A tarthatatlan állapotok megszüntetését ígérte a kormány, majd szakadékba lökte a közoktatást
Ha komolyan gondolta, ha nem, a hozott hátrányok csökkentésével indokolta a kormány az oktatás központosítását. Az elmúlt bő egy évtized mérlege jól mutatja: épp az ellenkezője történt.
Hatalmas lendülettel vágott bele a közoktatás reformjába 2010 után az Orbán-kormány: a fenntartást, a pedagógusokkal szemben támasztott követelményeket és a tankönyvellátást egyaránt új alapokra helyezte. Az erőteljes központosítás céljaként a 2011-ben elfogadott köznevelési törvény „a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozását” jelölte meg. A jogszabályt előkészítő Hoffmann Rózsa államtitkár fel is sorolta expozéjában, mi volt, ami őket a radikális váltásra késztette.
Tarthatatlan „hogy fiataljaink 20, egyes felmérések szerint ezt meghaladó százaléka úgy kerül ki az iskolarendszerből, hogy funkcionálisan írástudatlan, és jóformán nincs esélye arra, hogy az életben boldoguljon”, s hozzátette, hogy „tovább nőtt a legelhagyatottabb társadalmi rétegeknek, csoportoknak a leszakadása”. Tarthatatlannak nevezte továbbá, hogy „megszűnőben van a mindenki számára hozzáférhető, egységes alapműveltség, amely Magyarország jövőjének, versenyképességének és nemzeti felemelkedésének korábban a záloga volt”. Szerinte az is tarthatatlan, „hogy nevelőink, tanáraink, tanítóink jövedelmi viszonyai súlyos tekintélyvesztést eredményeztek, kétharmaduknak a megélhetésükért másodállásokat kell vállalni, és így a rendszer maga akadályozza, hogy nagyobb részt vállaljanak a klasszikus nevelői feladatokból, amire pedig társadalmunknak a jelen állapotban égetően szüksége volna”.
Mára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy
ezeket a felsorolt tarthatatlan állapotokat a 2012-ben életbe lépett köznevelési törvény nemhogy orvosolni nem tudta, de szakadékba lökte a közoktatást.
Az iskolából kikerült diákok negyede a felmérések szerint továbbra is funkcionális analfabéta, az egységes alapműveltség a kötelező tankönyvekkel, a tanszabadság megszűntével, az iskolai autonómia felszámolásával továbbra is csak vágyálom. A tanárok számára magasabb óraszámot, nagyobb iskolai jelenlétet írtak elő, cserébe azt ígérték, hogy a pedagógusi életpálya megfelelő bérezéssel párosul majd.