Facebookozni sem tudna nélkülük: így működnek az adatközpontok
A digitális technológia egyszerűen beépült az életünkbe, és nem is nagyon izgat bennünket, hogy miként kapjuk meg a Facebook posztokat, hogyan jelzi előre a meteorológia az időjárásváltozást, hogyan vagyunk képesek keresni az interneten, hogyan működnek a közlekedésben az utastájékoztatási rendszerek, vagy éppen hogyan vásárolhatunk szinte bármit pár gombnyomásra. Nem gondolkozunk rajta, hogy az efféle dolgok mögött adatközpontok állnak. De mik is azok?
Az előbbi rövid felsorolást még nagyon sokáig lehetne folytatni, mert ma már alig maradt az életnek olyan területe, ahol ne az adatáramlásra és feldolgozásra támaszkodna a tevékenységek kisebb, de egyre inkább nagyobb része. Irgalmatlan mennyiségű adatot állítunk elő, amelyeket az adatközpontok gyűjtenek össze, tárolnak, dolgoznak fel és bocsátanak ki. Bizonyos szempontból ezek szaporodó számú információgyárak: egyre több dolgozik belőlük, ami az információs társadalomban normális jelenség.
Ha csak a puszta fizikai megjelenést nézzük, az adatközpont egy olyan létesítmény, amely otthont ad az adatok kezeléséért felelős szervereknek és számítástechnikai berendezéseknek. Mivel az adatfolyamok fenntartása manapság kritikus tevékenység, az adatközpontok (ismert angol néven data centerek) mégis messze többek ennél.
Sokféle adatközpont van. Egyesek csak egyetlen célt szolgálnak, például figyelik és lebonyolítják a telekommunikációs forgalmat, vagy erőforrásokat nyújtanak az internetszolgáltatásokhoz. Mások egy adott vállalat sokféle tevékenységét szolgálják ki, s megint mások sok vállalatnak és ügyfélnek adnak bérbe kapacitásokat. Vannak pénzügyi, termelési vagy kormányzati célokat támogató data centerek, ahogy katonai, titkosszolgálati és űrtechnológiai létesítmények is. Ezek a különféle célok miatt elég változatosak lehetnek, de mégis sokban hasonlítanak egymásra.
Az adatközpontokat az információéhség hozta létre. Természetesen a katonai data centerek voltak az úttörők, de aztán az üzleti világ is hamar felzárkózott az intenzív felhasználók közé. Minden szervezetnek, így a vállalatoknak is ma arra van szükségük, hogy az erőforrásaikat az arra illetékesek bárhonnan és bármikor elérhessék, igénybe vehessék. Ez azt jelenti, hogy működtethetik azt a tőkét, ami az adatokban testesül meg. Egyes becslések szerint a korszerű vállalatok vagyonának nagyobbik részét már az adatvagyon teszi ki. Például ügyfélinformációk, termelési adatok, kutatási eredmények, készlet- és kapacitásinformációk stb.
Hogy érzékelni lehessen az adatok hatalmát, vegyünk egy példát. Egy nagy amerikai autógyár tökéletes terveket alkotott, s tökéletesen kivitelezett alkatrészeket gyártott, a legmagasabb színvonalú minőségellenőrzést alkalmazta, s mégis az ilyen gondosan gyártott járművekkel is előfordultak típushibás balesetek, amelyek halálesetekkel végződtek. Emiatt félő volt, hogy az adott típusok forgalmazását leállítják, ami a fejlesztési ráfordítások, a speciális gyártósorokba fektetett hatalmas összegek, és ami a legfájóbb, az ügyfelek bizalmának elvesztését eredményezte volna. Adatelemzésekkel azonban kimutatták, hogy mi a hiba, s a gyártás digitális rendszerekkel való irányítására való áttéréssel tudták megoldani, hogy ne történhessen több halálos tűzeset a hibás gyújtáskapcsolók miatt. Ha nincsen adatfeldolgozás, nincsenek adatközpontok, az valószínűleg a vállalat versenyhelyzetét, piaci sorsát is befolyásolta volna.
Persze a vállalatok számos más okból, elsősorban a normális üzletmenet fenntartására használják az adatközpontokat. S ehhez nem is kellenek óriásvállalatok. Már a kisebb vállalkozások, sőt a mikrovállalkozások is használnak adatközponti szolgáltatásokat, hiszen sok erőforrásuk az úgynevezett számítási felhőben van, ami tulajdonképpen az adatközponti infrastruktúra játékos és szemléletes elnevezése. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a Gmail-es vállalati levelezőrendszer vagy a céges Facebook- vagy LinkedIn-oldal (amelyek a kisebb cégek számára is nagyon fontos ügyfélkapcsolati csatornát jelentenek) valamilyen adatcenterben működő szerveren futnak. Hogy hol? A felhőben? Valahol a világon. De ez kit érdekel, ha működik. És az adatközpontok egyik legfontosabb jellemzője, hogy biztonságosan működnek. Sőt a biztonságuk színvonala még ki is választható, hiszen nyilván más az igénye a banknak (ahol a legnagyobb katasztrófákat is át kell vészelnie a rendszernek), és más a sarki fűszeresnek.
Mindezekből látható, hogy az adatközpont nem egyszerűen egy kupac számítástechnikai eszköz egy nagy épületben, hanem a hardver és a szoftver, a szolgáltatások menedzsmentje, fenntartása, amik egy megfelelő szakembergárdával alkotnak egységes, kerek egészt.
De nézzük, hogy milyen elemekből is áll össze egy adatközpont.
Szerverek és állványok: Az adatközpont fő célja, hogy hátteret adjon az ügyfelek weboldalainak és alkalmazásainak. A szerverek állványokon vannak elrendezve, s így meghatározott konfigurációban lehet elhelyezni az eszközüket, például izolálni lehet őket fizikailag is akár, vagy az elredezéssel optimalizálni lehet a hűtést, amelynek a költségei ebben az iparágban igen magasak.
Hálózati kapcsolat: Az adatok bejönnek, majd tárolás és feldolgozás után kilépnek az adatközpontból. Ehhez pedig hálózati kapcsolatok, ill. ezekről gondoskodó eszközök kellenek.
Elektromos teljesítmény: Ezek a berendezések természetesen villanyárammal működnek, azaz a központnak megfelelően nagy és biztonságos betáplálásra van szüksége, s ezen felül olyan szünetmentes tápegységekre, amelyek akkor is fenntartják az áramszolgáltatást, ha a közműhálózat kiesne. Sőt a korszerű rendszerek képesek előre érzékelni, hogy a külső betáplálás megszakad, így finoman kapcsolnak át az alternatív energiaforrásra, ami megakadályozza az adatfeldolgozás és adatforgalom zavarát.
Hűtés: Mivel a számítástechnikai berendezések jelentős mennyiségű hőt termelnek, az adatközpontoknak komoly hűtőrendszerük van a túlmelegedés elkerülése érdekében. Ezek a rendszerek használhatnak hűtött levegőt, vizet, glikolt vagy más közeget az optimális hőmérséklet fenntartására.
Monitorozás: Az adatközpontok számos különböző felügyeleti, ún. monitoring rendszert használnak, hogy a szolgáltatás mindig működésben maradhasson, és a hibákat karbantartással megelőzhessék. Figyelik a hőmérsékletet, a relatív páratartalmat, az energiafogyasztást és más környezeti tényezőket.
Biztonság: Amellett, hogy az adatközpontokat nagyon szigorúan őrzik, és oda illetéktelen nem teheti be a lábát, a virtuális környezetben is gondoskodni kell a biztonságról. Az épületet ideális esetben többféleképpen is védik a fizikai behatásoktól. Például olyan anyagokat használnak az építéskor, amelyek csökkentik a szeizmikus mozgásokat, ellenállnak a nagy viharoknak és más szélsőséges időjárási események. Az adatközpontok gyakran nagyon komoly tűzvédelmi rendszerekkel is ellátják akár külső, akár belső tűz esetére.
Irányelvek és eljárások: Az adatközpontok üzemeltetői általában kialakítják azoknak a politikáknak és eljárásoknak a listáját, amelyeket mindig be kell tartani a létesítmény hatékony menedzselése és karbantartása érdekében. Ezek a dokumentumok precízen szabályozzák a személyzet minden tagjának tevékenységét, beleértve a rendszerekhez való hozzáférést, a berendezések használatát és fenntartását, valamint telepítésük és cseréjük körülményeit.
Tesztszoba: Sok adatközpontban van egy olyan helység is, ahol az éles bevezetés előtt kipróbálhatják és tesztelhetik a különféle konfigurációk és elrendezések működését, ami biztonsági és hatékonysági szempontból is fontos.
Mindezeknek – a fizikai, virtuális és koncepcionális – elemeknek együtt kell működniük, hogy támogassák az adatközpont szolgáltatásait és funkcióit. Ezzel érhető el a folyamatos és biztonságos működés, amelyet az ügyfelek elvárnak.
Magyarország egyik legkorszerűbb adatközpontja az Invitech Solutions budapesti, Kozma utcában található létesítménye. Jól szemlélteti ez a data center, milyen extrém teljesítmények szükségesek ahhoz, hogy a szolgáltatások gördülékenyek legyenek. Az Invitech Solutions adatközpontjában például a klímaberendezések ventilátorai annyi hideglevegőt szállítanak, hogy mindössze 40 perc elég lenne az Országház teljes légtartalmának lehűtéséhez. A központ szünetmentes működésről is gondoskodó akkumulátorainak kapacitása akkora, hogy segítségükkel egy középkategóriás, ötszemélyes elektromos autó oda-vissza akár négyszer is megtehetné a Budapest-London távolságot. További információ: www.invitech.hu |
Az oldalon elhelyezett tartalom az Invitech közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.