fekete-tengert és kijuthat a Földközi-tengerre. Oroszország erősnek érezte magát, mert övé volt a világ legnagyobb szárazföldi hadserege, és az Európát megrendítő 1848-as forradalmi hullám sem érte el.
Ürügyként szolgált a katolikus és az ortodox egyház vitája a török birodalomban élő (a lakosság harmadát kitevő) keresztény lakosság védnökségéről, melyet Franciaország és Oroszország is magának igényelt.
Törekvései támogatásában a cár számított Ausztria és Poroszország támogatására, amelyekkel 1833-ban Berlinben szerződést kötött, amely fegyveres konfliktus esetén egymás megsegítését írta elő. Ennek értelmében kért és kapott segítséget Ferenc József öt évvel azelőtt Oroszországtól a magyarországi szabadságharc leverésére.
Ausztria azonban cserbenhagyta a cárt, mert nem állt érdekében az orosz terjeszkedés a Balkánon, és a nyugati hatalmak is kilátásba helyezték, hogy hathatósan támogatni fogják a magyar emigrációban érlelődő felkelési terveket, ha Ausztria Oroszország mellé áll. Kossuth Lajos amerikai diadalútjáról visszatérve Angliában azon ügyködött, hogy Ausztria ne csupán semleges maradjon, hanem szálljon be a háborúba Oroszország ellen, s a magyar szabadság eltiprói egymást pusztítsák. Ez nem jött be.
I. Miklóst megdöbbentette Ausztria „árulása”. Oroszország egyedül maradt, ellenben a nyugat-európai nagyhatalmak, Anglia és Franciaország, majd Törökország mellé állt a Camillo Cavour vezetésével az olasz egység megteremtésén munkálkodó Szárd-Piemont. A nem sokkal azelőtt császárrá avanzsált III. Napóleon élt a lehetőséggel, hogy egy tekintélyes nemzetközi szövetség tagjaként végleg kiszabaduljon az elszigeteltségből, amelybe országa Waterloo után került.
Törökország nem fogadta el azt az orosz követelést, hogy Oroszország joghatóságot gyakoroljon a török birodalomban élő keresztények fölött. Ez volt a casus belli.