Magyarországnak is hozhat a konyhára, a kormány mégis ferde szemmel néz Románia és Bulgária schengeni tagságára

Fényesebb szilveszterük volt a szokásosnál azoknak, akik a magyar–román határ mentén élnek, és tágabb értelemben mindazoknak, akik azt várják az európai projekttől, hogy összenőjön, ami összetartozik. Nem csupán a nagy határátkelők váltak szabadon átjárhatóvá Debrecen és Nagyvárad, Szeged és Temesvár között, de hamarosan újra megindulhat a forgalom az Alföld egykori kis útjain is, amelyeket bő száz évre elvágott a határ. Kis községek telhetnek meg új élettel, miközben a schengeni bővítés európai léptéke mellbevágó: a portugáliai Farótól a bulgáriai Várnáig vezető, 4000 kilométeres úton egyetlen határőr sem arcoskodik már.

A történelmi sikernek – ahogy az lenni szokott – számtalan önként jelentkező atyja van, de senki sem ágaskodik annyira, mint a magyar kormányfő. „Sorompókat a magasba!” „A magyar elnökség arra vállalkozott, hogy újra naggyá teszi Európát. Mi nemcsak beszélünk róla, de meg is csináljuk!” „Összekötjük a burgenlandi magyarokat az erdélyi magyarokkal! Magyarország összeköt!” – Orbán Viktor december végén, az EU-elnökség vég- és jutalomjátékaként végigrodeózta Bukarestet és Szófiát, s nem győzött a két ország schengeni csatlakozásáról mint saját diplomáciai sikeréről nyilatkozni.

Valóban majdnem másfél évtizednyi tárgyalás, egyeztetés és sok-sok évnyi reménykedés után vált Európa két keleti peremországa, Bulgária és Románia végre a schengeni övezet tagjává. A felületes szemlélő számára tényleg úgy tűnhet, hogy ez a magyar diplomácia sikere is. Az aranyhalénál hosszabb emlékezet azonban megőrzi a tényt, hogy a csatlakozásról december közepén diadalmasan nyilatkozó magyar miniszterelnök november elején még arról posztolt a közösségi médiában, hogy költözzön Romániába, aki azt gondolja, hogy „a románok elhúznak mellettünk”. Akkor még úgy vélte Orbán Viktor, hogy Románia nem bezzegország, és nem a kiaknázatlan lehetőségek országa. Aztán meggondolta magát.

Ennél is kínosabb tényre emlékezhet az, aki egy évvel korábbi eseményeket is fel tud idézni.

Tavaly decemberben ugyanis Magyarország Ausztriával vállvetve nem a schengeni bővítésért dolgozott, hanem az ellen. Egy váratlan és drámai pillanatban, az oroszbarátság jegyében a magyar kormány bejelentette: megvétózza Bulgária csatlakozását. Szijjártó Péter azért fenyegette meg a szófiai kormányt, mert Bulgária büntetővámot vetett ki az országon áthaladó, Észak-Makedónia, Szerbia és Magyarország felé tartó orosz gázra. Akkor Magyarország csak fenyegetőzött, Ausztria azonban be is váltotta a fenyegetést, és megtorpedózta a gyorsabb bolgár és román csatlakozást. Annak ellenére, hogy a csatlakozási kérelmét sokkal később benyújtó, a feltételeket később teljesítő Horvátország társulását támogatta, így az Adriára 2024-ben már a második nyáron lehetett ellenőrzés nélkül lejutni.

Az osztrák makacskodás hivatalos magyarázata az volt, hogy Románia és Bulgária nem tudja garantálni a schengeni övezet külső határainak védelmét, ezért kontrollálhatatlanná válik a migránsválság, ha a határnyitás erre a két országra is kiterjed. A menekültkérelmi statisztikák, valamint a bővítéséről szóló, reménytelenül hosszú tárgyalássorozatok, az újabb és újabb vétók azonban más okokról árulkodnak.

A sokszor kioktató hangvételű politikusi nyilatkozatokból úgy tűnhet, mintha Bulgária és Románia csatlakozása az európai osztály leggyengébb tanulóinak járó, szánalomból odaítélt kései jutalom lenne. Hogy csupán ennek a két országnak az érdekét szolgálja a nagyon nehezen meghozott döntés. Valójában a schengeni bővítés mostani körétől függ, hogyan alakulnak az EU gazdasági kapcsolatai Kelet-Európával, illetve a Fekete-tenger övezetével, Törökországgal, és hogyan fejlődik az unió centruma felé tartó energiafolyosó. És voltak, akik jobban aludtak, amíg a legjelentősebb gazdasági kihívásokat két extra határátkelő zárja el mag-Európától.

Törökország az EU ötödik legnagyobb gazdasági partnere, és az utóbbi években tovább bővült a kétirányú forgalom. Az uniós államok 111 milliárd euró értékben adtak el Törökországnak árucikkeket, és 95 milliárd euró értékben vásároltak tőle. Ennek az áruforgalomnak a jelentős hányada a bolgár–török határon lépett be a vámunióba, majd megküzdött a bolgár–román határral, és így jutott el a schengeni külső határra, amit a magyar rendőrség védett. Szerdától azonban a vámunió és a schengeni övezet legfontosabb szárazföldi átkelője Edirne közelében lesz, Nagylaktól ezer kilométerre délkeletre. Évente átlagosan 4 millió ember és négyszázezer jármű lépi ott át az uniós határt.

Sokórás a várakozás a személyforgalomban is, a teherfuvarozók pedig napokig rostokolnak, hogy a török és a bolgár hatóságok lefolytassák ellenőrzésüket. Török oldalon a leghosszabb sort 40 kilométeresnek mérték, de az ebben a pillanatban érkező kamionokra is 20 kilométeren át tartó keserves araszolás vár. A higiéniai helyiségek hiányában a körülmények borzasztóak, a sorban állók hol az időjárással küzdenek, hol egymással keverednek összetűzésbe. A kamionosok „andrejevói pokolként” emlegetik az átkelőt. Ezt a jövőben sem tudják elkerülni, de legalább utána már szabad az út ott is, ahol még 2024-ben is több tíz kilométeres sorok voltak.

A román fuvarozók szövetsége a 2022-es osztrák vétó után felmérést tett közzé, amely szerint csak a román kamionoknak a magyar határon való várakozása évi kétmilliárd euró veszteséget jelentett az érintett cégeknek (a román vállalkozások 65 ezer gépjárművel vannak jelen az európai fuvarpiacon). Állításuk szerint a bevételeik 18–22 százalékát emésztette fel az üresjárat a határon.

A schengeni bővítés előtt a fekete-tengeri Constanta kikötőjéből az osztrák fővárosig legalább két napot kellett számolni az útra; mostantól ezt a távot (két egymást váltó sofőrrel) egy munkanap alatt kényelmesen meg lehet tenni az érdekvédelmi szervezet szerint. Ez pedig hatalmas versenyelőnyt jelent a bolgár és a román fuvarozók számára, s érezhető növekedést biztosít minden olyan európai szereplőnek, amelyik Törökország vagy a Fekete-tenger felől importál árut vagy oda exportál. Visszafogott becslések szerint a határnyitásnak köszönhetően 1, optimista előrejelzések szerint 2 százalékkal nő a GDP a kedvezményezett országokban. Nem marad ki a fellendülésből a török gazdaság sem, amelynek elképesztő fejlődésen átesett, húszmillió lakosú központja, Isztambul már szinte az uniós határ túloldalán kezdődik.

Adja magát a kérdés, hogy ha a határnyitás ekkora gazdasági potenciált jelent nem csupán a Balkán számára, de a közép- és nyugat-európai kereskedelmi partnerek számára is, akkor miért kellett rá ilyen sokáig várni. 2022-ig viszonylag jól követhető a Schengen-káosz alakulása. Az Európai Bizottság jelentése szerint a határvédelemhez szükséges technikai feltételeket Románia és Bulgária már 2011-re teljesítette. Azaz biztosítani tudták a külső határok védelmét, a határon átnyúló bűnüldözés intézményes feltételeit és a schengeni vízumkibocsátást. A jelentést az Európai Parlament ugyanebben az évben elsöprő többséggel elfogadta, majd pozitívan értékelték az előkészületeket a Bel- és Igazságügyi Tanács tagjai, a tagállamok belügyminiszterei is. Ennek ellenére akkor szó sem lehetett a csatlakozásról, mert ez csak a többi tagállam egyhangú hozzájárulásával történhetett volna meg. Tizenhárom évvel ezelőtt azonban Hollandia, Németország, Franciaország és Ausztria nemet mondott a kérelmekre.

A legtöbb kifogás a két csatlakozni akaró államban tapasztalható korrupció miatt merült fel. Gerd Leers holland bevándorlás- és menekültügyi miniszter akkor úgy fogalmazott: képzeljük el, hogy van egy nyolc, tökéletes zárral ellátott, kiváló minőségű ajtónk, amely ezzel a jól működő rendszerrel hermetikusan zár, ha kell. És áll az ajtó előtt valaki, aki – nyolc zár ide vagy oda – bárkit beenged, aki elég pénzt töm a zsebébe. Körülbelül így látták a román és a bolgár határvédelem működését a korabeli uniós politikusok, ezért a következő években újabb és újabb szigorításokat és biztosítékokat követeltek – és azokat a két ország rendre teljesítette is. Közben felpörgött az azóta európai főügyésszé előlépett, Laura Codruta Kövesi által vezetett romániai korrupcióellenes harc, az elmúlt években többször, több európai fórumon is elismerték, hogy jelentős lépéseket tett ezen a téren az ország. A schengeni csatlakozásról mégsem lehetett szó, még úgy sem, hogy 2023-ban, 16 év után Románia és Bulgária sikeresen teljesítette a jogállamiság működését monitorozó úgynevezett együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (CVM) feltételeit. Akkor a menekültválság, jobban mondva a migráció ügyével szavazatokra vadászó populista politika miatt következett újabb késedelem.

Az Európa egységét leginkább kifejező és a polgárok számára átélhető határlebontás az elmúlt években egyre gyanúsabbá vált, sokan erre fogták a migrációs nyomást, és politikai ízléstől függően terrormerényletek okaként is felemlegették a mozgás szabadságát. Ez a viszolygás a 2015-ös menekültválságot követően leginkább Bulgáriát hozta nehéz helyzetbe, amire Szófia extrém szigorú határvédelemmel válaszolt. Szögesdrót kerítés, állandó katonai felügyelet védi a török határt, és a fizikai akadályokat emberi brutalitással teszi még visszariasztóbbá a bolgár hatóság, ahogy azt több független jelentés is megállapította. (Románia ebből a szempontból érdektelen, kívül esik ugyanis a menekültek útvonalán. A Fekete-tenger és a Duna földrajzi adottságai miatt errefelé meg sem kíséreltek átjutni az úton lévők, és Ukrajna miatt Putyin sem tudja erre terelni az illegális határátlépőket, ha az érdeke éppen úgy diktálja.)

Egyetlen olyan alkalom volt, amikor a bolgár–török–görög határon tömeges válság alakult ki: 2020 tavaszán, amikor Edirne felől több ezer ember torlódott fel a térségben. A menekülők azonban nem Bulgária, hanem Görögország felé igyekeztek. A néhány napig tartó ostromot fölülírta az Európa határain azokban a hetekben kopogtató Covid. A statisztikák azóta sem igazolják az osztrák kormánypárt és más szélsőjobbos pártok félelmeit. Ettől még a populisták űzik maguk előtt az európai bürokratákat. A bolgár–török határ erősítése érdekében az uniós határvédelmi szerv, a Frontex 600 fővel növelte a helyszínre telepített állományát – jelentették be tavaly tavasszal (ennek részeként egy száz főből álló magyar–osztrák–román különítmény is megbízást kapott), az Európai Bizottság pedig 85 millió eurós külön keretet biztosított az új schengeni külső határszakasz védelmére.

Még véletlenül se nőjön a migrációs nyomás a balkáni útvonalon – fohászkodnak a mostani bővítés első heteiben az európai intézményekben. Németország február második hetében választ, és a karácsonyt megelőző magdeburgi merénylet, valamint az Elon Musk által látványosan felkarolt idegenellenes AfD népszerűsége miatt eleve törékeny a helyzet. Az új berlini kormány parlamenti bázisát tovább erodálhatná, ha érzékelhetően emelkedni kezdene a menekültkérelmek száma. A teljes idegösszeomláshoz az osztrák belpolitika is közel van, miután szeptember óta nem sikerült kormányt alakítani a választásokon nyertes szélsőjobboldal kizárásával.

Ráadásul a demokratikus pártok szövetségesei is megcsappantak a világban. Amerikából nemcsak a külső veszély elleni könyörtelen hergelés érheti el Európát, de a gazdasági protekcionizmus is. Védővámokat uniós országok nem vethetnek ki egymás ellen (bár épp az AfD választási programja Németország kiválását sürgeti a gazdasági unió több vívmányából), de a megmaradt határok még így is nyújtottak némi játékteret a riválisok megfékezésére. Ha a magyar határőr minden előírást a szöveg utolsó betűjéig betartott Nagylaknál, azzal növelhette a sort, a várakozási időt. Ez a körülmény pedig számított akkor, amikor egy nagy cég a gyártókapacitásának bővítését tervezte a régiónkban.

A schengeni bővítés igazságosabbá teszi a beruházásokért folytatott küzdelmet. Ez jó hír a románoknak és a bolgároknak, de kihívást jelent Kelet-Magyarország számára. Az ipari befektetéseknél és a romlandó mezőgazdasági cikkek kereskedelménél éppúgy elhárult az akadály a legjobb körülményeket kereső cégek előtt, mint Szatmárnémeti, Nagyvárad, Gyula vagy Makó polgárai előtt, amikor munkahelyet vagy otthont keresnek maguknak, most már határtalanul.

A várakozásnak és a packázásnak vége, a verseny csak most kezdődik.

Ez a cikk a PULSE-projekt keretében készült. Elkészítéséhez hozzájárultak:  Sebastian Pricop /hotnews.ro, Krasen Nicolov /Mediapool.bg

A nyitóképen sok kilométeres sor a bolgár–román határon a schengeni bővítés előtt / Fotó: AFP / Nikolay Doychinov

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!