Sükösd Miklós: Félelem és rettegés az ELTE-n Orbán Balázs doktori védése árnyékában

Királydráma készül kedden (holnap, december 3-án) délelőtt 10-kor az ELTE Jogi Karán Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai tanácsadójának doktori védésén. Érdemes együtt látnunk az üggyel kapcsolatos viták három – eddig általában külön tárgyalt – részét: az erkölcsi-politikai összeférhetetlenséget, a plágiumvádat és az eljárási problémákat.

Erkölcsi, összeférhetetlenségi kérdések

Először Polyák Gábor (az ELTE BTK tanszékvezető egyetemi tanára) mutatott rá az ügy etikai problémaira: a védés tudományos integritásának és Orbán Balázs összeférhetetlenségének kérdéseire.

Orbán egy választásos önkényuralomban a miniszterelnök politikai igazgatója, a miniszterelnök meghosszabbított karjaként működő, csúcshatalommal rendelkező politikus, számos politikai és tudományos kulcspozíció birtokosa. Ezekben a funkcióiban az ELTE integritását és szakmai étoszát veszélyezteti hiszen döntő politikai befolyásával, konkrétan fideszes törvényhozási hatalmával, hatalmi szóval és eljárással dönthet az egyetem sorsáról.

Orbán Balázs vezető kormányzati politikai szerepei, valamint az őt körülvevő mai autokratikus ideológiai és hatalmi közeg ellentétes az egyetemek, köztük az ELTE függetlenségének elvével. A kormány politikai befolyása áthatja az ELTE mindennapjait is, és ezt a kiszolgáltatottságot Polyák megalázónak tartja az oktatók és a hallgatók számára egyaránt.

A védéssel kapcsolatos vita így a magyar felsőoktatás tágabb problémáira is mutat. Különösen az egyetemi autonómia és az akadémiai szabadság csökkenésére és a politikai befolyás növekedésére, amelyeket az elmúlt évek felsőoktatási modellváltásai is felerősítettek. Orbán védése során az a nyilvánvaló veszély, hogy a politikai hatalom fojtogató jelenléte fontosabb szempont lehet, mint a tisztán tudományos teljesítmény.

Az ELTE-n tervezett Orbán Balázs-védés konkrét felsőoktatás-politikai kontextusához tartozik, hogy az elmúlt években az Orbán-rendszer politikai és gazdasági nyomásgyakorlással lényegében fideszes irányítású alapítványok alá helyezte a hazai egyetemek túlnyomó többségét. A kényszer-alapítványosításnak máig már csak az ELTE és a Műegyetem tudott ellenállni a nagyobb egyetemek közül. E két egyetem büntetése ezért már évek óta a kiéheztetés, a források megvonása. Az oktatók és hallgatók anyagi és egyéb lehetőségeinek elvétele a felinjekciózott, anyagilag sokkal jobb helyzetbe hozott fideszes-alapítványi egyetemekhez képest.

Az ELTE számára természetesen káros, hogy a politikai hatalom megjelenése ilyen nyíltan befolyásolja az oktatás mellett a tudományos életet is. Az egyetemen széleskörű félelem uralkodott el a védéssel kapcsolatban.

Mi lesz, ha Orbán Balázs dolgozatának minősége esetleg nem megfelelő? Kinek lenne mersze megbuktatni Orbán Viktor miniszterelnök politikai igazgatóját, miközben pengeélen táncol az ELTE jövőjének intézményes ügye? Vagy mi történik, ha a jelölt eljárási okok, esetleg a nyilvánvaló összeférhetetlenség miatt megbukik? Milyen következményei lennének ennek az egyetemre? Bosszút áll majd a nagyhatalmú politikai igazgató és végleg bedarálja az eddig még csak kiéheztetettt egyetemet?

A félelem légköre hogyan befolyásolja a döntéshozatalt? El lehet-e objektíven bírálni egy politikatudományi disszertációt a egyetemet fenyegető politikai félelem légkörében?

A összeférhetetlenségi probléma már megjelent a doktori disszertáció előzetes értékelésekor. Orbán Balázs dolgozata a doktori eljárás megindítására, a védésre bocsáthatóságra vonatkozó bírálati folyamata során a Tudományági Doktori Tanács (TDT) eljárásában egy nem szavazatot és egy tartózkodást kapott. Ez szokatlan, rendkívül ritka jelenség a doktori eljárásokban. 2024-ben az egész évben ez volt egyetlen dolgozat az ELTE ÁJK-n, amelyet nem egyhangú döntéssel engedtek a doktori eljárás megindítására.

Mindez azt jelzi, hogy a szakmai megfontolások mellett már a jelölt helyzetének politikai összeférhetetlensége is szerepet játszhatott a döntésben.

A védés kapcsán elvi aggályok merülnek fel: az ellenvélemények középpontjában az erkölcsi összeférhetetlenség kérdése áll.

A kritikusok szerint az kiszolgáltartott ELTE nincs olyan helyzetben, hogy egy ekkora politikai befolyással rendelkező jelölt munkáját objektíven értékelje. Felmerült az aggodalom, hogy negatív bírálat esetén az egyetem retorziókkal szembesülhetne. “Ki hiszi el, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben lévő egyetem objektív döntést hozhat ebben a helyzetben?” – kérdezte mindezt összefoglalva az egyébként szintén jogász végzettségű Polyák Gábor.

Pozitív példaként Polyák emlékeztetett rá: korábban például Majtényi László szüneteltette az MTA doktori eljárását, amíg ORTT-elnökként dolgozott (a mai Médiahatóság elődjének vezetője volt), „mert tudta, hogy a pozíciója akár hatással is lehet a tudományos munkája értékelésére”. Pedig Majtényi pozíciója Orbánénál összehasonlíthatatlanul kisebb hatalommal járt, és nem volt köze a felsőoktatáshoz.

És sajnos felmerültek más jellegű súlyos, konkrét kritikák is.

Plágium és gyanús körülmények a dolgozat szerzőségével kapcsolatban

Rácz András egyetemi tanár (a Corvinus Egyetem mesteroktatója) Orbán Balázs PhD-dolgozatával kapcsolatban több tartalmi és formai kritikát fogalmazott meg.  

Rácz egyik fő állítása szerint a disszertációban és a tézisfüzetben jelentős mennyiségű, hivatkozás nélkül átmásolt szöveg található. Az átemelt szöveg Orbán és Árpási Botond (Orbán korábbi beosztottja) társszerzőként jegyzett korábbi cikkéből származik. „Rossz hír: Orbán Balázs disszertációjában a plágiumkereső szerint legalább kilencoldalnyi szó szerinti, vagy átfogalmazott átvétel szerepel, hivatkozás nélkül” – részletezi Rácz. „A probléma az, hogy erre a közös cikkre egyáltalán nincs hivatkozás sem a munkahelyi vitára szánt változatban, sem a véglegesben. Nem szerepel sem a lábjegyzetekben, (pedig szó szerinti átvételnél, főleg, ha nem egy egyszerzős, saját cikkből van az átvétel, kötelező lenne) sem pedig a felhasznált szakirodalmak között.” 

A plágiumgyanú alátámasztására Rácz plágiumellenőrző szoftvert is használt. A szoftver kimutatta: a disszertáció és a tézisfüzet tartalmának egy része szinte szó szerint megegyezik a korábbi cikkel, csak minimális változtatásokkal. Ez a kutatói normák és az akadémiai integritás szempontjából kulcsprobléma.

Rácz szerint tehát Orbán Balázs disszertációjában tehát egyértelműen plágium szerepel. A plágium pedig már önmagában kizáró ok kell legyen a tudományos fokozatszerzési eljárás során, mert a tudományos idézési szabályok szerint szövegek idézésekor a források pontos megjelölése. A társszerzők esetében különösen így van ez. A plágium jelentése konkrétan a szövegek névtelen, források nélküli átvétele – ami Orbán disszertációja esetében történt.

Rácz összefoglalója szerint “a) A disszertáció két hipotéziséből az egyik biztosan nem Orbán Balázs ÖNÁLLÓ eredménye, mert az Árpási Botonddal KÖZÖS cikkükből származik (1. hivatkozás). b) A disszertációban elemzett öt esettanulmányból kettő ugyanebből a KÖZÖS cikkből származik, tehát definíció szerint ezek sem ÖNÁLLÓ eredmények. c) A disszertációban legalább kilenc oldalnyi szöveg szó szerinti, vagy átfogalmazott átvétel ebből a közös cikkből. (…) Ezt így összességében elég nehéz nem durva plágiumnak nevezni.“

Felmerül a kérdés: a plágiummal járó lebukás veszélye arányban áll-e a várható nyereséggel.

Orbán Balázs ügye kapcsán Rácz felidézi Schmitt Pál, volt fideszes köztársasági elnök esetét is, aki 2012-ben belebukott a plágiumügyébe.

“Ha kiderül, hogy a hallgató plagizált, az már szemináriumi dolgozat esetében is azonnali bukást jelent minden normális egyetemen. Ha ugyanez szakdolgozatban történik, akkor igen gyakran fegyelmi következmény is párosul a bukás mellé. Ha politikus bukik le plágiummal, annak normális országokban lemondás a vége: nemcsak Schmitt Pált lehet itt említeni, hanem például Annette Schavan német oktatási (!) miniszter 2013-as botrányát, vagy Franziska Giffey családügyi miniszter lemondását, stb. Sok ilyen van sajnos.”

A plágiumot felvető szövegegyezés mellett Rácz más, technikai bizonyítékokat is bemutatott. Például azt: a tézisfüzetet nem Orbán számítógépén, hanem Árpási Botond komputerén állították össze. Pont annak az Árpásinak a gépén, akinek társszerzős szövegét sajátjaként kezeli a PhD- disszertáció. Ez felveti annak a kérdését: vajon ki a dolgozat tényleges szerzője? Mennyiben Orbán saját kutatását és eredményeit eredményeit tükrözi a disszertáció? A disszertációval kapcsolatos eljárás tisztaságának biztosítása érdekében ezek a kérdések megfelelő vizsgálatot igényelnének.

Rácz András azt is bebizonyította, hogy a tézisfüzetek beadásának idején Orbán hivatalos politikai úton külföldön járt. Hogyan dolgozhatott akkor éppen a PhD-jén a miniszterelnök politikai igazgatója? A nyilvános kérdések nyomán a megkeresésekre sem Orbán, sem Árpási nem válaszolt. A plágiummal kapcsolatos nyilvános kritikák mellett ez is tovább fokozza az Orbán PhD-védése kapcsán körüli vitákat. Mindehhez egy harmadik problémakör is társul.

Az ELTE ÁJK szelektálja a közönséget Orbán védésére

Politikatudományi PhD-vel, főállású egyetemi oktatóként a múlt héten bejelentkeztem Orbán Balázs PhD-védésére az egyetem online felületén.

Ezt az automatikus választ kaptam:

Tisztelt Érdeklődő!

Köszönjük jelentkezését a 2024. december 3-i nyilvános doktori védésre. Termeink befogadóképessége és a jelentkezők száma alapján 2024. december 2-án, hétfőn 12.00 óráig fogjuk értesíteni jelentkezésének elfogadásáról.

Tisztelettel:
ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola

Regisztráció Orbán Balázs András nyilvános doktori védésére

Ez a válasz egyértelműen arra utal:

az ELTE ÁJK Doktori Iskola szelektálja nemcsak az opponenseket, hanem a közönséget is Orbán védésére.

A vita résztvevőinek kézzel válogatása azonban egyértelműen szabálytalan és jogsértő. Ellentétben áll a védés nyilvánosságának elvével, amit a világ minden demokratikusan működő egyeteméhez hasonlóan az ELTE Doktori Iskola szabályzata is előír a védéshez – éppen a szabad vita érdekében.

A hírek szerint a védést az ELTE ÁJK Tanácstermében rendezik meg. Tartottam ott korábban tudományos konferenciát, ez egy kis, 40 főt befogadó terem. A nagy érdeklődésre tekintettel miért nem helyezik át a disszertáció vitáját egy ennek megfelelő nagyobb terembe, egy nagyelőadóba? Vagy ha azok az épületben mind foglaltak, miért nem rendezik a vitát az ELTE más épületében? Vagy miért nem teszik a védést más időpontra, amikor van megfelelő szabad terem? Orbán kisteremben folyó védését a tervek szerint kivetítik majd, és így élőben lehet majd nézni a vitát egy másik helyiségből.

De hogyan lehetne így értelmesen kérdéseket feltenni – egy másik teremből? Nemcsak abszurd ötlet, de érdemben szűkíti, korlátozza a tudományos vita szabadságát.

És nem véletlenül. Természetesen csak akarat kérdése lenne, hogy olyan nagyobb teremben tartsák meg a védést, ahol kevesebb a bársony, de több a szék.

Sok sebből vérzik tehát a politikai igazgató tudományos fokozatszerzése. Igazi 22-es csapdája: olyan helyzet, amit az egymásnak kölcsönösen ellentmondó feltételek miatt nem lehet megoldani. Az elfogulatlan, objektív tudományos kutatást és védést ugyanis az akadémiai szabadság feltételei között dolgozó kutatóknak, nem pedig az elnyomó hibrid rezsim politikusainak találták ki.

Nem segíti megoldást a kölcsönös rettegés sem. Az ELTE Orbántól és rendszerétől retteg, Orbán pedig Schmitt Pál szellemétől.

A szerző politikatudós, szociológus, a Koppenhágai Egyetem Kommunikáció Tanszékének docense.

_

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.