A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A fajgyűlölő szervezetek reakciójának kibontakozásával egyre inkább látszik, mennyire kártékony mozgalmat indított el Rafael Lion szegedi jogász az amnesztiát sürgető petícióval. A kezdeményezés nemcsak gyakorlatilag káros, hanem eszmeileg is hibás.
Gyakorlatilag azért (is) kártékony, mert ráhúzza a bűnözést a cigányságra. Megerősíti az amúgy is erős előítéleteket – a semmiért. Az amnesztiának ugyanis esélye nincs. Nincs olyan erő, amely esélyt adhatna neki.
Roma jogászoknak és cigány nemzetiségi önkormányzatoknak az lenne a feladatuk egyebek mellett, hogy oszlassák a bűnözésre és a börtönbüntetésüket töltőkre vonatkozó etnikai előítéleteket. Amikor a rendszerváltás után alakultak olyan cigány-, illetve a cigányság ügyével foglalkozó szervezetek, amelyek mögött kutatásokon alapuló empirikus tudás és szociológiai tudatosság volt, azt tekintették egyik legfontosabb feladatuknak, hogy ezeket a tévképzeteket leleplezzék. Felmutassák azokat a társadalmi helyzetben, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás elfogultságában rejlő okokat, amelyek a cigány származásúaknak – a közhiedelemhez képest kisebb mértékű – felülreprezentáltságát magyarázzák a börtönökben.
Akkor az egyik fontos cél a „cigánybűnözés” rasszista fogalmának elutasítása volt, hogy ez a fogalom elfogadhatatlan legyen a politikában, a társadalomban és a bűnüldözésben.
Azzal, hogy Rafael Lion kifejezetten roma jogászként, a roma szervezetek mozgósításával indította el ezt a petíciót és szervezi az aláírásgyűjtés, a „cigánybűnözés” fogalmát rehabilitálja.
