Mindent elmond a mianmari juntáról, hogy a földrengés túlélőit kereső embereket bombázta

Talán azt lehetett remélni, hogy a Mianmart múlt pénteken megrázó erős földrengés szünetet hoz a négy éve folyó, szörnyű polgárháborúvá fajult ellenségeskedésben. De az 1948-as függetlenné válása óta természeti katasztrófák és katonai diktatúrák által folyamatosan sújtott ázsiai ország hű maradt kétes hagyományához. Nem az emberség lett úrrá a hadsereg vezetőin, hanem a bosszúvágy: még a földmozgásokkal szinte egy időben, majd az azt követő napokban is folytatták a lázadók kezén lévő területek elleni légicsapásokat és rakétatámadásokat. Holott a magát Nemzeti Egységkormánynak nevező egyik felkelő ernyőszervezet átmeneti tűzszünetet hirdetett a mentés érdekében. A junta katonai gépeinek bombái sok esetben azokat az embereket veszélyeztették vagy ölték meg, akik éppen akár a saját kezükkel takarították el a romokat, hogy kiássák a remélt túlélőket.

Így aztán nincs pontos kép arról, hogy mekkora kárt okozott a Richter-skála szerinti 7,7-es földrengés, amely az egyik legerősebb volt a térségben az utóbbi évszázad során. Az epicentrum Mianmar közepére esett, igen közel Mandalajhoz, az ország második legnépesebb városához, egykori királyi székhelyhez, és a mellette lévő Sagaing városhoz, ahol a környező hegyeket már a lázadók ellenőrzik. A halálos áldozatok száma a junta bejelentése szerint meghaladta a kétezret, de alighanem ennél sokkal több. A pusztítás a szomszédos Thaiföldet is érte, egy épülő toronyház Bangkokban is összeomlott, több tucat lehet a halott.

Az Euronews április elsején készült tudósítása Mianmarból:

A mianmari mentést akadályozza, hogy a földmozgás fontos hidakat, utakat és vasúti síneket tett tönkre. Nem működik Mandalaj és a délebbre lévő főváros, Nepjida repterének irányítótornya. Az ország egyetlen fogadóképes légikikötője Jangonban, Mianmar legnagyobb városában van. Sok helyen lebénult a távközlés, a hadsereg az internetet már jóval korábban elvágta a rebellis területeken.

De nem csak a nehéz terep- és útviszonyok szabnak gátat a Kína, a junta támogatója, illetve India, az EU, Nagy-Britannia, Malajzia, Dél-Korea és mások által felajánlott mentőcsapatok célba érésének, a katonai vezetés sem engedi azokat a lázadók által ellenőrzött területekre. Megfigyelők szerint a segélyszállítmányokat is alighanem teljes egészében a junta uralma alatt álló nagyobb városokba irányítják.