Sok gyerek, sok munka: anyák az izraeli munkaerőpiacon
Izraelben az állam és a társadalom alapvetően partner a munka és a család összeegyeztetésében. Talán ennek is köszönhető nők határozott jelenléte a munkaerőpiacon, miközben a születésszám kifejezetten magas.
Tel-Aviv utcáin sétálgatva elég gyorsan feltűnik az embernek a sok babakocsit tologató férfi, a játszótéren lébecoló apukák, sőt bőven látni olyanokat is, akik biciklizés közben kenguruban visznek magukon csecsemőt.
A 63 éves Dafna Tel-Aviv közelében lakik egy kisvárosban, ultrahangtechnikusként dolgozik egy kórházban. Három lánya már felnőtt, hat unokája van. Nem ritka, hogy 8–10 órát is bent van a munkahelyén, a hétvégéket a családdal tölti, és egyszer-kétszer igyekszik a lányainak is segíteni hétköznap, de elmondása szerint a gyerekek több segítséget igényelnének, a munka mellett azonban nincs ideje rájuk. A férje viszont már nyugdíjas, az egyik lányuknál ő szokott délután besegíteni.
Pozíció és erő
„Más idők vannak most, mint amikor én voltam fiatal – meséli –, a nők ma jobban megkövetelik, hogy meg tudják osztani az otthoni terheket a férfiakkal. Annak idején én félállásban dolgoztam, én vittem a gyerekeket különórákra is, amíg a férjem dolgozott, aki viszont a bevásárlást intézte helyettem.” Dafna számára azonban ez volt a természetes, de elfogadja, hogy a mai nők másra vágynak. „Magasabb pozíciókban szeretnének dolgozni, és emellett családot is akarnak. Ez persze nehéz, de a nők erősek, meg fogják oldani ezeket a problémákat” – teszi hozzá.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra A Nő magazinban olvashat, amelyben a nőiességgel foglalkozunk. Lehet-e a nő gyerek nélkül is boldog? Igaz-e az az előítélet, hogy egy női vezető egyúttal erőszakos és hataloméhes is? Legújabb számunk többek között Rezes Judit színész, Durica Katarina író és Szécsi Noémi novellája segítségével próbál válaszokat nyújtani ezekre a kérdésekre.  |
A vallásos életet élő Dafna úgy véli, hogy a család körüli feladatok megosztásában nincs nagy különbség a vallásos és a szekuláris zsidó családok között. „Túl sok az előítélet velünk, vallásosokkal szemben. A világ változik, és ez hat mindenkire.”
Szavait több kutatás is alátámasztja. A világi zsidó nők 80 százaléka, a vallásos nők 66 százaléka van jelen a munkaerőpiacon. Jelenleg nekik köszönhető, hogy az izraeli munkavállalók száma (75,5 százalék) megközelíti az OECD- (Organisation for Economic Co-operation and Development) országok átlagát, amely 76,2 százalék volt 2010-ben. Az izraeli társadalomban egyébként az arab nők közül vállalnak állást a legkevesebben (28 százalék), és az ultraortodox – harédi – férfiak (48 százalék). Körülbelül 830 ezer harédi él Izraelben.
A harédi férfiak munkából való kimaradásának köszönhető egyébként, hogy ezekben a családokban a nők az elsődleges kenyérkeresők, miközben itt a legmagasabb a születések száma (nem ritka a 7–10 gyerek), és sokszor ez járul hozzá ahhoz, hogy ezeknek a családoknak az 59 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Ugyanis más OECD-országhoz hasonlóan az izraeli nők fizetése is átlagosan 14 százalékkal marad el a férfiakéhoz képest, illetve sokan csak részmunkaidőben dolgoznak a gyerekek miatt.
Állásképesség
Több tanulmány is rámutat, hogy Izraelben az állam támogatja a gyerekvállalást és a nők munkába való visszailleszkedését is. Vera 42 éves, 19 éves korában vándorolt ki Magyarországról Izraelbe. Jelenleg a high-tech iparban dolgozik napi 8–10 órában, két iskolás gyereke van. A családjuk kicsinek számít, mivel a zsidó famíliákban átlagosan 3,65, az arabokban pedig 5,21 gyereket nevelnek.
Vera szerint Izraelben státuszszimbólumnak számít, ha valakinek minél több gyereke van. Ennek részben az lehet az oka, hogy Izrael állandó fenyegetettségben él, ezért a létezéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a zsidó lakosság száma növekedjen. Viszont az 1955-ben született Dafna, akinek a szülei a háború után vándoroltak ki Palesztinába, másfajta magyarázattal is szolgál. „A háborúban sokan elvesztették a családjukat, sokan egyedül érkeztek egy új országba. A legtöbb ember számára evidens volt, hogy az élet folytatásához hozzátartozik a család, a sok gyerek, és ez a mai napig így van.” Emellett tagadhatatlan, hogy a zsidó vallás nagy hangsúlyt fektet a családokra és a gyerekekre.
Talán a magas gyerekszámnak köszönhető, hogy a társadalom sokkal toleránsabb a gyerekkel kapcsolatos teendők ellátásában. „Sosem volt gond a munkahelyen, ha a gyerekek miatt el kellett mennem. A férfi főnökömnek is gyakran el kell ezt-azt intéznie velük kapcsolatban, ezért másokkal szemben is megértő – meséli Vera. – Általában én viszem őket különórákra, én maradok otthon, ha valamelyikük beteg, de a férjem, aki magasabb pozícióban dolgozik, is elég rugalmasan tudja alakítani a munkaidejét” – teszi hozzá. Verával egyébként még sosem fordult elő, hogy állásinterjún megkérdezték volna tőle, hány gyereke van.
Az OECD termékenységi rátára vonatkozó 2016-os adatai szerint Izraelben 3,1 gyerek jutott egy szülőképes korú nőre, ami kimagaslónak számít az átlagos 1,7-tel szemben. Magyarországon ez a szám 1,5 gyerek/nő volt ugyanebben az évben, míg például Svédországban 1,9. |
A független társadalomtudományi kutatásokkal foglalkozó Taub Center is kiemeli, hogy az izraeli társadalom elkötelezett a magas gyerekszám és a nők munkaerőpiacra való visszailleszkedése mellett. A nők a terhesség alatt és a gyerekszülést követő évben nem veszíthetik el a munkahelyüket, fizetett szülési szabadságra jogosultak, illetve a munkába való visszatérés utáni négy hónapban napi egy munkaórával többet fizet nekik az állam, mint amennyit ténylegesen dolgoznak.
Az apák nem maradnak otthon
Ha azonban a számokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy például a magyarországi helyzethez képest nem túl bőkezű az állam a családokkal. A nők összesen 26 hét szülési szabadságot kapnak, amelyből csupán 14 hetet fizet nekik az állam. Ekkor a fizetésük 100 százalékát megkapják, ami egyébként jobb, mint az OECD-átlag, ahol 21 országban a nők csak a fizetésük töredékét vehetik fel ebben az időszakban. Egy néhány éve történt törvénymódosításnak köszönhetően pedig most már az apák is választhatják az otthon maradást, de ezt a lehetőséget csak kevesen (0,4 százalék) veszik igénybe az OECD-országok 16 százalékos átlagával szemben. Ennek oka lehet, hogy Izrael az egyike annak az öt OECD-országnak, ahol a férfiak nem kaphatnak ilyenkor fizetést.
A magyar helyzethez képest a bölcsődei ellátás sem rózsás, holott sokan már három hónaposan közösségbe adják a gyereküket. „Hároméves kor alatt egyáltalán nincsenek államilag finanszírozott helyek, csak magánintézmények, illetve az egyedülálló anyák kaphatnak ilyenkor támogatást” – mondja Vera.
Mivel azonban általánosan elterjedt, hogy már jóval hároméves kor alatt közösségbe kerülnek a gyerekek, ezért nem jellemző, hogy emiatt rossz anyának tartanák egymást az izraeli nők. Sőt, sokan úgy vélik, a gyerek intellektuális fejlődéséhez hozzájárul, ha már korán közösségbe kerül. Ugyanakkor vannak olyan kutatók is, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a bölcsődék nem fektetnek kellő hangsúlyt a kicsik emocionális igényeire.
A nők tömeges munkába állásának és egyéb faktoroknak köszönhetően Izrael a 44. helyen áll a nemek egyenlőségét mutató, 2017-es gender equality index rangsorán, szemben például Magyarországgal, amely csak a 103. a listán, és sereghajtó a kelet-európai régión belül is. A zsidó állam viszont még az Egyesül Államoknál is jobb helyezést ért el, ami rendkívül figyelemreméltó, tekintettel a magas születésszámra is.
Ugyanakkor például Hadas Mandel és Debora P. Birgier 2012-es tanulmánya szerint amellett, hogy mára az izraeli nők sokkal erőteljesebben vannak jelen a munkaerőpiacon, mint húsz éve, az otthon végzett munka nagy részét még mindig ők végzik, és az anyai feladatokról vallott nézeteik terén sem történt jelentős változás. Az egyetlen lényegi eltérés, hogy a sokat dolgozó nők társa átlagosan két órával többet szentelnek a házimunkának, ám a nők még így is kétszer annyi időt töltenek ezekkel a feladatokkal, mint a férfiak.
Szerző: Hidas Judit
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
