Kibékülhet-e még Orbán és Simicska?

A barátok mindenkinek fontosak, egy régi, szoros barátság elvesztése pedig még legkérgesebb lélekben is nyomot hagy. Csütörtökön lesz tíz éve, hogy igazán látványos módon, a nyilvánosság előtt ért véget Orbán Viktor és Simicska Lajos barátsága. A miniszterelnökével vetekedő gazdasági hatalommal bíró Simicska addig következetesen kerülte a nyilvánosságot, a híres G-napon mégis végigturnézta a magyar sajtót azt hangoztatva, hogy „Orbán Viktor egy geci”. Az egykori kollégiumtársak ekkor már 35 éve ismerték egymást, együtt építették fel a NER alapjait, szakításuk az egész ország sorsát alakította.

A G-nap előzményeivel és politikai, gazdasági következményivel az évforduló napján a HVG is foglalkozik, ebben a cikkünkben azonban az emberi oldalra fókuszálunk. Leginkább pedig arra az Orbánon és Simicskán kívül is sokakat érintő kérdésre keressük a választ, hogy begyógyíthatja-e az idő a sebeket, és lehet visszaút két egykori barát számára egy életre szólónak tűnő összeveszés után.

A barátság mint emberi kapcsolat

„A barátság részben evolúciós jelenség, részben társadalmi konstrukció. Minden bizonnyal kognitív szükséglet is van bennünk ezekre a kapcsolatokra, de hogy mit gondolunk a barátainkról, azt többek között nagy hatású filozófusok is alakították, mondhatjuk, hogy az ő nagy találmányuk” – mondja Schell Gergely tanácsadó szakpszichológus és krízisszakértő.

Simicska Lajos Veszprémben kézilabdameccsen 2014-ben

Túry Gergely

Az emberi kapcsolatoknak van neurobiológiai háttere, például az empátiás készséget megalapozó tükörneuron-rendszer, a kölcsönös előnyök, a biztonságérzet, az interakciók által felszabaduló hormonok, például oxitocin vagy dopamin motivál minket a fenntartásukra. Annak idején jellemzően a vérségi, rokonsági kapcsolatoktól kaptuk meg ezeket, ám a történelem előrehaladásával már nem csak a család és a közvetlen környezet garantálja a túlélést, hanem a rezilienciánk számos rétege, többek között az állami szociális védőháló, a tágabb közösségeink és a barátaink is ide tartoznak. Ezek nem feltétlenül önzetlen kapcsolatok, magyarázza a szakember.

Már Arisztotelész is azt hangsúlyozta, hogy három típusa van a barátságnak. A haszonelvű barátság, az élvezeti barátság és az erényen alapuló barátság. Mindegyik valódi és lehet igaz barátság, akkor is, ha a mélyebb emberi kapcsolódás érdekek mentén jön létre

– mondja Schell.

Barátság és a haszon

A népszerű vélekedés tehát, miszerint a barátságot üzlettel keverni rossz ötlet, nem feltétlenül igaz. A G-nap és annak utóhatásai ugyanakkor kiválóan szemléltetik, hogy vannak veszélyei annak, amikor az érdekeink összefonódnak az emberi kapcsolatainkkal.

„A magyar társadalom ilyen szempontból sajátos helyzetben van. A kutatók általában úgy gondolják, hogy a barátságba belefér a kölcsönös haszonnal járó ügyletek fenntartása, ám mi magyarok eléggé bizalmatlanok vagyunk.

Amikor pedig két bizalmatlan ember próbál valamilyen gazdasági ügyletet bonyolítani, békés együttműködés helyett támadnak, védekeznek, akkor nagyon könnyen félrecsúszhat a történet, és könnyen rámehet a barátság is

– mondja a pszichológus.

„John Gottman amerikai párterapeuta azt mondja, hogy egy kötődési kapcsolatot hosszú távon a fejlődés képessége tart fenn, nem a konfliktusok teljes hiánya, hiszen ezeket meg tudjuk oldani. Gottmann ehhez egy arányszámot is társít, azt mondja, hogy 1:5 kell legyen a negatív és a pozitív tapasztalatok, élmények aránya” – teszi hozzá Schell.

Ám ha kapcsolat képes is volt a fejlődésre, idővel eljöhet azonban az a pont, ami után a konfliktus megoldására már nincsen energiája vagy szándéka a feleknek. Hogy ez mikor, az egyénenként változó, közszereplők esetében azonban jellemzően hamarabb következik be, a nyilvánosság előtt (is) zajló konfliktusok ugyanis felnagyítják az érzelmi hatásokat. Ahogy a szakember fogalmaz:

„A nyilvános összetűzés könnyebben eszkalálódik, és nehezebb is belőle arcvesztés nélkül visszakozni.”