Tényleg pénzeső hull mindjárt a magyarokra? És miért aggódhat a kormány emiatt?

„Őrület lesz”, annyi pénz szabadul fel hamarosan – mondta Nagy Márton, és arra is lelkesen kérte a magyarokat, hogy a „rettentő sok pénzt”, amit kapnak, nagyon körültekintően költsék el. Nem kell túl vad fantázia ahhoz, hogy elképzeljük, mi történik egy erről szóló átlagos cikk kommentszekciójában, de az őrület szó nem nagy túlzás, a bankok is arról beszélnek, hogy pénzeső jön. És valóban, nem gyakran látunk olyat, ami most történik – épp emiatt izgulhatnak most a gazdaságpolitikusok.

Az alapprobléma az, hogy annyira sok állampapír lejárata és kamatfizetése esedékes idén, pláne az első három hónapban, amilyet ez az ország még nem látott. Most jár le nagyon sok állampapír, amelyet a nagy infláció idején vettek az emberek, olyan kamatokkal, amelyeknek az volt a lényege, hogy lekövessék a 2022-2023-as inflációt. Idén csak január és március között nagyjából 967 milliárd forint kamatot kell fizetni a prémium magyar állampapírok után, majd az év többi részében még majdnem 350 milliárdot, ezen kívül idén több, mint 1700 milliárd forint lakossági állampapír jár le, ami után a tőkét is vissza kell fizetni. Ez pedig egyszerre óriási lehetőség az államnak, hiszen rengeteg pénz bekerülhet a napi körforgásba, amit elkölthetnek az emberek, viszont egyben óriási kockázat is, hiszen sokkal kevesebb marad az államkasszában.

És ezen a ponton jöjjön egy kis történelem.

Évszázadokon át ha egy államnak (na jó, általában egy uralkodónak) szüksége volt pénzre, akkor 3+1 fő irányban próbálkozott: még több adót és vámot vetett ki, nekiállt trükközni az érmék nemesfémtartalmával, vagy megtámadta valamelyik szomszédját – illetve amikor feltalálták a papírpénzt, akkor abból nyomtatott sokat, az inflációelméletek kutatóinak legnagyobb örömére. 1517-ig kellett várni, hogy az akkor épp Habsburg uralom alatt álló, de a pénzügyekben viszonylag szabad Amszterdam vezetőinek eszükbe jusson egy még egyszerűbb megoldás: kölcsön kell kérni.

Ez után majdnem két évszázadig holland sajátosság maradt az államkötvény, külföldre akkor vitték át, amikor 1689-ben III. Vilmos személyében még Anglia trónjára is egy holland került, majd onnan a következő pár évtizedben gyorsan elterjedt Európa-szerte ennek a használata. Kezdetben a legtöbben még csak a nagyon nagy kiadásaikat pénzelték így – a hollandok a tengervíz elleni védekezést, mindenki más általában a háborúkat –, de aztán egyre és egyre több dolgot, míg aztán eljutottunk oda, hogy a modern állami gazdaságpolitikának teljesen hétköznapi alapja kötvényeket kibocsátani.