Vége van, Európa felélte a hidegháború utáni békeosztalékát
A Donald Trump külpolitikai irányváltásához alkalmazkodó Európa a nyomás alatt olyan határozott lehet, amilyennek rég lennie kellene, különben nagyhatalmi erőközpontok szorításában találja magát. Aki ebből kimarad, mint az orbáni Magyarország, az lemarad, s nem a centrumban, hanem a periférián köt ki. Európában pénzügyi tabukat kell ledönteni a fegyverkezés finanszírozásához.
A narcisztikus ember dühös sértettségében csapkodva komoly károkat tud okozni. Sokkal rosszabb, ha az illető a világ legnagyobb katonai és gazdasági hatalmának első embere, aki a választáson kapott felhatalmazását úgy értelmezi, hogy a szó szoros értelmében mindent megtehessen, ami csak eszébe jut, s amiről úgy gondolja, jogos bosszú azért, amit vele műveltek. Donald Trump amerikai elnök így forgathatja fel az erő pozíciójából a fennálló kereskedelmi és politikai világrendet.
Illúziókat a beiktatását követő rendeletcunami láttán nem lehetett táplálni, ám a pőre gőg és erőfitogtatás igazán abban a múlt pénteki fehér házi jelenetben volt tetten érhető, amikor Trump és alelnöke, J. D. Vance a modern történelemben példátlan módon, a kamerák és a világ szeme láttára alázta meg Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. Aki ezt a nyers kioktatást akkor sem érdemelte meg, ha valószínűleg túllépte a helyzetéből adódó korlátokat.
Trump ezt fokozni tudta, amikor hétfőn azonnali hatállyal felfüggesztette az Ukrajnának szánt amerikai katonai segélyeket. Mindezzel a Fehér Ház ura nemcsak Ukrajnának, hanem Európának is megüzente, hogy új világ van, az USA már csakis a saját érdekeit követi – vagyis abszolutizálja az „Amerika az első” szlogent –, oldja meg mindenki a maga problémáit, amiket a jelenlegi Washington működése csak szaporít.
Ebben a helyzetben különösen fontossá vált a Keir Starmer brit miniszterelnök által tartott vasárnapi londoni, valamint az EU által összehívott csütörtöki rendkívüli brüsszeli csúcstalálkozó, utóbbi előtt a levelében Orbán Viktor már előre belengette a vétót. A résztvevők köre nem azonos, a téma azonban igen: az USA nélkül Európa mit kezdjen Ukrajnával és önmagával.
Starmer eredetileg Franciaország, Németország, Dánia, Olaszország, Törökország és Ukrajna vezetőjét invitálta, majd a Trumpnál tett látogatása után Csehországot, Finnországot, Hollandiát, Kanadát, Lengyelországot, Norvégiát, Romániát, Spanyolországot és Svédországot is felvette a listára, de ott volt Mark Rutte NATO-főtitkár, valamint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság, illetve António Costa, az Európai Tanács elnöke. A három balti állam vezetőivel Starmer előtte telekonferenciát tartott.
Nem kell sokat kutatni, hogy észrevegyük, a visegrádi négyek csoportjából ketten kaptak meghívást, s ketten nem: Orbán Viktor Magyarországa és Robert Fico Szlovákiája. Őket kerékkötőként tartják számon, immár nemcsak Brüsszelben, hanem Londonban, Párizsban és Berlinben is, és senki nem hiányolta a két Putyin-barátnak tekintett uniós miniszterelnököt a társaságból.