Aligha van kockázatosabb, sőt reménytelenebb filmes vállalkozás, mint amire Rózsa Gábor rendezőként és forgatókönyvíróként rászánta magát: a pszichoanalitikus Gyömrői Edit és páciense, József Attila kapcsolatának bemutatása. Vagy ábrázolása? Illusztrálása? Eljátszása? Dramatizálása? Ki-ki döntse el maga, minek tekinti a Reménytelenül című filmet. Rózsa a fennmaradt visszaemlékezések, levelek alapján rekonstruálta a költő és terapeutája viszonyát, bőven merítve a Szabad-ötletek jegyzéke című füzetben feljegyzett, vad és féktelen asszociációkból építkező szöveg vagy vers mondataiból, motívumaiból.
De hiába tekinthető e szempontból szöveghűnek a forgatókönyv, annak, aki a költő életművét ismeri és az életrajz fontosabb fordulataiban is eligazodik, bizonyára egészen más belső képe van József Attila személyéről és pszichoanalitikusáról, mint amivel a Reménytelenül című filmben szembesül. Akit elkábítottak a Gyömrőinek ajánlott versek, aligha értette szó szerint a kifakadást, hogy gyermekké tettél, és feltehetőleg azt sem tekintette öndiagnózisnak, hogy a költő „kívül-belül leselkedő halál elől” menekülne.
