Bekövetkezik a tranzakció, amely a teljes magyar védelmi ipar szerkezetét megrázza és átalakítja: a magyar állami hadiipari szereplőket tömörítő N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt. előzetes megállapodást írt alá a 4iG Űr- és Védelmi Technológiák Zrt.-vel (4iG SDT). A nyár végére várható adásvétel lényege, hogy

a 4iG Csoport védelmi és űripari vállalata tulajdonrészt szerez a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó állami holding kilenc nemzetközi vegyesvállalatában.

A kétlépéses tranzakció során az N7 Holding N7 Defence Zrt. néven új vállalatot alapít, majd az új társaságra ruházza a tranzakcióban érintett védelmi ipari leányvállalataiban lévő tulajdonrészét. Ezt követően a 4iG SDT 75 százalék +1 szavazatarányú többségi (négyötödös) tulajdont szerez adásvétellel az N7 Defence Zrt.-ben, míg az N7 Holding megtartja a fennmaradó 25 százalék –1 szavazatnyi részesedését.

„Kaptunk egy megkeresést”

Az értékbecslés 74,5 és 82,8 milliárd forint közé teszi a tranzakció értékét. A konstrukció érdekessége, hogy a tervezett szerződés nem bolygatja a kritikus infrastruktúra – ingatlanok, gyárak, üzemek –, tehát a tényleges gyártókapacitás helyzetét, azokat meghagyja az államnál. Ezért az operatív feladatokat és jogosultságokat átvevő, a 4iG SDT tulajdonába kerülő N7 Defence Zrt. fog bérleti díjat fizetni. (Összehasonlításképp: az érintett vállalatok infrastruktúrájának és eszközparkjának az N7 által birtokolt tulajdonrésszel arányosított értéke 140 milliárd forint a minisztérium szerint.) A 4iG kommunikációja szerint ez az állam számára stratégiai kérdés, részükről pedig kockázatokkal is jár a hadiipari befektetés, hiszen a szektorra vonatkozó jogszabályok szerint különleges jogrendi helyzetben az állam átveheti az irányítást.

Jászai Gellért, a 4iG többségi tulajdonosa és elnöke az ügylettel kapcsolatos sajtóbeszélgetésen elmondta, kaptak egy megkeresést, amit csak egy olyan, döntő többségű tulajdonrésszel fogadott el, ami lehetőséget ad önálló döntéshozatalra. Az állam azért tart meg egy 25 százalékos (mínusz 1 szavazatos) stratégiai részesedést, mert a katonai értelemben vett szuverenitás mellett bízik abban, hogy profitábilis lesz az üzlet, és ő is profitálhat a részesedése révén. Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium N7-ért felelős államtitkára kifejtette: a konstrukcióval a tranzakció után is lesz rálátásuk a területre, amelyről nem akartak teljesen kiszorulni. Korábban felmerült olyan lehetőség is, hogy a tulajdonrész egészét érintette volna az ügylet – mondta el Jászai –, ahogy annak a lehetősége is, hogy minden, az N7 alatt lévő cégre kiterjesztik az adásvételt.

A cseresznyék a tortán

A körvonalazódó megállapodás szerint végül az N7 legfontosabb, jellemzően külföldi partnerekkel alapított, és ami ennél is fontosabb, potenciálisan exportképes vegyesvállalatai kerülnek a 4iG SDT-hez.

Az érintett vállalatok:

• Az Aeroplex Kft. repülőgép-javító vállalat Ferihegyről.
• A helikopter-alkatrészeket gyártó Airbus Helicopters Hungary Kft., a gyulai vegyesvállalatban az Airbus és az állam osztozik 70:30 százalékos arányban.
• A Rheinmetall Hungary Munitions Zrt. várpalotai lőszergyára.
• A Rheinmetall Hungary Zrt. zalaegerszegi komplexuma, ahol Lynx KF41 gyalogsági harcjárműveket gyártanak, fejlesztenek szervizelnek és tesztelnek. A német hadiipari gigász 51 százalékos tulajdonnal rendelkezik mindkét érintett magyarországi érdekeltségénél, 49 százalék pedig az N7 tulajdonában van.
• A nagy múltú osztrák aknavető- és lőszergyártással foglalkozó Hirtenberger Kft. és leányvállalatai, amelyeket 2019-ben vásárolt fel teljesen az állam az N7-nek, majd Várpalotán hoznának létre gyártókapacitást.
• A különböző komplex fegyverrendszereket és RGW 110 típusú vállról indítható páncéltörő gránátvetők csöveit gyártó és fejlesztő Dynamics Nobel Defence Zrt., amelyben 49 százaléka van az N7-nek.
• A Kiskunfélegyházán működő, kézi lőfegyvereket és hadiipari alkatrészeket gyártó Arzenál Fegyvergyár Zrt.
• A Colt CZ Hungary Zrt., amely Kiskunfélegyházán gyárt cseh licenc alapján kézi lőfegyvereket a magyar erőszakszervezeteknek. Itt is 49 százalék az N7 tulajdona, a maradék a cseh anyacégé.

Ezek a hazai védelmi ipar koronaékszerei.

Túlnyomórészt olyan fontos és modern eszközöket gyártó vegyesvállalatok, amelyek felé már komoly megrendelési állománya van a honvédségnek, így exportképesek lehetnek, akár a költségvetési oldalon is egyre intenzívebben fegyverkező Európa irányába, hiszen komoly hiány van gyártókapacitásból. A vegyesvállalatokban azonban sehol nincs többségi tulajdonrésze a magyar félnek, emellett az esedékes tranzakcióhoz is szükséges a külföldi vállalatok jóváhagyása – ez a következő lépés, amire várnak. Az érintett nyugat-európai hadiipari szereplők termékpalettája alapvetően nem konkurál egymással, azonban információbiztonsági aggályok felléphetnek, hiszen a 4iG-ben 25 százalék tulajdonrésze van a német Rheinmetallnak. Jászai szerint ez nem érhető tetten konkrét befolyásban, és igazgatótanácsi tagjuk sincs a cégben.

A nemzeti szempontok még mindig meghatározók a fragmentált EU-s védelmi ipar kapcsán, jóllehet a blokk – védelmi stratégiai iránytűben is visszaköszönő – versenyképességét vizsgáló Draghi-jelentés szerint az integráció lehet a megoldás. A 4iG pont erre a feladatra jelentkezik kicsiben.

Könnyes, de időszerű búcsú

A honvédség rendberakásával és a vegyesvállalatok sorozatos alapításával a magyar kormány megelőzte a korát. Lényegében 2018 óta olyan haderőfejlesztési és hadiipari stratégia van érvényben, amely Európa legtöbb országában csak az elmúlt években nyert teret. Ám a védelmi ipar különlegessége, hogy kizárólag belföldi eladásokkal közép- és hosszú távon nem rentábilis a szektor – különösen egy olyan kis ország esetében, mint Magyarország. Magyar védelmi export viszont gyakorlatilag nem létezik. Ennek részben az az oka, hogy még a honvédség igényeinek kielégítése is több évbe telhet. Másfelől a mostani üzlet szereplői azt hangsúlyozták, hogy az állam nem is alkalmas erre.

Az N7 mostanra három minisztériumot megjárt, és költséget nem kímélve itt épült a hazai védelmi ipar talapzata, ám most mégis túladnának rajta. Hogy miért? Első körben a két hét múlva esedékes hágai NATO-csúcs szúr szemet, ahol a védelmi kiadások jelentős emelésének bejelentése várható. Másfelől közelegnek a magyar parlamenti választások, és az állam már több szektorban eljátszotta a privatizációt. A Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára kifejtette, hogy a cégek működésének piaci alapokra helyezése indokolttá vált, hiszen a szuverenitási szempontok mellett a szektor mint üzleti lehetőség nem volt kihasználva. A HVG kérdésére Szabados Richárd elmondta, hogy az időzítésnek több oka is van: egyfelől mostanra épült ki olyan szinten a gyártókapacitás, hogy a megrendelésállományok tervezhetők legyenek, másfelől a portfólió felértékelődött az európai fegyverkezés tükrében, ahogy a magyar gazdaság jelenlegi „stagnálásközeli” helyzetében is fontosabb az export. Harmadrészről az EU nemrég bemutatott védelmi stratégiájának vannak olyan elemei, mint a SAFE, ami a nemzetközi együttműködést és a blokkon belüli kereskedelmet élénkíti.

Miért a 4iG?

A cég portfóliójában van egy szárnyait bontogató űr- és védelmi ipari entitás, a SDT. Itt fellelhető dróntechnológia, drónvédelem, épülő műholdgyártási kapacitás és védelmi digitalizáció. A 4iG vertikális integrátor szerepre törekszik a szektorban. Az érintett felek egybehangzó magyarázata szerint a cég rendelkezik azzal a tudással, marketinges képességgel, partnerekkel és nemzetközi kapcsolatrendszerrel, amivel ezt és az export élénkítését meg tudják valósítani.

A tranzakcióval első alkalommal jön létre ezen a területen olyan állami–magán partnerség, amely egy integrált, magyar többségi tulajdonú vállalatcsoportot eredményez. Az N7 Defence a 4iG SDT védelmi és űripari vállalataival kiegészülve nemzetközi tekintetben is meghatározó portfólióval rendelkezik majd, elősegítve a globális piacokra lépést, illetve a nemzetközi védelmi ipari kollaborációkat és technológiai fejlesztéseket – idézi a 4iG közleménye Jászai Gellértet.

Az új érdekeltségek azonban elütnek a cég eddigi high-tech portfóliójától, hiszen klasszikus „nehéz” haditechnikával idáig nem foglalkoztak, ahogy ilyen téren kivitel sem köthető hozzájuk. Ezzel együtt a konstrukció egyáltalán nem szokatlan, Európában a Leonardótól kezdve az Airbusig több helyen előfordul hasonló.