Az ünnep alkalom a lelassulásra, de ugyanígy a kontrollvesztésre is. Ilyenkor újra szembesülhetünk azzal, hogy mi vagy egy családtagunk bőségesen él az alkohollal. Miért van ekkora különbség a családok között, és vajon válhatunk-e igazi családdá?
A hétvégén Budapestre látogatott a 88 éves, francia Michel Odent, aki több évtizede jelentős szerepet játszik a szülés történetének alakításában. Nálunk leginkább a Mindannyian a víz gyermekei vagyunk című könyv szerzőjeként ismerik. A szülésznők, bábák és szülészorvosok részére tartott workshop után beszélgettünk vele.
Aki azt állítja, hogy a gyermeke(i) érkezése nem változtatta meg gyökerestül az életét, az nem mond igazat, vagy nagyon hazudik. A kényszerű lemondásokat strigulázó lista égig ér. Ám a frusztrációt a gyerkőcök okozta örömök kompenzálják, ráadásul a munkavégzésben is hasznunkra lehet a tapasztalás.
Pláne, ha a demencia sem olyan nagy baj.
„Házilag ne kísérletezzünk a nárcisztikus ember gyógyításával” – ajánlja Orvos-Tóth Noémi pszichológus. A most megjelenő, Egy nárcisztikus hálójában című könyv szerzőjének közelgő szalonestje előtt tettünk fel néhány kérdést.
Együtt élni egy kórosan nárcisztikus személlyel sok-sok nehezen gyógyuló lelki sérülést okoz – derül ki Orvos-Tóth Noémi pszichológus most megjelenő, Egy nárcisztikus hálójában című könyvéből. A kötetből választottunk ki egy rövid részletet.
Minél fiatalabb valaki, általában annál romantikusabb képe van a párkapcsolatok, az örök szerelem mibenlétéről. Mindez persze módosul az idő múlásával, de Mihalec Gábor párterapeuta Házasság 2.0 című új könyvének néhány mondata még a középkorú ember számára is túl józanul hangzik.
Azt a tudományos álláspontot, hogy a stressz felgyorsítja az öregedési folyamatokat, rombolja a társas kapcsolatokat és pszichés zavarokhoz vezet, kidobhatjuk a kukába Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus szerint. Úgy tűnik, a feszültség kezelése rajtunk, a gondolatainkon múlik.
Ráadásul a kutatásban új vizsgálati eszközt vetettek be.
Pedig a poszttraumás stressz tünetei súlyosak.
A szakítás is egy krízishelyzet, és mint minden krízisből, ebből is fakadhat növekedés – vallja Pálinkás-Panyi Anna pszichológus, aki a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vendégeként beszélt a kapcsolati válságokból való kilábalásról. A nemrég megjelent Szakítási napló című kötet szerzője kitért a hullámzó lelkiállapotokra és arra, mi segít leginkább a feldolgozásban.
A lényeg, hogy mindenki megtalálja magának a megfelelő terápiás formát.
Két ember közös célja csakis a közös boldogság lehet, de ahhoz, hogy megtudjuk, elégedettek vagyunk-e magunkkal vagy a másikkal, a neves író-költő házaspár szerint először is azt kell megtudnunk, hogy kik vagyunk mi, és kicsoda a másik.
Legtöbbször negatív asszociációk kapcsolódnak a státusszimbólumokhoz, mégis fontos szerepet töltenek be az önértékelés, a társas összehasonlítás, az önmeghatározás szempontjából. Igen nagy pszichológiai haszonnal járnak ugyanis.
Egy kicsi mozgás mindenkinek kell – és be is válik.
Az tud jól együtt élni a bipoláris zavarral, aki vállalja az állapotát, és intelligensen „hasznosítja” azt – hangsúlyozta a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének vendége, Dr. Belső Nóra pszichiáter. A nemrég megjelent Hullámvasúton – Élet bipoláris zavarral című kötet szerzője a beszélgetés során kitért arra is, miért nehéz diagnosztizálni ezt a betegséget.
A színésznő sok kockázatosnak látszó döntést hozott már életében, de soha nem bánt meg egyet sem. Többek között azért, mert elvből nem bán meg semmit. Hogy miért? Ezt is elmeséli.
Az ecsetvonások segíthetnek a korai felismerésben.
„A bipolaritás lényege, hogy hiányzik az a ’normálisnak’ mondott lelkiállapot, amikor azt érezzük, hogy minden rendben van, tesszük a dolgunkat, éljük az életünket” – mondja Dr. Belső Nóra pszichiáter, akinek nemrég jelent meg Hullámvasúton, Élet bipoláris zavarral című könyve. Közelgő szalonestje előtt a tévhitekkel övezett betegségről és a terápiáról beszélgettünk. Öt kérdés – öt válasz.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy miként fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
