Hogyan lett egy BBC által is példaképnek tekintett tudósító a Kreml fő szócsöve?

Veszélyes eredményt hoz a tehetség, a kitartás, ha elvtelenséggel és pénzhajhászással párosul: a hetvenéves Dmitrij Kiszeljov például évek óta tudatosan mérgezi kommentárjaival az orosz tévénézők lelkét.

Az ukránokat mostanság szakmányban lenácizó, a dekadensnek nevezett EU-t folyamatosan temető, a melegeket „emberalatti” lényekként emlegető Kiszeljov pályája egészen másként indult. Ukrajnában született, gyerekkorában gitározott, a Leningrádi Egyetemen skandináv filológia szakon végzett, így az angol és a francia mellett svédül és norvégul is beszél. A diploma átvétele után a szovjet állami rádió norvég osztályára került, ám a tehetséges fiatalembert áthívták a televízióba, ahol a Vremja című híradóműsor parlamenti tudósítójaként helyezkedett el.

1991-ben nem volt hajlandó beolvasni azt a hazug hírt, amely szerint a szovjet hadseregre rátámadtak a vilniusi tévéadót védelmező litván tüntetők – emiatt gyorsan eltávolították őt a szerkesztőségből. A Szovjetunió széthullása és a rendszerváltás éveiben – tudósítóként visszatérve a tévéhez – a közép- és kelet-európai államok szabadságvágyát dicsérte, és arról beszélt, hogy Ukrajnának a Nyugaton a helye. „Inkább ukránnak érzem magam” – mondta, amikor a 2000-es évek elején Kijevben volt tudósító, ahol ukrán zászlót lobogtatva, helyi népviseletben látogatott ki a válogatott labdarúgó-mérkőzéseire.