Én parancsolok, ő meg lesi az igényeimet – íme a TV-zés jövője

Az eMarketer piackutató cég felmérései szerint a tévénézési szokásaink a szemünk előtt változnak meg, méghozzá gyökeresen. A cég 2019-es adatai (értelemszerűen a 2020-as adatok nem kifejezetten nyújtanak pontos képet a világban zajló folyamatokról) szerint a tévézéssel töltött idő sokkal gyorsabban csökken, mint ahogy a szakértők várták. A statisztika szerint az átlagos tévénéző naponta 4 óra 10 percet töltött a készülék előtt – igaz, ez a statisztika első sorban az Egyesült Államokra vonatkozik. Ami a hazai aktuális helyzetet illeti, izgalmas, hogy még a 2020-as adatokhoz képest is növekedés tapasztalható, a Nielsen Közönségmérés április 26-án nyilvánosságra hozott adatai szerint 2021 első negyedévében a magyarok átlagosan 5 óra 12 percet töltöttek tévézéssel.

Ez remekül mutatja, hogyan rendezte át a világot 2020, amikor a világjárvány miatt otthonaikban ragadó emberekkel értelemszerűen jelentősen megnőtt azok száma, akik a tévén keresztül próbáltak kikapcsolódni. Ez azonban csak azt jelentette, hogy a már megfigyelhető trendek tovább erősödtek. Lássuk, melyek ezek!

Netflix & chill az egész világon

Néhány éve már a magyar háztartásokban sem ritkaság a Netflixhez, HBO GO-hoz vagy Amazon Prime-hoz hasonló streaming-előfizetés, illetve a tévészolgáltatók által nyújtott, úgynevezett on-demand (VOD) szolgáltatások, a karanténhelyzet komolyan megnövelte az eziránti igényeket. Az Influencer Marketing Hub adatai szerint 2019 áprilisa és 2020 áprilisa között nem kevesebb mint 99 százalékos növekedést lehetett megfigyelni, mindezt úgy, hogy már a járvány előtti évben is a teljes internetes forgalom 60 százalékát a videók streamelése tette ki.

A jelentős növekedést persze nem nehéz a koronavírus számlájára írni, de a járvány csak felgyorsította az amúgy természetes folyamatot, hogy egyre többen fordulnak az on-demand tartalmak felé. Bár ezen a téren a tévészolgáltatók most még jól állnak, de nem árt, ha átgondolják stratégiájukat, ha tartani szeretnék a lépést a legfrissebb, legmenőbb tartalmakkal, illetve a legnagyobb sztárokat kínáló streaming-cégekkel, hiszen míg egy Netflix vagy egy HBO megteheti, hogy a legfelkapottabb arcokkal leforgatott sorozatokat, filmeket azonnal a felhasználói elé tárja, a tévétársaságok jellemzően csak a premierek után, több hónap késéssel vetítik a kasszasikereket, így pedig belátható, hogy nem lesznek versenyképesek a streaminggel szemben.

Az inas a gyilkos! Vagy a postás, vagy ahogy tetszik!

Ma már a hagyományos tévécsatornák is felismerték, hogy az interaktivitás lehetőségei nem merülnek ki a betelefonálós show-műsorokban, kvízekben, telefonos játékokban, így egyre többen már a különféle műsorok sugárzása közben is különféle interaktív elfoglaltságokat kínálnak a nézőiknek, saját okostelefonos applikációikon belül, vagy az adott csatorna valamelyik közösségi oldalán. A következő nagy lépés a felhasználói szokások alapján műsorokat ajánló algoritmusok használata lesz, amelyekre már most is látni remek példákat, ugyanakkor olyan – a tévészolgáltatóktól független – kezdeményezéseket is, amelyek ugyan jobban működnek, mint a papíralapú tévéújságok, de felmerül a kérdés, hogy kinek és milyen adatokat továbbítanak a felhasználóról.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a Netflix már több sikeres kísérletet is tett az olyan interaktív műsorok sugárzásával, ahol a nézők dönthetik el, hogy a történet egyes pontjain merre haladjanak tovább a szereplők. Az első fecske a Charlie Brooker nevével fémjelzett Black Mirror volt, amelyet még lehetett afféle sci-fi gegnek tekinteni, ami kiválóan passzolt a sorozat szellemiségéhez. Utána azonban már olyan címek jöttek, mint a családi vígjátéksorozat folytatásaként elkészült A megtörhetetlen Kimmy Schmidt, vagy a világ kedvenc túlélőguruja, Bear Grylls interaktív túlélőkalandja.

Sokasodó „K”-k, okosodó tévék

A digitális technológiával párhuzamosan maguk a tévékészülékek is fejlődnek. Míg a tévészolgáltatók kínálatában – legalábbis Magyarországon – egyelőre csak kevés 4K-felbontású UHD tartalom érhető el, addig a készülékgyártók már legalább a nyolcadik K-nál tartanak: egyre komolyabb felbontás, egyre tökéletesebb képek várják a nézőket. Ez pedig nemcsak a képpontok exponenciálisan növekvő számára utal, a mai tévékben ugyanis már olyan technológiák működnek, amelyek képesek például minden korábbinál tökéletesebben megjeleníteni a fekete színt. Régebben ezt egyszerűen az adott képpontok kikapcsolásával oldották meg, a színhatás azonban így távolról sem volt tökéletes, a fekete szín helyett ugyanis a képernyő háttérvilágításának derengésével átitatott sötétet lehetett látni, ma viszont már olyan mély és élethű feketeséget látni, hogy az ember hajlamos azt hinni, nem is lapos tévéképernyőt néz, hanem egy feneketlen szakadékba bámul bele.

További komoly lehetőséget jelent a tévészolgáltatók számára, hogy az okostévék ma már többet jelentenek egyszerű – passzív – elektronikus eszközöknél. A wifi- és Bluetooth-csatlakozással, esetleg intelligens, hangvezérléssel aktiválható digitális asszisztensekkel felszerelt készülékeket ugyanis ma már legalább annyit használjuk munkára, internetes böngészésre vagy épp videojátékokkal való szórakozásra, mint a „hagyományos” tévénézésre. Ez pedig annyit jelent, hogy az okostévéket az okos szolgáltatók is remekül fel tudják használni, ha erre a viszonylag új platformra is elkezdenek tartalmakat, szolgáltatásokat fejleszteni a nézőik számára.

Mesterséges intelligenciát, minőségi tartalmakat hoz a jövő

Az iparági trendeket ismerő szakértők szerint nagy lehetőség kínálkozik a tévészolgáltatók előtt, ez pedig az úgynevezett OTT-rendszerekbe (over the top) való beszállás. Az OTT-k olyan, egyes cégek által nyújtott tartalomszolgáltatási megoldások, mint az Apple TV (tehát egy alapvetően hardver- és szoftvergyártó által gründölt streaming-szolgáltatás) vagy az amerikai Roku, amely az itthoni kábelszolgáltatók set-top boxaihoz hasonló eszközökről váltott, szintén a digitális streamingre. Tim Heller, a tévés meteorológusokat képző HellerWeather szakértője szerint ugyanis a tévétársaságok egyre inkább meg fognak jelenni a hasonló felületeken, így nem elképzelhetetlen, hogy néhány év múlva, amikor megvesszük a soron következő okostévénket, már előre telepített applikációk formájában találkozunk majd a kedvenc tévécsatornáinkkal.

Erre annál is inkább szükség lehet, mert az új nézői preferenciák szerint a brit Campaign reklám- és médiaügynökség elemzése alapján a tévécsatornáknak alaposan át kell gondolnia eddigi hirdetési gyakorlatukat. Az elmúlt egy évben gyökeresen átalakuló nézői szokások ugyanis azt is magukkal hozták, hogy a fogyasztókban egyre erősödik a reklámmentesség iránti igény. Pontosabban, a nézők sokkal nagyobb kontrollt szeretnének afölött, hogy mikor és milyen hirdetésekkel, reklámokkal „keressék” őket a csatornák. Rendkívül fontos: nem arról van szó, hogy az emberek egyáltalán nem akarnak reklámokat látni, hanem arról, hogy a számukra releváns hirdetéseket még akkor is kevésbé éreznék időrablónak, ha az adott terméket nem akarják éppen megvásárolni. A jövő tehát a „kevesebb több” elvét követve a ritkább, de értékesebb hirdetéseké lehet, amivel egyaránt jól járhatnak a nézők és a szolgáltatók is.

Ez a tendencia egybevág azzal, amire Terry Eliasen, a CBS tévétársaság bostoni leányvállalatának munkatársa mutatott rá, hogy a ma már valós időben érkező hírek vagy például időjárási adatok miatt, akkor döntenek bölcsen a tévés cégek vezetői, ha a hangsúlyt a minőségi tartalmakra, saját gyártású műsorokra helyezik. A hírjellegű tartalmak tekintetében pedig igyekeznek minél relevánsabb, helyi információkat átadni a nézőiknek.

Emellett pedig olyan technológiák fognak fontos szerepet játszani a televíziózás jövőjében, mint a mesterséges intelligencia – amely nem az emberek helyett, hanem velük együtt dolgozik a nézők jobb, pontosabb kiszolgálása érdekében. Az IBM Watson nevű kognitív intelligenciája például már több tévés cégnél működik, és emberi beavatkozás nélkül feliratozza a különböző műsorokat, akár azokat is, amelyekben nem beszélnek az emberek.

Fontos és rendkívül izgalmas lesz látni a különféle „valóságok” megjelenését a nappalikban, tévészobákban. Bár már napjainkban is elérhetőek a virtuális valóságot a fogyasztókhoz eljuttató szemüvegek, headsetek, a tévézés szempontjából a megoldást inkább valahol az úgynevezett mixed reality környékén kellene keresnünk. A kiterjesztett valóságot (augmented reality – AR) voltaképpen a tévézés megjelenése óta láthatjuk, elég csak egy időjárásjelentésre gondolni, vagy a most zajló labdarúgó Európa-bajnokság kapcsán arra, hogy az is AR-nak tekinthető, amikor a mérkőzés képeire kiírják, hogy épp mennyi az eredmény. A mixed reality ennél egy fokkal komplexebb dolog, mivel itt már a valódi világot „turbózzák fel” különleges projektorok és/vagy speciális szemüvegek használatával. A tévészolgáltatók – és a nézők – szempontjából ez igen izgalmas lehetőségeket rejt, mivel ezzel a megoldással a nem is túl távoli jövőben talán már megvalósítható lesz, hogy a kedvenc beszélgetős műsorunk vendégeit ugyanúgy kivetítsük a nappalinkba, mint például Leia hercegnőt a Csillagok háborúja legendás jelentében. Ehhez persze a technológiának is fejlődnie kell még, de egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodott elképzelés, hogy a most születő gyerekek számára már ugyanolyan természetesek legyenek a lakásban mászkáló hologram-emberek, mint a 15-20 évvel ezelőtt születetteknek az okostelefon vagy az internet jelenléte a hétköznapokban.