Para-Kovács Imre: Az ellenzék és a szaró galamb elszántsága

“Egyértelműen tragédia, hogy a 2026-os parlamentben nem lesz baloldali vagy liberális párt, de ehhez – a Fidesz kétségtelen és hatékony aknamunkáján kívül – hozzájárult az a karakán semmittevés, ami az elmúlt éveket jellemezte.” Szerzőnk pártokat búcsúztat, közben szót ejt Magyar Péterékről is. Vélemény.

Lassan lezárul a szociálpszichológia azon kísérletsorozata, ami Lehet Más a Politika néven zajlott az elmúlt években, és melynek során bizonyítást nyert, hogy

1. A politika nem lehet más, 2. Ami más, mint a politika, az valami más, és nem politika, 3. Ami nem más, mint a politika, az a politika.

A kísérlet 2009-ben kezdődött, amikor megalakult a liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában koherens, ökológiai és radikális demokrata politikai irányvonalat követő, 2010-ben az LMP – Magyarország Zöld Pártja nevet választó alakulat, olyan nevekkel, mint Schiffer András, Szabó Tímea, Jávor Benedek és még sokan mások, akik komolyan gondolták, hogy ki lehet mászni a nemzeti–urbánus gödörből, ami addigra már régi fényében tátongott, ha szabad ezt a kapitális képzavart alkalmaznom az akkori helyzetre, ami egyébként mostani szemmel kifejezetten otthonosnak tűnik.

Bár nemzetközi formációkban mindig is a zöldpártok szövetségében helyezkedtek el, idehaza kényszeresen kerülték a zöldpárt, liberális párt vagy a balközép párt definíciót, hangsúlyozva, hogy mindezt meghaladta az alakulat, de a meghaladás mibenléte mindig is ködös maradt számomra, mígnem 2012-ben a Juhász Péter erőteljes közreműködésével és Bajnai Gordon vezetésével létrejött társulási ajánlat kettészakította, majd 2013-ban formálisan az Együtt 2014 is megosztotta az LMP-t (bár Schiffer András szerint nem történt pártszakadás, mivel csupán a tagság 10–20 százaléka távozott), és létrejött a Párbeszéd Magyarországért baloldali zöldpárt, többek között Karácsony Gergely, Jávor Benedek és Szabó Tímea közreműködésével.

Az LMP első nekifutásra 16, négy évre rá a lefelezett parlamentben 5 helyet szerzett, 2018-ban 8-at, de a 2019-es EU-választásokon már nem érte el támogatottsága az 5 százalékot, minek következtében a teljes elnökség lemondott.