Papp Réka Kinga: Megették a zöldeket reggelire

A zöldeknek, miközben a mérsékelt konzervatívokkal, a szocialistákkal és a liberálisokkal vitatkoztak és alkudoztak, kicsorbult a foguk, és a saját eredeti közönségüket sem tudták megtartani. Mindeközben a populista közbeszédben mindennapos a „klímahisztéria” vádja. Vélemény.

Az osztrák választásokon előretört a szélsőjobb. Ettől joggal vacog sok európai foga, de a hétvégi eredménynek nem ez az egyetlen fájdalmas fejleménye. A legtöbb elemzésben magától értetődően nyugtázzák, hogy az osztrák zöldek összeestek, mint a pájsli, ha leveszik a tűzről. Ez a veszteség pedig Európa-szerte zajló trend része: bár a fiatal lakosság körében a klímaváltozás és a környezetvédelem kitüntetett jelentőségű téma, az értékválasztások nem fordulnak át szavazatokká.

A koronavírus-járvány előtt az európai zöldek felszálló ágban voltak, több helyen, így Németországban, Ausztriában koalíciókban kormányra is kerültek, de mostanra oda a lendület. Pedig évről évre egyre nyilvánvalóbb, mivel fenyeget a globális felmelegedés. Már nem távoli kockázatokat próbálunk megbecsülni, hanem emberéleteket követelő katasztrófákkal nézünk szembe. A rettegve emlegetett menekülthullámokban is jelentős szerepet játszik a környezetpusztítás és megspórolhatatlan következményei: a gazdasági és politikai krízis.

Az éghajlat-politika az utóbbi öt évben vált mezítlábas mozgalmárok mániájából létfontosságú stratégiává, amit csak futóbolondok vitatnak. A középkonzervatív politika is magáévá tette a témát,

példával járt elöl Ursula von der Leyen uniós szinten is. De ami zöldfordulatnak tűnt, sok helyen szürkülő alkudozásba és szakpolitikai pótcselekvésbe fulladt. Az alig megkezdett klímaalkalmazkodással szembeni dühös és sokszor dölyfös ellenállás mostanra a szélsőjobboldalnak kedvez.

A korunkat legmélyebben meghatározó tényező a klímaváltozás, és nem kell hozzá ökológusdiploma, hogy az ember belássa, civilizációs léptékű átalakulásokat követel az emberiségtől. Nem most fordul elő először, hogy egy ilyen szintű fenyegetéssel szemben fejlett társadalmak inkább homokba dugják a fejüket – van hová, nálunk a Kiskunságban már elég porhanyós a talaj a sokévnyi aszálytól.