Szerelem az, amikor valakit minden körülmények között megőrzöl méltóságában – Pogány Judit és Gálffi László egész életük tudásanyagát viszik a színpadra

Nem a haláltól vagy az elmúlástól félünk, sokkal inkább annak előszobájától, a kiszolgáltatottságtól, a magunk vagy szeretteink fizikai, lelki, szellemi leépülésétől. Az európai civilizációban az öregedés, az életvég tabutéma. Mindkettő elkerülhetetlenségével szembesít az emberi kapcsolatok kíméletlen „mozgóképes sebésze”, Michael Haneke. A 83 éves osztrák rendező mesterműve, a 2012-es, Arany Pálma és Oscar-díjas Szerelem a rendező munkái közül a legszerethetőbb, talán azért is, mert személyes indíttatású és univerzális. Saját életének rejtett puzzle-darabkái ebben a filmben állnak össze egésszé.

Haneke egy karmester, zeneszerző nevelt fiaként élt Bécsújhelyen, a nyarakat vidéken töltötte imádott nagynénjénél, aki már a kilencvenen túl elviselhetetlen ízületi fájdalmai miatt öngyilkosságba menekült. Mielőtt a végső elhatározásra jutott volna, unokaöccse segítségét kérte, aki elutasította, mert nem akart börtönbe kerülni. Haneke a kilencvenes években tehetetlen elszenvedője volt vér szerinti szülei fizikai és szellemi leépülésének. A traumák nyomán körvonalazódott benne a minimalista kamaradarab a halál előszobájában, amihez díszletként szülei otthona szolgált. Párizshoz közeli stúdióban építették fel annak hű mását, biedermeier bútorok nélkül.

A polgári miliőbe helyezett Philemon és Baucis történet egy idős zenetanár házaspár szerelmének utolsó nagy szeretetpróbája. De nem valósulhatott volna meg a film Jean-Louis Trintignant nélkül, akit Margaret Ménégoz francia producer ajánlott Haneke figyelmébe. Trintignant habozott a válaszadással, majd megnézte Haneke előző filmjét, A fehér szalagot, és egyből igent mondott a felkérésre. A női főszereplőt már nehezebben találta meg a rendező. Idős francia színésznők fotói között lapozgatva bukkant Emmanuelle Rivára, a Szerelmem, Hirosima fiatal sztárjaként világhírűvé vált színésznőre, aki évtizedeken át nem kapott filmszerepet. A rendező a házaspár külföldön élő lányának szerepét Isabelle Huppert-re osztotta, aki szenvtelen, tanácstalan bevillanásokkal kíséri szülei egymásrautaltságát, anyja betegségét, apja szelíd küzdelmét az otthonápolásban. (Interjúnk a darab rendezőjével, Ördög Tamással:)

Emlékezetkihagyás, kétszeri agyvérzés, rosszul végződött nyakiverőér-műtét, részleges bénulás, időleges tudatvisszanyerés, végső paralízis, teljes öntudatlanság: a „tények” szintjén a Szerelem egy feltartóztathatatlan leépülési folyamat élethű ábrázolása a halál nevű végállomásig. A zárt ajtók mögötti haldoklásdrámának a férj váratlan gesztusa vet véget.