Truthiness – ezt a szót 2005 októberében alkotta meg Stephen Colbert amerikai humorista, mint a politikai igazságnak azon fajtáját, amelynek valóságtartalmát nem érteni kell (mert nincs neki), hanem érezni. Ha azt akarom állítani, hogy a szabadon élő afrikai elefántok száma nem csökken, hanem dinamikusan nő, akkor ez nekem amerikai polgárként emberi jogom, és ehhez igazodjon a Wikipedia és a világ.
A valóság felszámolása nem ekkor kezdődött, és nem is Colbert volt az egyetlen, aki időben szólt a veszélyeiről. A legmodernebb technika és a legősibb emberi gyarlóság kölcsönhatása miatt tizenkilenc évvel később Amerika a szakadék szélén áll. Ma már Colbert is ott gesztikulál a politikai végromlás peremén, és egykori kívülállóságát feladva a szavazás kimenetelét próbálja befolyásolni minimális eszközeivel. És ki tudja? A reformképtelen amerikai választási rendszer hibájából tényleg nüanszok dönthetnek. Talán épp annak a kómából ébredő lengyel leszármazottnak a voksa billenti el az eredményt, aki a kórházi folyosóról beszűrődő műsort hallva kér szavazólapot.
Sok hűhó ez mindenért. Felfoghatatlan pénzek elköltése és megannyi energia értelmetlen pazarlása után az Egyesült Államok november 5-én elnököt választ, és annak drukkol az egész világ, hogy másnap eredményt lehessen hirdetni, és az azt elfogadni képtelenek békések maradjanak. Fókuszban rovatunk szerzője, Nagy Gábor ezt a robbanásközeli helyzetet járja körül minden oldalról.
Nüanszokra Orbán Viktor biztosan nem ad. Grúziában előállt az a helyzet, ami egy hét múlva az államokbeli Georgiában lehetséges: az orosz befolyás alatt álló helyi végrehajtó hatalom olyan választási eredményt közöl, amit a másik oldal nem tud elhinni. A magyar kormányfő pedig közvetítés helyett az EU soros elnöki tisztségéből származó fontosságával visszaélve élezi a konfliktust. Erről Világ rovatunk számol be.
Orbán Viktor egy színjáték szereplője lett a grúziai magánmisszióval
Mintha szándékosan hergelné az EU vezető politikusait Orbán Viktor azzal, hogy az unió soros elnöki tisztét betöltő ország miniszterelnökeként úgy utazott Grúziába, hogy nincs felhatalmazása arra, hogy külpolitikai kérdésekben képviselje a 27-eket.
Magyarország rovatunkból pedig kiderül, hogy a valóság politikai felszámolását adottságként tudomásul vevő Tisza Párt abban látja a siker receptjét, ha nem próbál árral szemben visszaevezni a tények világába, hanem megadja magát az orbáni propaganda sikertermékeinek.
Magyar Péteréknek egyelőre nem csak a zászlója, hanem a szakpolitikai felkészültsége is lyukas
Az ukrán támogatásról szóló döntés ellógása minden korábbi példánál jobban mutatja, hogy a Tiszának nincs külpolitikai stratégiája. Ha Magyar Péter mégis megnyilvánul ilyen ügyekben, mondataiban gyakran a Fidesz gondolatai köszönnek vissza.
Négy éve igyekszik a magyar belpolitikai helyzetet megfejteni Paul Fox brit nagykövet. Portrénk alanya azt mondja, vidéki útjain, az emberekkel beszélgetve jutott el odáig, hogy már valamennyire érti. Valahol ott, a településeken lehet megfejteni azt is, hogy a nyilvános teret leuraló politikai erő gyorsabban meggyengül, mint hinnénk, ha a helyben hatalmát biztosító talpasokhoz nem jut már le elég pénz.
A Fideszen belüli konfliktusokról Magyarország rovatunk ír. A pénzhiány emberi dimenzióját pedig a Gazdaság rovat elemzése teszi hozzá.
Tavaly egyharmadával nőtt a nélkülözés kritikus szintjén élő 65 éven felüliek száma Magyarországon – derül ki például. Deprimáló adat ez, mint az afrikai elefántok lassú kihalása. Nem is hiszi el a többség: a truthiness azt mondatja a kormánypártiakkal, most vannak az idősek igazán megvédve, míg a hazai ellenzéki választó is tévesen vallja, hogy a nyugdíjasok a választási érdekből nekik kiutalt tizenharmadik havi kifizetésükkel, az állandó kiigazításokkal, Orbán vigyázó tekintetével ennek a mai politikai rendszernek az anyagi kedvezményezettjei. Ha valakiknek, hát nekik jól megy – mondják, talán össze is súgnak mögöttük a szomszédok. (Elvégre az emberek beszélgetéseik 60 százalékában olyanokról értekeznek, akik nincsenek jelen, ez az Életmód rovatunk pletykacikkéből derül ki.) Az öregek a felelősök, hogy itt tartunk, ez az általános megfejtés. Kényelmesebb, mint a politikai látszatvalóságból kihámozni az igazságot, amire a HVG vállalkozik hű olvasóival együtt hetente.
Addig is, isten óvja Amerikát!
-
