Papp Réka Kinga: A bátor és a hazug közül választanak az amerikaiak

Donald Trump pártja a gazdasági elit ereje, amelyet a vállalati nagytőke finanszíroz és tart hatalomban, Kamala Harrisék a fiatalabb generációkhoz próbálnak szólni, kampányuk középpontjába a megélhetési problémákat állították. Véleménycikk az amerikai választás előtt néhány nappal.

Egy zárt ajtók mögött Hitlert dicsőítő, többszörösen elítélt, kényszeres hazudozó jó eséllyel az Egyesült Államok elnöke lesz. Újra. Minden bűnének ismeretében. Miközben ellenfele magasan képzett, szakmailag és politikailag is kiemelkedően teljesítő, színes bőrű nő. A leggyakoribb „érv” ellene az, hogy nem szült gyereket. És akárhogyan alakul is az elnökválasztási meccs, az már most biztos, hogy a szövetségi és tagállami választásokon gyermekbántalmazók és antiszemita őrültek sokaságát juttatják majd pozícióba a polgárok.

Hogyan erodálódhatott idáig egy háromszáz milliós tömegdemokrácia? A hatvanas és hetvenes évek progresszív politikai fellendülése óta dolgoznak a konzervatív érdekcsoportok azon, hogy több fronton gyarmatosítsák az államszervezetet, a bíróságoktól az oktatási intézményekig. Ennek a stratégiának része az Egyesült Államok teljesen aránytalan választási rendszerének bebetonozása, amely a republikánusoknak kedvez olyankor is, amikor az abszolút többséget az ellentábor szerzi meg – így veszített 2016-ban Hillary Clinton és került Donald Trump hatalomra, a szavazatok kevesebb mint felével. A „győztes” aztán teletömte az államapparátust pártpolitikai bábokkal, akik a 235 évvel ezelőtt írott alkotmányt kinevezőik (és megbízóik) érdeke szerint hiperortodox stílusban értelmezik, hogy a nagyvállalati érdekeknek és a vallási fanatikus világképüknek kedvezzenek vele.

Ami idáig spontán alakult Trump vezetésével, annak most keretet és fegyelmet ad a Project 2025 nevű kezdeményezés, Trump nem hivatalos programja. Republikánus győzelem esetén feltöltenék az államigazgatást hithű káderekkel, alapvető szabadságjogokat vennének el, vállalati adókedvezményeket osztanának, és bebetonoznák a hatalmukat. Hűen Orbán mottójához: egyszer kell nyerni, de akkor nagyon. Trump első ciklusa még váratlanul érte a kultúrharcosokat, az elnök és körének dilettantizmusa meggátolta a valódi fülkeforradalmat. Most módszeresen készülnek a második esélyre, tanulva Orbántól. Ahogy a magyar kormány is tanul a republikánusok módszereiből és témáiból.