Pénzbe fulladva: az idei amerikai elnökválasztás az első, amikor a szupergazdagok igazán odatették magukat

4 perc

2024.10.30. 11:15

2024.10.30. 12:57

Dől a pénz az elnökjelöltek kampányára: az összes adomány 18 százalékát szupergazdag üzletemberek áldozták kedvenc jelöltjükre. Donald Trumpnak nagyságrendekkel több pénzt adott ez a kör, mint Kamala Harrisnek.

Indiában idén április és június között, hét szakaszban, 44 napon át tartott a parlamenti választás. Szövetségi és regionális szinten két nagy és több tucat kisebb párt indult, amelyek 968 millió szavazásra jogosultat próbáltak elérni az üzeneteikkel. Ez becslések szerint 5,3 milliárd dollárt emésztett fel. Pontosan a harmadát annak a 15,9 milliárd dollárnak, amit a november 5-én záruló kampányban költöttek negyedannyi választó elérésére az Egyesült Államokban.

A legtöbb országban a képviselők mandátuma négy évre szól, az USA-ban azonban csak kettőre, így némi túlzással alig teszik le a hivatali esküt, máris kezdhetik a pénzgyűjtést és támogatókeresést a következő kampányukra. Sok amerikai irigykedve figyelte, hogy az idei brit parlamenti választást hat hét alatt lezavarták, a Munkáspárt 12,3 millió dollárt költött, a megbukó konzervatívok 2,5 milliót, az eredmény a voksolás napján megvolt, a győztes Keir Starmer már másnap beköltözött a miniszterelnöki rezidenciába, s minden cécó nélkül, civilizáltan lezajlott a hatalomátadás.

Szövetségi választási bizottság

Dől a pénz

A hivatalosan már tavaly megkezdett kampánypénzgyűjtés nyomán kiszámított 15,9 milliárd dollár nominálisan új rekord, a négy évvel ezelőtti 15,1 milliárd viszont reálértéken, az inflációt is figyelembe véve magasabb, mert a koronavírus-járvány idején a választópolgárok elérése extra költséget igényelt. Az amerikai választásba négyévente, amikor az elnök személyéről is döntenek, az ezredforduló óta egyre több pénz ömlött, ám a gátak akkor szakadtak át, amikor az alkotmánybírósági szerepet is betöltő legfelső bíróság 2010-ben úgy határozott: az alkotmány első kiegészítésében garantált szólásszabadság alapján a kormány nem korlátozhatja, hogy cégek, civil és nonprofit szervezetek, szakszervezetek és egyéb intézményi szereplők mennyit költenek politikai kampányok támogatására.