36 hajtűkanyar, mormoták, világszép panoráma – bakancslistás élmények néhány órányira tőlünk

48 kilométeren keresztül szeli át a Grossglockner panorámaút az Alpok ausztriai szakaszát. Az út a Hohe Tauern Nemzeti Parkon keresztül vezet el Ausztria legmagasabb csúcsának közelébe (Grossglockner, 3798 méter). Az ide látogatók legkedveltebb úti célja a Ferenc József kilátó, ahonnan a hófödte Johannisbergen túl a Keleti-Alpok leghosszabb gleccserére, a 9 kilométeres Pasterzere is csodálatos kilátás nyílik.

Tavasztól őszig járható

Noha a Bruck és Heiligenblut városokat összekötő panorámaút nagy forgalmat bonyolít le tavasztól őszig, a téli hónapokban egyáltalán nem járható, hiszen több méteres hótakaró borítja. Ilyenkor csupán zergék, kőszáli kecskék, hófajdok és magányos sítúrázók járják. Ahhoz, hogy a tavasz beköszöntével újra használható legyen az autósok és a motoros túrázók számára, minden tavasszal mintegy huszonöt alkalmazott cirka 600 000 köbméter havat mozgat meg az Alpok legnagyobb hómentesítő akciója keretében.

Ugyanehhez a munkához a harmincas években még csaknem 350 ember kétkezi munkájára és hetven napra volt szükség, de így is csak az út felét tudták szabaddá tenni az év 130-140 napjára. Az ötvenes években kezdték el használni azokat a több tonnás Wallack gépeket, amelyekkel akár néhány hét alatt elvégezhető az út megtisztítása. A 2015 óta az UNESCO világörökségi listáján szereplő látványosságért folytatott hómentesítő akció intenzitását jó mutatja a megmozgatott hó mennyisége: ha azt feltornyoznák egy foci pálya méretű területen, a hótömb elérné az ötven méteres magasságot. Mi több, a szezon kezdetekor akár 8 méteres hófalakkal is találkozhatnak az arra járók az utak mentén.

Grossglockner panorámaút a történelem tükrében

1924-ben állt elő egy osztrák szakértőkből álló csoport a panorámaút tervével. Az akkoriban kissé nagyravágyó elképzelés azonban először nem talált támogatókra, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük az akkori úthálózat fejlettségét, és az autótulajdonosok számát. Az 1920-as évek elején ugyanis Ausztriában, Németországban és Olaszországban összesen körülbelül 150 000 autótulajdonos volt, és az aszfaltozott autóutak hossza sem haladta meg a 2000 kilométert. Jogosan kérdőjeleződött meg tehát az út építésének szükségessége, létjogosultsága, amit az első világháború utáni gazdasági összeomlás tovább gyengített. Érdekes, hogy végül ugyanez a rossz gazdasági helyzet vezetett a tervek elfogadásához, hiszen a közel 26%-os munkanélküliség egyik megoldását látta meg az akkori kormány az Alpokon átvezető út megépíttetésében. Végül 1930-ban, az eredetileg 3 méter széles út tervét 6 méteresre változtatva fogtak neki a munkának azzal az először sokszor kétségbe vont, de a későbbiekben mégis beigazolódott elképzeléssel, hogy az út nem csak nagy nemzetközi autóforgalom lebonyolítására lesz alkalmas, de látványosságként nagy vonzereje lesz Európa szerte. Az első, hivatalosan autózható szakaszt 1935-ben nyitották meg egy nemzetközi autó- és motorkerékpár versennyel.

Legendás versengések

A 1935-ös autó- és motorkerékpár verseny 1100 méteres tengerszint feletti magasságon indult és 2500 méteren ért véget. A legendás futamot 92 kanyar, és 14 hajtűkanyar tette izgalmassá a teljes 48 kilométeres út egy 15 kilométer hosszú szakaszán. A versenyt ezután 1938-ban és 1939-ben is megrendezték olyan illusztris indulókat sorakoztatva, mint például BMW, MG, Bugatti, Mercedes-Benz, ERA, Auto Union, Fiat és Alfa Romeo. A hatlamas “Silver Arrow” típusú járművek is feltűntek a második világháborút megelőző években.

A nyertesek listája ma is egyszerre ébreszt elismerést és nosztalgiát a veterán autók szerelmeseiben. 1935-ben Mario Tadini és az Alfa Romeo P3, 1938-ban Hans Stuck az Auto Union C-Type-Hillclimb-Version típusú autójával, 1939-ben pedig Hermann Lang a Mercedes-Benz Silver-Arrow W125-ösével győzött a magaslati futamon. A népszerű eseményeknek a második világháború vetett véget, de sokak számára a versenyek emléke azóta is egybefonódik az útvonallal. Olyannyira, hogy az 1935-ös futam ötvenedik évfordulóján megrendezték az első veterán autós találkozót, amit 2002-től újabbak követtek, versenyekkel kiegészülve.

Veterán autók idézik a régmúlt versenyeit

A megnövekedett forgalom miatt többé nem egyszerű akár csak két napra is lezárni a szakaszt annak érdekében, hogy felidézzék a régmúlt versenyeit. Legutóbb 2015-ben mégis felbúgtak a veterán autók motorjai a Grosslockner panorámaúton. “Jelenkori hősök a tegnap versenyautóiban” - szólt a felhívás, amely a Grosslockner Grand Prix keretein belül a Fusch és Fuscher Tor közti szakasz meghódítására hívta az old timerek sofőrjeit.

Élmény minden korosztálynak

Az ausztriai Hohe Tauern Nemzeti Park szívében található panorámaút természetesen nem csak a veterán autók rajongóinak nyújthat feledhetetlen élményt. Kiállítások, múzeumok, kilátók, vízesések, hegyi állatok, éttermek, információs pontok és játszóterek biztosítják a kikapcsolódást minden korosztály számára. A Ferenc József kilátónál július elején nyitja meg kapuit a „Gleccser, Élet” című új kiállítás, mely a gleccserek keletkezésének történetébe enged bepillantást.

A Fusch falunál lévő állat- és szabadidőpark a gyerekeket ejti rabul, a természet szerelmeseit pedig egy igazán különleges környezet várja mormotákkal, vízesésekkel és egészen késő nyárig megmaradó hófoltokkal. Mindezt pedig saját autónkban ülve igazán látványos módon és kényelmesen közelíthetjük meg Európa egyik legszebb alpesi útján.