Sok jóra nem számíthat a magyar kormány az új Európai Bizottságtól

December 1-jén munkába áll az új Európai Bizottság, a “Von der Leyen II”. Részben sima, részben pedig rendkívül kiélezettre sikerült az alakulás folyamata. Sima volt azért, mert kivétel nélkül az eredetileg jelölt személyek váltak biztossá, sőt, 99 százalékban a portfóliók is változatlanok maradtak. Ugyan voltak támadások, kölcsönös zsarolások, elsősorban a spanyol szocialista, illetve a konzervatív olasz jelölt kapcsán, de végül Von der Leyen akarata győzött, és az vált valóra, amit eltervezett. Egyedül Várhelyi Olivért nem sikerült megvédenie, a parlamenti baloldal elérte, hogy a magyar biztos egyébként sem túl acélos hatáskörét tovább szűkítsék. Várhelyiért nem küzdött az elnök, a Patriótáknak pedig nem osztottak lapot.

És kiélezett volt a véghajrá azért, mert az Európai Bizottságok történelmében most sikerült a legkisebb arányban megerősíteni az Európai Parlamentben a testület mandátumát. Ha az összes képviselőt nézzük, akkor csak a delegáltak 51 százaléka állt ki a Von der Leyen II mellett. Sokan és sokféle ok miatt szavaztak ki a parlament gerincét adó néppárti-szociáldemokrata-liberális-zöld tengelyből, ami betudható a kiválasztási, megerősítési folyamat körüli vitáknak és nem kell feltétlenül messzemenő következtetéseket levonni az egész mandátumra, tehát az előttünk álló ötéves ciklusra vonatkozóan. Úgy is láthatjuk a fejleményeket, hogy Ursula von der Leyen és a Néppárt túltaktikázta magát akkor, amikor jobbról – elsősorban a Konzervatívok és Reformerek Szövetségétől – akart szavazatokat bevonni. Igaz, hogy érkeztek onnan támogatók, de éppen emiatt a hagyományos partnerek közül többen el is fordultak.

Geopolitikai lecke

És bár az Európai Bizottság a tagállami kormányoktól függetlenül működik, a tagállamok nem utasíthatják a testületet, a biztosoknak pedig nem egyes (vagy az őt delegáló) kormányok, hanem az EU egészének érdekeit kell szem előtt tartaniuk, az országok szeretnek eldicsekedni, hogy ők milyen biztost adtak be a közösbe. Akik igazán fajsúlyos és méretükhöz képest kimagaslóan fontos pozíciókat kaptak, azok a balti államok.

Az észt Kaja Kallas lesz a külügyi főképviselő, a lett Valdis Dombrovskis felel a gazdaságért, termelékenységért és a vállalkozások terheinek egyszerűsítéséért, a litván Andrius Kubilius pedig az EU történetében először létrehozott védelmi tárcát kapta meg. Ha a régiónkat nézzük, a szlovák jelölt fogja a kereskedelmi tárgyalásokat vezetni az USA-val vagy Kínával, a románt alelnökké nevezték ki, az osztráké a belügyi tárca és ezzel a migráció, a lengyel pedig megkapta az uniós kassza kulcsát a költségvetési területtel. Ezekhez képest Várhelyi Olivér egészségügyi és állatjóléti megbízatása valóban eltörpül.

Vadászat a templom egerére

Vajon Magyarország számára melyek lehetnek a sajátos vonások, várakozások az új Európai Bizottsággal kapcsolatban? Néhány területet veszünk elő, amelyek egyrészt a magyar közbeszédben kapnak fontos szerepet, másrészt a magyar érdekek szempontból kiemelkedő jelentőségűek.

Kezdjük talán a legfontosabbal, a pénzzel. Illetve, a pénzhez jutás feltételeivel, mivel Magyarország továbbra is el van zárva – az Európai Bizottság legutolsó összesítése szerint – 19,2 milliárd eurótól.