Megosztom, tehát vagyok?
Immár szerves része mindennapjainknak az online önfeltárás: fontosságát és pszichológiai jóllétünkre gyakorolt hatásait semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Immár szerves része mindennapjainknak az online önfeltárás: fontosságát és pszichológiai jóllétünkre gyakorolt hatásait semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagynunk.
Lánytestvére van? Ön az idősebb? Netán középső gyerek? Az utóbbi évek vizsgálatai bizonyították, hogy nemcsak a szülő-gyermek viszony befolyásolja döntően a felnőttkori párkapcsolatok alakulását, hanem a testvérkapcsolatok gyerekkori történései is.
Egymás üzeneteinek, cseteléseinek olvasása, nyomozás a másik után – az internet lehetőségei a párokat is kísértésbe viszik. Kötődési stílusunktól is függ, hogy hol szabunk megálljt. És bizony, a következményekkel sem árt tisztában lenni.
A természet jótékony hatással bír.
Technopánik után és helyett végre üljünk neki, és gondoljuk át, tanuljuk meg, hogyan éljünk együtt az okostelefonunkkal a jövőben.
Nagy előny egy párkapcsolatban, ha a felek már efféle bizalomcsomaggal érkeznek, de persze nem garantálja a boldogságot – hiszen az ember legalább ugyanannyi elismerésre vágyik, mint amit azelőtt megkapott.
Sok szülő nem is gondolja, hogy többet árt, mint használ, amikor gyermekét piedesztálra emeli.
A testvérkapcsolatokat középpontba állító kutatások egyértelművé teszik, hogy az édestestvérek közötti viszony egyedi, sőt „varázslatos”. De mi van azokkal a testvérekkel, akik nem vér szerint kapcsolódnak egymáshoz? Egyáltalán lehet-e, tudnak-e úgy kötődni egymáshoz, mint a közös szülők gyerekei?
„Ezeket a terheket nem szabad egyedül cipelni” – hívja fel a figyelmet a Nők gyermek nélkül című interjúkötet szerzője, Tanács Eszter, aki 18 érintettet és a téma szakértőit szólaltatta meg nemrég megjelent könyvében. A pszichológiát tanuló, a HVG könyvszerkesztőjeként dolgozó szerzővel egyebek mellett beszélgettünk a legerősebb tabukról és arról, mit tanulhat a környezet a gyermektelen nőktől.
Egyszerűbb és nehezebb, mint gondolná.
Az intimitáskerülés nem más, mint távolságtartás, elkülönültségérzés, belső magány. Megjelenhet baráti, munkatársi és párkapcsolatainkban, sőt gyermekeinkkel szemben is. Ahhoz, hogy társas viszonyainkban egységet élhessünk meg, elsősorban intimitáskerülő viselkedésmintáinkkal kell leszámolnunk.
Mi történik, amikor egy szorongó, introvertált anya kerengő dervissé válva szórakoztatja a gyerekeket lánya szülinapi zsúrján? Képmutató-e az a kivételesen ellenszenves ember, aki karácsonykor öt napig feltűnően nyugodt és kedves, és a családja már azon töpreng, mi lehet a baj?
Azt tudjuk, hogy milyenek: sikerhajhászok, arrogánsak, extrovertáltak és mindenkinél többre tartják önmagukat. De vajon hogyan lehet a narcizmust tudományosan is megállapítani? A korábbi kérdőívek mellé kifejlesztettek egy „villámtesztet”, ami állítólag egy válaszból pontos diagnózist állít fel.
Sokunk számára szinte kötelező az „élvezet”.
Önmagunk elfogadása jelentősen befolyásolja a másik emberhez való viszonyunkat, és azt is, mennyire tudjuk befogadni a másik ember szeretetét.
Az egészséges önértékeléshez nélkülözhetetlen, hogy csecsemőkorban biztonságban fedezhessük fel a világot és benne önmagunkat.
Az élet egyik legtragikusabb pillanata, amikor egy gyerek rájön, hogy az őszinteségért büntetés jár – hívta fel a figyelmet Feldmár András a HVG Extra Pszichológia Szalon vendégeként. A beszélgetés során a pszichoterapeuta szót ejtett a bátorság igazi természetéről, az igazi dialógusban megszülető „mi”-élményről, és vállalkozott rögtönzött álomfejtésre is.
A Kanadában élő pszichoterapeuta a HVG Extra Pszichológia Szalon vendége lesz június 22-én, 18 órától a Debreceni Egyetemen. Az alábbiakban Feldmár András Őszinteség című a könyvéből közlünk egy szerkesztett részletet.
Az egészséges önértékelés kapcsán mindig az a kérdés, vajon mit jelent az „egészséges”, ki határozza meg? Mi a sok, a túlzott? Mit értékelünk magunkban és másokban?
Nem árt kijönni velük, ha nem akarunk túl gyakran munkahelyet váltani.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.