„Én azt gondolom, hogy ha egy ellenzéki párt nyer a választásokon, (…) azon nyomban el kell mennie a győztesnek olyan helyekre, ahol (…) ígérni, fenyegetni, zsarolni kell az illetőt – és konkrétan a köztársasági elnökről beszélek” – mondta Fleck Zoltán jogász, jogszociológus, egyetemi tanár egy június végén tartott Tisza-sziget rendezvényen, majd azt is hozzátette: „Forradalomra van szükség, nem kormányváltásra.”
Fleck szavai azóta futótűzként járták be a nyilvánosságot és kétségtelen, hogy a megfogalmazás – legalábbis a kontextusától megfosztva – nem volt túl szerencsés.Képzeletben talán azt is lehetett hallani, ahogy a nézőtér homályában Bayer Zsolt és Rogán Antal felkacag és hangos csattanással ötöst ad egymásnak. Elvégre Magyar Péter egyelőre nem hajlandó olyan könnyen kiforgatható, ütős mondatokkal szolgálni, amilyenekkel anno Márki-Zay Péter örvendeztette meg a kormánypártokat.
Jobb híján tehát Rogánéknak marad a bányászat a Tisza körül felbukkanó színes sokaság legutolsó mondatfoszlányaira is kiterjedően mindaddig, amíg nem bukkannak aranyra. A klasszikus karaktergyilkosságokat azonban – bármennyire is rossz kimondani – a társadalom kezdi megszokni, ezért óhatatlanul fokozni kell a tétet egészen az olykor nevetségesen súlyos büntetőjogi vádakig.
Szócsaták
Az ellentámadás az utóbbi napokban könyörtelenül zajlott Fleck ellen, feltehetőleg azért is, mert a célszemély különösebb befolyással, védekezésre alkalmas ütőkártyákkal aligha rendelkezik. Ideálisan veszélytelen és kiszolgáltatott ellenség, akárcsak az absztrakt Brüsszel vagy a démonikus Soros György. E tekintetben pedig egyáltalán nem egyedi esetről van szó.
Az elsők között Sulyok Tamás köztársasági elnök érezte megszólítva magát: az államfő Facebook-posztban nevezte Fleck kijelentését alkotmánysértőnek és erőszakra buzdítónak. Nem sokkal később csatlakozott Bayer Zsolt publicista is egy frappáns „elmebeteg, rohadék gazember” jelzőcsokorral, és Fleck azonnali elbocsátását követelte az ELTE-től. Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke pedig feljelentést tett az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása – mint bűncselekmény – előkészülete miatt.
Fleck a HVG-nek küldött viszonválaszában arra figyelmeztetett, hogy „Magyarország már régen nem jogállamként működik”, és politikai hiba lenne készületlenül várni, hogy a jelenlegi kormányhoz lojális államfő és egyéb funkcionáriusok vajon eleget tesznek-e a változó választói akaratnak.
Ezen a ponton az ELTE vezetése is elhatárolódott minden olyan megnyilvánulástól, amely a zsarolást vagy fenyegetést politikai eszközként ajánlja, még magánvélemény formájában is. Bár az egyetem ennél tovább nem ment – vagyis nem váltak meg az oktatójuktól – Gulyás Gergely kancelláriaminiszter tovább fokozta a nyomást, amikor vaskos nácizás és komcsizás keretében egyértelművé tette, hogy Fleck nem taníthatna tovább. Az Oktatói Hálózat ezt az egyetemi autonómia elleni durva beavatkozásnak minősítette, hangsúlyozva: a jogász csupán jogi lehetőségeket, feltételezéseket ismertetett, és az esetleges visszaélésekre figyelmeztetett.
Fleck később egyértelműsítette: nem véres utcai zavargásokat akar, hanem jogi forradalmat – a demokrácia alapjainak megvédését, ha a politikai hatalom megpróbálná kijátszani a választói akaratot.
