„Papa, miért jöttél ilyen soká?” – így bánt el a Rákosi-rendszer a perbe fogott kommunista káderek családjaival

„Papa, miért jöttél ilyen soká?”

E szavakkal fogadta édesapját 1954 egyik szeptemberi reggelén az akkor öt és fél éves Dobó Andris. A kérdés mögött ezúttal nem csupán a szokásos gyermeki szemrehányás rejlett: a kisfiú utoljára tízhetes korában „látta” a szüleit, amikor rendőrök bekísérték őket az Andrássy út 60.-ba, hogy „valamit tisztázzanak”.

Azon a szerdai napon, 1949. május 18-án Dobó János, a Központi Pártiskola előadója és a felesége mellett a kisfiukat is bevitték az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) épületébe, mert az édesanyja nem tudta, mennyi ideig lesz távol, és nem akarta a szoptatások menetrendjét megszakítani. Odabenn azt „kérték” tőle, hogy a kihallgatás idejére hagyja a másik helyiségben a csecsemőt. Ez volt az utolsó találkozásuk, az asszony soha többé nem látta viszont a gyermekét.

A szívszorító történetnek csupán egyes részleteiről lehet olvasni abban a nemrég megjelent kötetben, amely a Rákosi-korszak koncepciós pereiben kivégzett vagy meghurcolt kommunista káderek családjainak sorsát idézi fel a – ma már nyugdíjaskorú – gyerekek szemszögéből (lásd Kitaszítva című írásunkat). Dobóéknak azért volt „jelenésük” az ÁVH-n, mert ők is a „svájci csoporthoz” tartoztak, vagyis azokhoz az emigrációból hazatért kommunistákhoz, akik a vád szerint megteremtették a titkos kapcsolatot az amerikai katonai hírszerzés (OSS) és Rajk László belügy-, majd külügyminiszter között.

Családi csoportkép 1947– 1948-ból – a hátsó sorban, szemüvegben Dobó János, aki felesége, Drittenbass Antónia („Tóni”) vállán pihenteti a kezét

családi archívum

A csoport tagjai a második világháború végén tértek vissza Magyarországra. Vezetőjük, Szőnyi Tibor a kommunista párt káderosztályának élére került, ahol – állította a koholmány – lehetősége nyílt a társait fontos pozíciókba helyezni, hogy ott az Egyesült Államok számára kémkedjenek, és „romboló munkát” végezzenek. Szőnyinek és elkötelezett baloldali elvtársainak – mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front svájci szervezetének – valóban volt futó kapcsolata az OSS akkori berni rezidensével, a CIA későbbi igazgatójával, Allen Dullesszal (az első találkozóra épp a vegyészhallgató Dobó Jánost küldték), de az amerikaiak nem szervezték be az antifasiszta magyar fiatalokat. A perben viszont ezt a nexust fel lehetett használni az „imperialista kémszál” kidomborításához.

A „svájciak” közül végül csak Szőnyi került be vádlottként a nagy nyilvánosság előtt lebonyolított koncepciós perbe, őt és hivatali helyettesét, Szalai Andrást a „titóista kémbanda” fejével, Rajk Lászlóval együtt végezték ki 1949. október közepén. A justizmordhoz erőszakkal kicsikart vallomásaikkal asszisztáló tanúkat a következő hónapokban, immár teljes titokban zajló eljárásokban tüntették el. Jó páran egyedül álltak bíróság elé, de ekkor zajlottak a legnagyobb létszámú eljárások is. Köztük Dobóéké, akik emigráns társaikkal összesen tizenhatan szerepeltek a miniszterelnöki sajtóosztály vezetőjéről, a szintén kivégzett Vági Ferencről „elnevezett” perben.