Gergely Márton: Álmaimban visszainteget

Truthiness – ezt a szót 2005 októberében alkotta meg Stephen Colbert amerikai humorista, mint a politikai igazságnak azon fajtáját, amelynek valóságtartalmát nem érteni kell (mert nincs neki), hanem érezni. Ha azt akarom állítani, hogy a szabadon élő afrikai elefántok száma nem csökken, hanem dinamikusan nő, akkor ez nekem amerikai polgárként emberi jogom, és ehhez igazodjon a Wikipedia és a világ.

A valóság felszámolása nem ekkor kezdődött, és nem is Colbert volt az egyetlen, aki időben szólt a veszélyeiről. A legmodernebb technika és a legősibb emberi gyarlóság kölcsönhatása miatt tizenkilenc évvel később Amerika a szakadék szélén áll. Ma már Colbert is ott gesztikulál a politikai végromlás peremén, és egykori kívülállóságát feladva a szavazás kimenetelét próbálja befolyásolni minimális eszközeivel. És ki tudja? A reformképtelen amerikai választási rendszer hibájából tényleg nüanszok dönthetnek. Talán épp annak a kómából ébredő lengyel leszármazottnak a voksa billenti el az eredményt, aki a kórházi folyosóról beszűrődő műsort hallva kér szavazólapot.

Sok hűhó ez mindenért. Felfoghatatlan pénzek elköltése és megannyi energia értelmetlen pazarlása után az Egyesült Államok november 5-én elnököt választ, és annak drukkol az egész világ, hogy másnap eredményt lehessen hirdetni, és az azt elfogadni képtelenek békések maradjanak. Fókuszban rovatunk szerzője, Nagy Gábor ezt a robbanásközeli helyzetet járja körül minden oldalról.

Nüanszokra Orbán Viktor biztosan nem ad. Grúziában előállt az a helyzet, ami egy hét múlva az államokbeli Georgiában lehetséges: az orosz befolyás alatt álló helyi végrehajtó hatalom olyan választási eredményt közöl, amit a másik oldal nem tud elhinni. A magyar kormányfő pedig közvetítés helyett az EU soros elnöki tisztségéből származó fontosságával visszaélve élezi a konfliktust. Erről Világ rovatunk számol be.

Magyarország rovatunkból pedig kiderül, hogy a valóság politikai felszámolását adottságként tudomásul vevő Tisza Párt abban látja a siker receptjét, ha nem próbál árral szemben visszaevezni a tények világába, hanem megadja magát az orbáni propaganda sikertermékeinek.

Négy éve igyekszik a magyar belpolitikai helyzetet megfejteni Paul Fox brit nagykövet. Portrénk alanya azt mondja, vidéki útjain, az emberekkel beszélgetve jutott el odáig, hogy már valamennyire érti. Valahol ott, a településeken lehet megfejteni azt is, hogy a nyilvános teret leuraló politikai erő gyorsabban meggyengül, mint hinnénk, ha a helyben hatalmát biztosító talpasokhoz nem jut már le elég pénz.

A Fideszen belüli konfliktusokról Magyarország rovatunk ír. A pénzhiány emberi dimenzióját pedig a Gazdaság rovat elemzése teszi hozzá.

Tavaly egyharmadával nőtt a nélkülözés kritikus szintjén élő 65 éven felüliek száma Magyarországon – derül ki például. Deprimáló adat ez, mint az afrikai elefántok lassú kihalása. Nem is hiszi el a többség: a truthiness azt mondatja a kormánypártiakkal, most vannak az idősek igazán megvédve, míg a hazai ellenzéki választó is tévesen vallja, hogy a nyugdíjasok a választási érdekből nekik kiutalt tizenharmadik havi kifizetésükkel, az állandó kiigazításokkal, Orbán vigyázó tekintetével ennek a mai politikai rendszernek az anyagi kedvezményezettjei. Ha valakiknek, hát nekik jól megy – mondják, talán össze is súgnak mögöttük a szomszédok. (Elvégre az emberek beszélgetéseik 60 százalékában olyanokról értekeznek, akik nincsenek jelen, ez az Életmód rovatunk pletykacikkéből derül ki.) Az öregek a felelősök, hogy itt tartunk, ez az általános megfejtés. Kényelmesebb, mint a politikai látszatvalóságból kihámozni az igazságot, amire a HVG vállalkozik hű olvasóival együtt hetente.

Addig is, isten óvja Amerikát!

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.