HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Mi történik, amikor egy szorongó, introvertált anya kerengő dervissé válva szórakoztatja a gyerekeket lánya szülinapi zsúrján? Képmutató-e az a kivételesen ellenszenves ember, aki karácsonykor öt napig feltűnően nyugodt és kedves, és a családja már azon töpreng, mi lehet a baj?

Ha meg akarjuk érteni, mi áll a furcsa viselkedés hátterében, újra kell gondolnunk, mi határozza meg, hogy kik is vagyunk valójában – állítja Brian R. Little, a Cambridge-i Egyetem professzora, az Én, jómagam és a többiek – Hogyan befolyásolja személyiségünk a jóllétünket? és A titokzatos én – Hogyan alakítja életünket a személyiségünk? című, nemrég megjelent kötetek szerzője.

A személyiség új felfogása

Napjainkra a pszichológia meghaladta a régóta tartó öröklés-környezet vitát. Elsődleges emberi természetünk a biogenetikus, vagyis öröklött énünk, a szociogenetikus, társasági énünket pedig nevezhetjük másodlagos énünknek. Levonhatnánk a következtetést, hogy az agyműködésünk által meghatározott biológiai lények vagyunk, miközben a kultúra által formált társas énnel is rendelkezünk, boldogulásunk pedig e kettőn múlik.

Ám két dolgot nem szabad figyelmen kívül hagynunk: ma már nem kérdés, hogy a természet és a nevelés szorosan összefonódva hatnak ránk, hiszen agyunk plaszticitásának köszönhetően tapasztalataink révén megváltozik idegsejtjeink működése. Ami azonban még inkább felkeltette Brian R. Little érdeklődését, és az elmúlt évtizedeket ennek kutatásával töltötte, az az, hogy ha csupán a biogenetikus és szociogenetikus erők termékeként tekintünk magunkra, akkor a gének és környezetünk bábjai vagyunk.

Márpedig képesek vagyunk felelősségteljesen cselekedni és alakítani az énünket. Vagyis, ha meg akarjuk érteni saját magunkat és a többi embert, akkor egy harmadik tényezőt is figyelembe kell vennünk: az idiogenetikus énünket (a görög idio jelentése: személyes vagy ránk jellemző, velünk kapcsolatos dolog).

Mit is takar ez? Ha megfigyeljük az embereket, azt látjuk, hogy mindenki különféle személyes célkitűzéseket teljesít egész élete során. Ezek lehetnek jelentéktelenek vagy magasztosak, egyéniek vagy közösségiek, a kutyasétáltatástól a maraton lefutásán keresztül a könyvírásig. Személyes célkitűzéseink révén kiléphetünk genetikai és társadalmi örökségünk keretei közül. Célkitűzéseink új értelmet adhatnak életünknek és nagymértékben meghatározzák jóllétünket.

Tetteink alakítják

Személyes célkitűzéseink nem mindig vannak összhangban öröklött személyiségvonásainkkal, így a habitusunktól eltérő viselkedésre is rávehetnek minket. Tehát nem csak a személyiségünk határozza meg a tetteinket, épp ellenkezőleg, célkitűzéseink eléréséhez olykor alkatunkkal ellentétesen kell cselekednünk, így tetteink is alakítják a személyiségünket.

Előfordulhat, hogy egy introvertált em­ber üzletkötőként dolgozik, amihez nagyfokú extraverzió kell. Vagy például amikor egy barátságos ember barátságtalanul viselkedik, hogy sürgősen időpontot tudjon egyeztetni egy orvossal, az azt mutatja, hogy rendelkezik a Little által szabad személyiségvonásoknak nevezett tulajdonságokkal. Ha például a légiutas-kísérők vagy az adósságbehajtók munkájára gondolunk, mindkét pozícióhoz rögtön tudunk társítani egy stílust, amely aztán vagy egyezik a mun­kavállaló öröklött személyiségvonásaival, vagy nem.

Amikor a szerepre alkatánál fogva alkalmatlan ember mégis vállalkozik rá, és meg akar felelni az adott szerepkörben, akkor magáévá tesz egy helyzettől függő szabad személyiségvonást. Eleinte nehéz lehet, de a munkája közben addig gyakorol, míg végül többé-kevésbé otthonossá válik szá­mára az adott viselkedés. Ha valaki elég gyakran teret enged egy szabad sze­mélyiségvonásnak, egészen mélyen beágyazódhat a személyiségében.

Alapértékek
Shutterstock

Vagyis sokszor azért viselkedünk szokatlanul, mert értékeink vezérlik a tetteinket. Az introvertált anyának valószínűleg nehezére esik zajos játékokban asszisztálnia egy gyerekseregnek, ám a jó anyaság alapérték számára, ezért élvezetes zsúrt akar szervezni a lányának. Ez a számára jelentős személyes cél pedig kizökkenti megszokott viselkedéséből. A nő pedig, aki alapvetően barátságtalan alkat, karácsonykor mégis meglepően kedvesen viselkedik, mert az ünnepek után egy másik kontinensre fog költözni a munkája miatt, amiről a családja még nem tud. A következő években ritkán tud majd hazalátogatni, így elhatározza, hogy változtat a családjához fűződő viszonyán.

Kik vagyunk valójában?

Mindez felveti a hitelesség fogalmának újragondolását is: a hitelesség azt jelenti, hogy valódi önmagunkat adjuk, őszinték vagyunk és összhangban vagyunk saját magunkkal. Mivel azonban, ahogy láttuk, többféle énünk van és cselekedhetünk biogenetikus, szociogenetikus vagy idiogenetikus énünknek megfelelően, többféleképpen lehetünk hitelesek. Különböző helyzetekben mást és mást jelent őszintének lenni, vagyis az, hogy kik vagyunk valójában, a körülményektől függően eltérő lehet.

Ezért aztán nem szerencsés, ha az első benyomásaink alapján vonunk le valakiről messzemenő következtetéseket, hiszen nem tudhatjuk, éppen habitusának megfelelően viselkedik-e vagy egy szabad személyiségvonás megnyilvánulását látjuk. Meglepő például, hogy Robin Williams, a nem­rég elhunyt komikus és színész saját bevallása szerint introvertált személyiség volt.

Töltekező zugok

Az alkatunkkal ellentétes szokatlan viselkedés testi és lelki értelemben egyaránt megerőltető lehet. Fontos, hogy feltöltődjünk, ha túlságosan kimerített minket a sza­bad személyiségvonásokon alapuló viselkedés. Ehhez meg kell találni vagy teremteni a megfelelő környezetet, amelyet Brian R. Little töltekező zugnak nevezett el. Az a megfelelő zug, ahol újra kapcsolatba tudunk kerülni biogenetikus önmagunkkal.

Az álextro­vertált ember például egy csendes, ingerszegény kuckóban tud feltöltődni. Little professzor például introvertált, egyetemi munkája során tanárként azonban alkatát meghazudtolva álextrovertáltként viselkedik, ami olykor nagyon kimerítő. Az órák szüneteiben visszavonul a szobájába vagy a férfivécébe, alkalmanként a takarítószertárba, hogy továbbra is képes legyen sziporkáz­ni az előadásain. Egy ízig-vé­rig extrovertált személynek pedig, aki egy célkitűzése érdekében kényszerűségből úgy tesz, mintha introvertált lenne, egy izgalmas impulzusokat kínáló zug nyújt igazi feltöltődést.

Személyes célkitűzéseink eléréséhez tehát alkalmazzunk olykor bátran szabad személyiségvonásokat, a siker kulcsa pedig az, hogy a kiégést megelőzendő, habitusunknak megfelelő töltekező zugokat keressünk.

Tanács Eszter

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

 



HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!