Nikon One: A graffiti úgy jó, ahogy van, de én többre vágytam

A kilencvenes évek undergroundja

„Amikor elkezdtem, ez az egész jelenség viszonylag új volt” – kezdte Nikon One. Nagyjából egy-két évvel azután csöppent bele a graffiti világába, minthogy megvetette volna a stílus itthon a lábát. „Ekkoriban még nem volt megítélése a graffitinek, nem volt ennyire telefestve a város” – folytatta, és hozzátette, hogy a Fővám tér pár évtizeddel ezelőtt, valamint a Pillangó utca is kifejezetten aktív pontnak számított. A legjobb alkotók már odarakták a nevüket, mivel arrafelé laktak. Nikon pedig a nagymamájához vagy hazafele, Csepelre menet, a 2-es villamos vonalán ütközött bele gyakran a graffitikbe. Ugyanakkor hangsúlyozta, az embereknek fogalma sem volt, mit szóljanak hozzá: „Azt hiszem, ez általánosságban elmondható a nyugatról bejött kulturális impulzusokról. Mindenki kíváncsian, picit kiélezve, picit félve várta, hogy mi ez, mi lesz belőle. Minden új volt, a graffiti is.”

Annyira új volt, és annyira zárt a közeg, hogy se az emberek nem ismertek graffitiseket, se a graffitisek egymást – legalábbis kezdetben. „Évek teltek el, mire találkozott egymással egy-két arc. Pont ez volt benne izgalmas. Szeretem a modern technikát, de mégis ez volt a varázsa ennek az időszaknak: éveken keresztül sóvárogtál, hogy találkozz valakivel, aztán kiderült, hogy jó fej-e vagy sem.” Itthon mindez az extrém sportok elterjedésével esett egy időbe. A különbség az volt, hogy a deszkásoknak megvoltak a fix helyei: elérhetőek voltak, láthattad, hogy milyen stílus, milyen zene, milyen közeg jellemzi őket. A graffitinél ilyesmi nem létezett. Volt egy spray-bolt, és néhány találkozó, amihez már egy bizonyos körben kellett mozogni, hogy egyáltalán hallj róluk.

A graffiti nem vész el, csak átalakul

Azóta több évtized telt el, és egy dollármilliárdokat érő iparággá nőtte ki magát a graffiti – akárcsak a gördeszkás világ vagy a rap –, rengeteg árucikk és márka van a piacon. Teljesen hangsúlyát vesztette a dolog illegalitása. “A graffitii hírnévszerzési csatorna volt a hetvenes-nyolcvanas években: egy eszköz, hogy megismerjék a neved egy kulturális körön belül. Kifújtad a fantázianeved mindenhova, és ismertté válhattál, ezt némileg felváltotta a közösségi média és az internet elterjedése” – foglalta össze Nikon One. „Mostanra sokkal kevésbé van olyan értéke a graffitinek, mint régen. Ma már nem kell éveket festened ahhoz, hogy észrevegyenek: felteszel egy videót, és öt perc alatt híres leszel, mindenki rólad beszél.” Tulajdonképpen ebben látja a digitális technológia támogató erejét ebben a szcénában: egy-egy rajz vagy felirat pillanatok alatt jut el tömegekhez, ebben pedig az égvilágon semmi rossz nincs. „Mint a vonalas vagy a tárcsás telefon esetében: megvan a maga romantikus nosztalgiája, de átalakult a funkciója. Ez egy természetes fejlődés, ezen fölösleges is keseregni. Számomra szomorú, de érthető a folyamat” – magyarázta Nikon. Mint hírnévszerzési csatorna ugyan háttérbe fog szorulni a graffiti, ugyanakkor a létjogosultságából nem vesztett. Modern, digitális világot élünk, de kétség sem férhet hozzá, hogy velünk marad ez a manuális technika a maga vibráló, élettel teli hangulatával, amihez hozzátartozik a spray szaga, vagy hogy összeragad a festéktől a ruhád.

A digitális világban a graffiti konzervatív és hagyománykövető kulturális jelenséggé csontosodott. „Úgy jó ez, ahogy azt a hetvenes-nyolcvanas években űzték.“ Nikon kifejtette, hogy szerinte jöhet bármilyen megváltó technika, de a graffiti az eredeti eszközökkel az, ami: ha valaki kimegy, és kézzel fúj egy színes képet, ahhoz nem nagyon tud közel férkőzni semmi. „A forradalmi eszközök nem igazán tudnak a graffiti valódi esszenciájában fordulatot hozni. Nincs szükség rá. A klasszikus festészet is ilyen: skiccelni tudsz máshogy, de mindig az lesz az igazi, ha ecsettel festenek a művészek a vászonra” – fogalmazott a ma illusztrátorként dolgozó graffitis.

Nikon One komoly hírnevet szerzett a graffitivel, majd az arcát is a névhez párosíthattuk, ami nem túl gyakori a klasszikus falfirka világában. Rengetegen ismerik, a graffiti hozta meg számára az ismertséget, de mostanra inkább más művészeti ágakban éli ki magát. „A graffiti arról szól, hogy a saját fantázianeved fújod ki, esetleg egy karaktert teszel mellé. Ez mindenképpen erős keretek közé szorít. A műfaj persze úgy jó, ahogy van, de én többre, másra vágytam. Beleszerettem az illusztrációk világába, ezt pedig nem lehet graffitis eszközökkel megcsinálni” – mondja el Nikon. “Egy fél nap alatt meg lehet rajzolni azt, amihez graffitivel óriási hely, rengeteg festék és többnapi munka kellene. Nekem a kép, a látványvilág volt fontos, hogy ami bennem van, azt meg tudjam jeleníteni.”

Még ma is fúj

Sokan nem tudják, de Nikon One nem hagyott fel a graffitivel. Rengeteget fúj ma is, csak éppen nem a saját nevét. Hollywoodi produkciókban dolgozik: „Őrülten kreatívnak kell lenni hozzá, ugyanolyan kihívás. Az a dolgom egy filmben, hogy teljes falrészeket, utcarészleteket csináljak meg úgy, mintha egy húszéves graffiti-aktivitás zajlana ott. Számos új nevet és stílust kell kitalálnom, és el kell hitetnem, hogy mindez valódi.”

Emellett illusztrációkat készít, könyvrészleteket rajzol meg, kiállításai vannak, és nemrég egy közös digitális munkában is részt vett, ez a Samsung legújabb kampánya, a Paletta Projekt. Öt másik művésszel állt össze, hogy egy NFT-alkotást hozzanak össze, amit egy jótékonysági licit keretein belül árvereztek el, majd a befolyt összeget az Igazgyöngy Alapítvány javára ajánlották fel, akik hátrányos helyzetű gyerekek művészi fejlődését támogatják. Kertész Ati képzőművész, Szarvas Valentin divattervező, Bálint Bianka tetoválóművész, Eged Enikő tervezőgrafikus és Földes Tamás motion designer alkották a csapat többi tagját.

A hat művész bár más-más platformra dolgozik, könnyen „közös nevezőre” jutottak a Samsung Galaxy Tab S8 Ultrájával, illetve az S Pennel, amikkel szabadon, helyhez kötöttség nélkül skiccelhettek, rajzolhattak, ötletelhettek. A szupergyors tablet segítségével pedig azonnal meg is tudták osztani egymással a munkájukat, amikből aztán a közös workshopokon együtt tudták alakítani a végleges NFT-t, jelen esetben azt a virtuális műalkotást, mely a digitális világban is egyedivé, utánozhatatlanná válik a technológia segítségével. A Paletta Projekt olyan kezdeményezés, mely a digitalizációt a lehető legteljesebb mértékben közösségteremtő erővé csatornázta.

„A Paletta Projekt nem az egyénekről szólt, hanem közösen alkottunk egy teljesen új dolgot, amivel másokat segítettünk. Ez nekem régóta fontos. Tartalommal teli: mi csináltuk, de másoknak. Szuperizgalmas projekt volt, és nagyon élveztem” – zárta Nikon One, akinek a munkájával még egészen biztosan sok helyen találkozhatunk.