Orbánnak a saját oligarcháin kell példát statuálnia, hirdetésben kullancsozza őket és nem száll le a zebrákról

Három állat: a poloska, a zebra és a kullancs körül forog a magyar belpolitika napok óta. Olyan sok inger éri a választókat, hogy a hírek még azt a harmadukat is megmozgatták, amelyik hagyományosan távol tartja magát a politikától. Ennek pedig az a következménye, hogy négy hónap alatt 29-ről 22 százalékra szűkült a passzívak csoportja a Závecz Research legutóbbi mérése szerint. S az eddig közömbösek egy része meg is jelent a két nagy táborban: részben nekik köszönheti a Tisza és a Fidesz, hogy 3, illetve 2 százalékpontot növekedni tudott.

„A Tisza esetében ez 250 ezer, a Fidesz esetében 150 ezer ember gravitálását jelenti, ami nem is olyan meglepő ilyen erős közéleti impulzusok következményként” – magyarázza a számokat Závecz Tibor szociológus a HVG-nek. A felmérésből az is kiderül, hogy a Tisza stabilizálta az elsőségét. A biztos pártválasztók között már 5 százalékponttal előzi a kormánypártokat (a Medián március eleji mérése ennél is nagyobb, 9 százalékos előnyt regisztrált a kihívó javára). A nyugdíjasok körében mindkét párt erősített, nem véletlenül, hiszen Orbán Viktor kormányfő és a Tisza-elnök Magyar Péter ígérgetésversenybe kezdett: egyikük Szép-kártyát ígért nekik, másikuk a zöldségek és a tejtermékek áfájának visszaigényelhetőségét. Ám az inaktív társadalmi rétegben még mindig jelentősen vezet a Fidesz. A versenyszférában dolgozók körében viszont egyértelműen fölénybe került a Tisza, sőt az állami, önkormányzati cégek, hivatalok alkalmazottainak sorában is átvette a vezetést.

Nem csoda tehát, hogy

nagy az idegesség és a kapkodás a Fidesz háza táján.

A társadalom jól bevált hergelése mellett a pártközpont látszólag harcot hirdetett a korrupció, az urizálás ellen. Csakhogy nem leszámol vele, hanem inkább átrendezi az állami pénzen hizlalt oligarchák körét. A sokasodó jelek szerint a Matolcsy-ügy is erről szól. Az egykori kebelbarátból lett kritikus jegybankelnök mandátuma (és ezzel a védettsége) lejárt, így terítékre került az az elképesztő összeg, amit a családja irányába csatornáztak ki, és amire bizonyára nem volt engedélye a legfelsőbb szintről. Orbánnak főleg a saját oligarchái előtt kell példát statuálnia azzal, hogy leveszi a tábláról a Matolcsy György és fia, Ádám körüli üzleti kört, benne a Magyar Nemzeti Bank ingatlanfelújításait végző Raw Development Kft.-t tulajdonló Somlai Bálinttal és a Quartz alapkezelőt birtokló Száraz Istvánnal. Ők készülhettek is erre, hiszen a hírek szerint már régóta külföldön élnek.

A Szabad Európa azt is tudni véli, hogy Habony Árpád hatóköre is szűkül, mivel őt tartják felelősnek a Rákos-Dubaj projekt félrecsúszásáért. Orbán pedig szorult helyzetében elkezdte lecserélni problémássá, hűtlenné vagy éppen sikertelenné vált oligarcháit, és ezt igyekszik a korrupcióval való leszámolásként feltüntetni.

A váratlan tartalmú kampányhoz új arcot is társítottak: Lázár János feladata lett, hogy megtisztulást prédikáljon. Az építési miniszter markáns szavakkal látott munkához, szerinte eljött az ideje, hogy „azokat a NER-eseket, akik kullancs módon ránk telepedtek és visszaéltek a megteremtett lehetőséggel, lesöpörjük magunkról annak érdekében, hogy a ránk szavazók bizalmát meg tudjuk tartani”.

Az egyértelmű, hogy Lázár nem bírálhatta volna a rendszert Orbán tudta és beleegyezése nélkül. Ezt az is alátámasztja, hogy a kullancsozó videórészlet terjedését a Fidesz-frakció fizetett Facebook-reklámokkal segítette. A kormányzati tervekről látszólag belső információkkal rendelkező Magyar Péter pedig növelte a várakozásokat azzal, hogy megjósolta, „napokon belül őrizetbe vesznek NER-oligarchákat”, és az állam ki akar vonulni a Mészáros-féle MBH Bankból. A Tisza elnökének stratégiája világos: ha bekövetkezik a valószínűtlen, és a NER az eddig védett milliárdosai ellen fordul, akkor Magyar majd mondhatja, hogy ő előre szólt a színjátékról. Ha mégsem következik be, akkor is elhitette táborával, hogy zűrzavar uralkodik a Fideszben.