A Till-gyilkosság láttatja igazán, mekkora gond az ügyészség presztízsvesztése

A Till Tamás-ügyet mára talán senkinek sem kell bemutatni, de a biztonság kedvért rögzítem a legfontosabb tényeket. Az akkor 11 éves Till 2000. május 28-án tűnt el, a nyomozás során valódi áttörésre azonban egészen 2024 júniusáig kellett várni. A rendőrség kapott egy fülest a Bács-Kiskun megyei ügyészségről, így rekonstruálni lehetett a történteket és végül sikerült rábukkanni a holttestre is: bebetonozva találták meg, személyazonosságát pedig a viselt ruhák és DNS-vizsgálat alapján sikerült igazolni. 

F. János, a jelenleg letartóztatásban lévő gyanúsított, a tanúk befolyásolásával került érdemben a rendőrség látókörébe – számolt be Bogdány Gyula alezredes az ORFK sajtótájékoztatóján. Először csak tanúként hallgatták ki, mert az volt a hivatalos álláspont, hogy a cselekmény büntethetősége 15 év eltelte után elévült. Szabadon is engedték, majd múlthét szombaton az ügyészség indítványa alapján mégis letartóztatták. 

A jog oldaláról vizsgálva az esetet amellett továbbra sem lehet elmenni, hogy az elévülés bekövetkezett-e vagy sem. Ebből a szempontból minden más jogkérdés másodlagosnak számít. Ha ugyanis az elévülés bekövetkezett, akkor nem lehet felelősségre vonni a tettest. 

Melyiket kell nézni? 

Nehezíti a helyzetet, hogy a büntetőügyekben mindig két időállapotban hatályos Büntető törvénykönyvet (Btk.) kell egymással összehasonlítani és értelmezni. Egyrészt az elkövetéskor, tehát a gyilkosság pillanatában hatályosat, másrészt az elbíráláskor, azaz az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésekor hatályos Btk-t. Ezek közül pedig azt kell alkalmazni a maga teljes terjedelmében (nem kombinálva a kettőt), amelyik az elkövetőre nézve enyhébb elbírálást tesz lehetővé. 

Nem igaz tehát, hogy a visszaható hatály teljesen kizárt, és csupán az elkövetés után meghozott súlyosabb szabályok alkalmazását tiltja a büntetőjog (az elkövető ugyanis ezeket nem ismerhette az elkövetéskor, vagyis nem mérhette fel, hogy milyen szankciókra számíthat – így sérülne a törvényesség, a jogbiztonság és vele a jogállamiság). Gulyás Gergely kormányinfón nemrég úgy fogalmazott, hogy remélhetőleg a 2000 májusi jogi helyzet alapján sincs akadálya az elkövető felelősségre vonásának. Erre éppen azért utalhatott, mert ha a régi Btk. szerint megtörtént volna az elévülés, akkor azt a helyzetet nem lehetne módosítással az elkövető terhére visszamenőlegesen „orvosolni”.

Ellenben a jelen ügyben a jogalkotó az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig szabadon módosíthatja a Btk-t, és ezt a módosítást már alkalmazhatják is – feltéve, hogy összességében jobban jár így az elkövető, mint a régi elkövetéskori Btk-val. Ha például az elbíráláskori törvény lehetővé tette az elévülést, míg az elkövetéskori nem, akkor az elbíráláskori új Btk-t kell alkalmazni és meg kell szüntetni az eljárást vagy fel kell menteni a vádlottat (ha már megkezdődött a bírósági szakasz). Ha azonban az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig úgy módosítják a Btk-t, hogy az az elévülést kizárja, viszont továbbra is kedvezőbb feltételeket kínál az elkövető számára (pl. enyhébb büntetést tesz lehetővé), akkor az új Btk-t kell alkalmazni.  

Utóbbi esetben tehát hiába szigorította a jogalkotó a törvényt annak korábbi állapotához képest, így is alkalmazható lesz, mert az elkövetéskori Btk-nál még mindig kedvezőbb feltételeket biztosít – ilyenkor pedig nemcsak lehet, de egyenesen kötelező is azt alkalmazni a büntetőperben. Megjegyzem, az elkövető nyilván akkor járna a legjobban, ha az elkövetés és az elbírálás közötti teljes időintervallumból a számára éppen legenyhébb törvényi szabályozást lehetne „cherry pickingelni” és alkalmazni. Ilyesmit legutóbb az 1878-ban útnak indított Csemegi kódex tett lehetővé, amely az első magyar nyelvű átfogó büntető törvénykönyv volt, egészen 1962-ig (a kódex időbeli hatályra vonatkozó rendelkezéseinek egyébként ma is akadnak támogatói a jogtudományban). 

Elévült? 

Konszenzus mutatkozik abban, hogy az elkövetéskor hatályos 1978. évi Btk. kizárja az elévülést. Ezt nem is kell igazán túlmagyarázni: a törvény úgy fogalmaz, hogy az emberölés súlyosabban minősülő esetei nem évülnek el. F. János ellen pedig a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség aljas indokból, különös kegyetlenséggel, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette miatt indítványozta a letartóztatást, tehát összesen három minősítő körülmény megvalósulását is megalapozottnak látták.