„Hidat foglalni nem kell félnetek jó lesz...” – amikor Orbánnak még nem volt baja az Erzsébet híd elfoglalásával, sőt
A nem tüntető többségnek joga van ahhoz, hogy normális módon élhesse az életét, hidakat lezárni nem normális dolog – mondta Orbán Viktor az Erzsébet híd, majd több másik budapesti híd forgalmát megbénító múlt keddi tüntetésről. A szokásos közrádiós interjúban pedig azt is belengette, hogy ha folytatódnak a „hídfoglalós” demonstrációk, akkor a gyülekezési jog további korlátozásától sem riad vissza. Pedig volt idő, amikor még ő is megengedőbb volt a tiltakozások ezen formájával.
Két-három „hídfoglalós” kép egészen biztosan beleégett a magyar közélet történéseit az elmúlt évtizedekben akár csak hellyel-közzel követők retinájába, még ha maguk soha nem is vonultak utcára tüntetni – mint egyébként manapság is tehetnék (még).
1990: a taxisblokád origója
Ma már történelmi dokumentumértékkel bírnak azok az 1990. október 25-én készült fotók, amelyeken taxisok blokkolják az Erzsébet híd forgalmát, így tiltakozva a kormány által a legutolsó pillanatig határozottan tagadott, majd az ipari minisztérium sajtótájékoztatóján bejelentett 65 százalékos benzináremelés ellen.
A taxisblokád az Erzsébet híd budai hídfőjénél
Fortepan
A később valamennyi budapesti híd és az egész főváros forgalmát megbénító megmozdulást – minden utókori átírási kísérlet ellenére – meglehetősen nagy társadalmi szimpátia kísérte: a Magyar Közvélemény-kutató Intézet felmérése szerint a válaszadók 78 százaléka a taxisokat támogatta. Sőt még az akkori Fidesz is közleményben állt ki a demonstrálók mellett; mondván:
a társadalom nemcsak egy meggondolatlan áremelés ellen tiltakozik, hanem a hazugságok politikája ellen is.
A már akkor is Orbán Viktor vezette Fidesz támogatásáról biztosította a tiltakozást, akkori közleményük szerint egyebek mellett abban is, hogy a választók az elégedetlenségüket „az állampolgári engedetlenség bevált módszereivel” juttassák kifejezésre.
Ahogy az a blokád valódi – és nem propagandafilmes – krónikájából is kiderül: az Antall-kormány egy ideig abban bízott, hogy a közlekedési nehézségek hatására a közhangulat szembefordul a hídfoglalókkal. Ám utóbbiak csak a tárgyalásokon elért eredmények láttán vonultak le a hidakról: a tiltakozás hatására megszűnt az üzemanyagárak hatósági szabályozása, az áremelkedés ugyan bekövetkezett, de jóval kisebb mértékben a tervezettnél.
Tiszta levegő, autómentes biciklizés, piknik az Erzsébet hídon – az 1990. október 25-én kezdődött taxisblokád napjaiban sokan érezték emiatt jól magukat. A rendszerváltás utáni politikai életben azonban ellentmondásos ennek a néhány napnak a megítélése. A blokád, az ország megbénítása a demokratikus működés átmenetének az időszakában ugyanis sokak szerint vitatott volt, mi több, törvénytelennek számított.
2002: Hídzár az újraszámlálásért
A következő emlékezetes Erzsébet hídi blokád 2002 nyarán, egészen pontosan július 4-én volt. A spontánnak aligha nevezhető tiltakozás kezdetén, reggel nyolc óra körül egy piros Opel Astra leparkolt a híd közepén; a példát még hat jármű vezetője követte. A torlaszul használt gépkocsikat később felnyitott motorháztetővel, vészvillogóval állították keresztbe, az elszállításukra érkezett rendőrségi autók elől pedig az időközben gyalogosan érkező tüntetők elállták az utat.
Miért vett meg egy nagy múltú, de veszteséges üzletláncot? Mit kellene csinálni ahhoz, hogy ne legyen méregdrága egy croissant? Mi a legnagyobb baj azzal, hogy a Balatonon még mindig ugyanúgy sütik a lángost? És miért nem érdemes mindenkinek akciózni a tejfölt? Andrejszki Richárddal, a Chef Market tulajdonosával beszélgettünk annak kapcsán, hogy cége a Culinaris új tulajdonosa lett.