Van élet a fapadosokon túl: Európa Amazonasa és hipermodern múzeum az erdő közepén

Paprikafesztivál – hirdeti egy óriásplakát Horvátország legkeletibb régiójának, Szlavóniának a keleti csücskében, az út mentén. Így, magyarul, mert így is lehet fokozni a közép-európai közösségi érzést, pláne, ha az ember épp egy köpésre az országhatártól halad Eszékről a Dráva felé. Horvátországnak ez a vidéke egyszerre nagyon magyar, és nagyon nem az: több helyen magyarul is olvasható a helység névtáblája, simán bele lehet futni magyarul beszélőkbe, akik hibátlan tepertős pogácsával fogadnak, de arról is szívesen beszélnek, mi az, amit már megvett itt Mészáros Lőrinc, és mi az, amit még nem. És persze ott van ez a paprikafesztivál is, amihez biztosan tartoznia kell fűszerpaprikának – gondoljuk elsuhanva az óriásplakát mellett. Csak Szegeden meg Kalocsán meg ne lássák!

A Kopácsi rét

Gyükeri Mercedesz

Ezen a vidéken azonban kitörölhetetlenül ott van az, ami elválaszt baranyait és baranyait egymástól: a délszláv – vagy ahogy itt mondják, a honvédő – háború emléke. Sok ház viseli még nyomát a bő három évtizeddel ezelőtt itt zajló harcoknak, a vukovári vagy az eszéki csatának, ahogy ott van az emberekben is. És ugyan az épületek, egyik a másik után, új burkolatot kapnak, a helyiek tudatában csak még jobban megerősítette ez a trauma: ők Szlavóniához, Horvátországhoz tartoznak.

Aki idejön, annak azonban távolról sem az fog az eszébe jutni hogy egy háború sújtotta területre érkeztünk. Sokkal inkább az, milyen messzire lehet jutni egy kis kreativitással, ha turistákat próbálnak csábítani egy olyan területre, amelyik sokáig megbújt a háttérben az ország fő attrakciójának számító Adria árnyékában.

Amitől leesett az állunk

A Papuk, Horvátország első geoparkja lehetett volna kellemes kirándulóhely, a helyiek azonban amennyire apró, annyira világszínvonalú múzeumot hoztak létre a Geo Info Centarnak nevezett látogatóközpontban, Atyinán (Vocin).

A múzeumlátogatás egy sokdimenziós (székkel imbolygós, 3D-filmes) helytörténeti, majd a hely változatos földtörténetét bemutató időutazással indul, hogy később, a múzeum termeiben minden érzékre ható interaktív élményekkel folytatódjon. Van itt a Földön zajló klimatikus (de akár politikai) eseményeket bemutató interaktív glóbusz, földrengés-szimulátor, az egykori Pannon-tenger világába vezető kiterjesztettvalóság-élmény és a helyi élővilágot bemutató múzeumi rész is, mindez egy olyan modern épületben, amely kívülről a közeli Rupnica vulkanikus bazaltoszlopait idézi (ami szintén megér egy kitérőt).

És mielőtt elfelejtenénk: a látogatóközpont megépítése a natúrpark útjainak és többi látogatóközpontjának megújításával együtt 10,5 millió eurós beruházás keretében, jórészt uniós támogatással valósult meg – ilyen az, amikor tényleg érezzük, jó helyre ment az a pénz.

Ami a legjobb élmény volt az egész úton

A papuki natúrpark legismertebb része azonban nem ez, hanem a túloldali kirándulóhely, a Jankovac erdőrezervátum, amely egyszerre viseli magán a középkori üvegfúvók és a városi léttől megcsömörlött Jankovac gróf keze nyomát: két mesterséges tó (ha szerencsénk van, pisztránggal és folyami rákkal) és egy vízesés (ha szerencsénk van, bő vízhozammal) is megtalálható a jól kiépített tanösvények mentén, no meg a gróf egy sziklahasadékban kiépített síremléke. Nem különösebben nehéz, de kimondottan látványos kirándulást ejthet meg az, aki feljön az ide vezető (önmagában szép) szerpentinen, utána pedig az itteni , egész évben üzemelő étteremben jóllakhat, de akár piknikezhet is.

Papuk

Gyükeri Mercédesz

A központ a natúrpark túlsó felén található, de így is 75 kilométer (1 óra 20 perc kocsival) Barcs vagy Drávaszabolcs felől egyaránt – tömegközlekedéssel sajnos nem lehet megközelíteni, így akinek nincs autója, érdemes egy buszos kirándulásra benevezni.

És hogy mi volt a legjobb élmény? Amikor kiderült: nem csak az étterem étlapján található gomba, de a tanösvényen, vagy annak közvetlen közelében is igen gazdagon. Idén ősszel ott találkoztam először – közvetlenül az ösvény mentén, és valószínűleg egy-két nappal az előtt, hogy a hétvégi turistahad lelegelte volna – nagy őzlábbal, de laskák, korallgombák, tőkegombák sokasága is véget vetett a nyári aszály miatt túl hosszúra nyúlt gombátlan időszaknak.

Amikor a legjobb idelátogatni

A gombaszezon hivatalos kezdete azonban csak az egyik kulcspillanata volt szeptember végi kirándulásunknak – és ezzel talán meg is válaszoltam, hogy az ősz kiváló alkalom egy papuki útra.

Ennél is különlegesebb időpontot sikerült azonban választanunk a szlavóniai túra másik természeti célpontjánál, a Kopácsi rétnél: Európa egyik legnagyobb egybefüggő mocsarát (vagy, ahogy felénk is hívják: Európa Amazonasának horvátországi részét) egy nappal a területet határoló Duna és Dráva tetőzése után kerestük fel. Ami máskor csatornák sora, az most gyakorlatilag egybefüggő vízterület volt, helyenként a szokásosnál 4-4,5 méterrel magasabb vízszinttel. A környékbeli erdőkbe menekülő nagyvadakkal így esélytelen volt akár a messzi találkozás, és a helyi gazdag madárvilág (300-ra teszik az itt élő fajokat) is csak kicsit mutatta meg magát – bár igen méretes, fa tetejére épült sasfészket azért láttunk – de a motorcsónakos túra a vízből kilógó fűzkoronák és nádak között felejthetetlen élmény volt.

Szuvenírbolt Papukon

Gyükeri Mercédesz

A Kopácsi rét Mohácstól nagyjából egy óra alatt, az udvari határátkelőn keresztül érhető el, egynapos kirándulásként Budapestről is kényelmesen teljesíthető, akár a környékbeli borospincék valamelyikével.

Ha Papukkal összekötnénk, egy hétvégi túrával (szombat reggeli korai keléssel, vagy péntek délutáni indulással és verőcei, illetve eszéki szállással) érdemes számolni.

Amit sajnálok, hogy nem próbáltam ki

A Kopácsi rétnél azonban nem csak hajózni vagy csónakázni érdemes: a park látogatóközpontjától összesen több mint két kilométer hosszú, cölöpökre épített fajárdákon lehet bejárni a nádast, vagy épp megállni, és hosszan figyelni az állatvilágot. Erre sajnos nem jutott elég idő, ezért is érdemes lesz visszatérni – egy szárazabb időszakban.

Amit sajnálok, hogy kipróbáltam

Gombócok, gombócok minden étkezés végén desszertnek – épp csak a roppanós prézli nélkül, ami pedig a legjobb benne.

Amit én teljesen máshogy csinálnék

A gombócot. Több prézlivel. Vagy ezt említettem már?

Ami a legnagyobb gondot jelentheti az út során

Bár a Kopácsi-rét kellemes egynapos út autóval, tömegközlekedve már nagyobb rákészülést igényel. A hely Eszékről negyedóra alatt közelíthető meg busszal (plusz egy félórás gyalogút), de ennél nagyobb probléma Eszék megközelítése: napi egy Flixbus-járattal kell beérnünk, ami 19:45-kor indul Budapestről, és éjfél előtt ér le a városba, visszafelé pedig másnap reggel jön – és az is csak hetente kétszer, péntek és szombat este, illetve szombat és vasárnap reggel –, egyébként Zágrábon keresztül, bő fél nap alatt tudunk ide eljutni, pont mintha vonattal próbálkoznánk.

Ha vállaljuk két éjszaka szállást, egy kellemes délutánt azért eltölthetünk Eszéken, végigsétálhatunk a város szecessziós épületekkel határolt Európa sugárútján, megnézhetjük a Péter és Pál tiszteletére emelt hatalmas katedrálist, vacsorázhatunk egy jót a Dráva parti sétányon és megnézhetjük a felújított óvárost.

Amiért vinnék gyereket

A papuki információs központ kiállítása után alig lesz olyan gyerek, akinek az érdeklődését ne keltenék fel a természettudományok.

A papuki geocenter

Gyükeri Mercédesz

Amiért nem vinnék gyereket

Kár, hogy a központ filmje csak horvátul és angolul nézhető meg, ahogy a táblák is ezen a két nyelven olvashatók – szülő legyen a talpán, aki végigfordítja az összes információt. Persze érdemes bízni abban, hogy 9-10 éves korára, mikor már tényleg be tudja fogadni ezeket az információkat, angolul is jobban megtanult, mint a szülei.

Amit nem árt magunkkal vinni

Ahogy említettük, a túrák annyira nem tömegközlekedés-barátak, ha viszont autóval indulunk útnak, azért érdemes betenni a biciklit is. A grófi tanösvény sem különösebben nehéz terep, de egy jó túracipő már csak azért is elkél, mert elég sok csúszós fapallókon vezet az út, és mégiscsak letudunk 150 méteres szintkülönbséget.

Amiért érdemes készpénzt is magunkkal vinni

Hogy tudjunk fizetni ott is, ahol nincs igazán térerő – a Jankovac rezervátum tipikusan ilyen hely.

Amitől kultúrsokkot kaptunk ilyen közel a határhoz

Eszék vagy Verőce bármelyik monarchiabeli város lehetne, ami azonban igazán mutatja, hogy dél felé léptük át a határt, az a kiülős kávézók és azok teraszán ráérősen üldögélő emberek tömege. És ha ők nem sietnek, mi miért sietnénk?

Amiért otthon éreztük magunkat

Mondhatnánk, hogy hozzászoktunk a monarchia építészeti emlékeinek diszkrét rohadásához Budapesten is, sőt, a Józsefvárosban még az eszékihez hasonló lövésnyomokkal is találkozhatunk (igaz, nem a kilencvenes évek, hanem 1956 sebei ezek). Ám ami igazán otthonos érzés volt, amikor egy karancsi étteremben rá kellett jönnünk: a fűszerpaprika nem csak óriásplakáton létezik, hanem sok-sok ételben is a halpaprikástól a babgulyáson át a szalámiig.

Amit mindenképpen meg kell kóstolni

Ha már szalámi: a helyi paprikás szalámi a kulen, amit a sertés vastagbelébe töltenek, így jóval vastagabb még a mi szaláminknál is. Ízre azért hasonló, paprikás, füstölt. A másik nevezetesség a csiptetős ponty: ehhez kilapítják a pontyot, egy villaszerű szerkezetre csiptetve a nyílt tűz mellé helyezik, és ott megsütik.

Kulen kolbász

Gyükeri Mercédesz

Amit érdemes hazahozni magunkkal

A Kopácsi-rétnél kapható excentrikus plüssállatokon kívül? Kulent, ha valaki szereti a jóféle húsárut és mogyorólikőrt, ha valaki szereti a jóféle likőrt (és a mogyorót).

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.